Csodakert Pesten, amiről nem tudtál

A margitszigeti és a Fővárosi Állatkert japán kertje sokat látott gyönyörűségek, hiszen a klasszikus budapesti városnéző túrák kötelező elemei és a fővárosiak kedvelt kirándulóhelyei közé is tartoznak. Káprázatosak és mindig tele vannak látogatókkal. Talán éppen ezért volt akkora felüdülés a napokban –egy interjú miatt- sétát tenni a Zuglóban található Varga Márton Kertészeti és Földmérési Szakgimnázium kertjének „sarkában”, a 3000 négyzetméter alapterületű japán kertben. Egyedül.

Ez hazánk elsőként telepített japán stílusú kertje, amelyet 1928-ban tervezett és épített az iskola alapítója és első igazgatója Varga Márton, aki Budapest főkertésze is volt korábban. Bár főleg a hagymás virágok nagy rajongója és szakértője volt, ez a japán kert olyan szépre sikerült, hogy a japán császári dinasztia tagja, a Japán Császári Haditengerészetnél szolgált Takamacu herceg és felesége magyarországi látogatásuk alkalmával felkeresték a frissen telepített kertet és tetszésüket kifejezve számos növénykülönlegességet ajándékoztak a kert számára. Ezek közül, a második világháborús pusztítások ellenére, néhány még ma is látható a kertben, például egy japán ruta (Orixa Japonica), egy kínai lilaakác (Wisteria Sinensis), egy különleges telt virágú mályvacserje (Hibiscus syriacus).

A kert meghatározó részei a csodás, nagy kövek, amelyek a 200 négyzetméteres tófelületet szelik át, vagy övezik. Érdekesség, hogy a legtöbb itt felhasznált kő a budapesti fogaskerekű vasút 1927-ben kezdődött átépítési munkálatai során felszínre került darabok, amelyeket ló vontatta kocsikon szállítottak a japán kertbe. A kövek végigvezetik a vízen az embert, öröm volt lépni a kisebb-nagyobb formákra és a kőhidacskákon sétálni a víz felett ide-oda. Minden kanyarban volt új látnivaló, megállni és gyönyörködni. Közben senki miatt nem kellett sietni, a körülvevő tankertben szinte hangtalan dolgoztak a tanulók.

Páratlan. Éppen csak elmúlt a tél, a vázak látszanak, még a magnólia sem virágzik. Ám elcsíptem a krókuszokat és néhány más korai hagymást, még piros tulipánokat is és egy kis cseresznyefa virágzást.

A mostani kert állítólag már csak kevéssé hasonlít az eredetire, ami az ’50-as, ’60-as években történt átalakításoknak, kibővítéseknek köszönhető. Ma, ahogy mindig is, az iskola tanárai és diákjai tartják karban a kertet, ami nem lehet kis feladat, tekintve a szép fajtagazdagságot. Páfrányfenyő (Gingko Biloba), csodás magnóliafélék, csüngő japánakác (Saphora japonica ’Pendula’) és ritka orgonafélék (pl. jósika orgonák), tündérrózsák is színesítik a kertet.

A helyiek szerint a kert májusban a legszebb a rengeteg virág miatt, amit nem nehéz elhinni, de most, a tavasz kezdetén is érdemes ide ellátogatni. A japán teaházi kertek és sétakertek csoportjába tartozó kertben ébredezik a természet, egy csendes séta felfrissíti a testet és lelket egyaránt.