Így karácsonyoztak a pompás orosz cári udvarban

2018. december 26. |

A téli ünnepi estek az orosz uralkodók udvarában valóságos életre kelt mesék voltak. Itt terjedt el először a karácsonyfa-állítás divatja is – a brit uralkodói családnál például ez a szokás csak 30 évvel később gyökeresedett meg. De természetesen fényűző ajándékokból és ünnepi fogásokból sem volt hiány!

Az első mesés orosz karácsonyfa

Sokan azt hiszik, hogy az orosz cári család az Oroszországot európai irányba terelni kívánó Nagy Péter cárnak köszönhette a karácsonyfa megjelenését, de ez nem egészen így történt. Nagy Péter alatt csak jelképesen jelentek meg az ünnep effajta díszletei, – fenyőfaágak képében– , melyekkel az orosz arisztokraták házaikat díszítették fel karácsony előtt. Az első valódi karácsonyfát csak mintegy egy évszázaddal az után állították fel a cári udvarban, hogy Nagy Péter kiadta rendeletét az ünnep új rendjéről.

Jelenetek I. Miklós cár családi életéből: Karácsonyfa az Anyicskov-palotában – Alekszej Filipovics Csernisev, 1848

Az első újévi (akkoriban egyben karácsonyi) fenyőfát 1817-ben állították Oroszországban, nevezetesen I. Miklós cár feleségének, Hohenzollern Alekszandra Fjodorovna cárnénak köszönhetően. Alekszandra a németországi Potsdamban született, így gyerekkori karácsonyainak elmaradhatatlan kelléke volt a karácsonyfa. Az ünnep európai szimbólumát tehát először az ő parancsára állították fel a moszkvai Kremlben.

Később azonban a cári család a szentpétervári Téli Palotában (ma ebben az épületben van az Ermitázs – a szerk.) karácsonyozott. Hogy a karácsonyfát még mesésebbé tegyék, gyertyákkal díszítették, így amikor 1837 decemberében I. Miklós meghallotta, hogy ég a Téli Palota, rögtön ara gondolt, hogy egy gyerek ejthetett le egy karácsonyi gyertyát. Később aranyozott és ezüstözött gyümölcsöket használtak díszként, illetve apró figurákat is.

A gyerekek karácsonyfája a felső játszószobában, az előtérben Olga, Tatyána, Maria, és Anasztázia nagyhercegnők, 1906 körül

Érdekesség, hogy nem egy karácsonyfa volt, hanem a család minden egyes tagjának saját fát állítottak, mellé pedig egy ajándékokkal megrakott asztalkát, amelyet fehér abrosszal fedtek le. Amikor eljött az ünnep estéje, a már türelmetlenkedő gyerekek a Téli Palota legnagyobb termének ajtajához tódultak, Alekszandra cárné a kijelölt időpontban szélesre tárta az ajtószárnyakat, és minden gyereket kézenfogva odavezetett a saját különbejáratú karácsonyfájához.

Idővel már nem csak az ünnepi termekben, de a cári család tagjainak szobáiban is állítottak karácsonyfákat. Így például ezt olvashatjuk II. Miklós cár egy 1906-os naplóbejegyzésében: „Aliksz szobájában saját karácsonyfánk volt, temérdek egymásnak adott ajándékkal.” Aliksznak (így nevezte a cár feleségét, Hesseni Alekszandra Fjodorovna cárnét -a szerk.) megvolt a maga karácsonyi gyöngéje: szerette maga elfújni az összes karácsonyfagyertyát. Büszke volt rá, hogy eléri és el tudja oltani még a legmagasabban lévőt is.

Fényűző ajándékok

Karácsony estéjén a cári család minden tagja számtalan ajándékot kapott. Ezek közt fényűző darabok is voltak, de a gyerekek leggyakrabban csak játékokat és édességet kaptak. I. Miklós cár igen gondosan választott ajándékokat családtagjai számára: saját maga járta a boltokat, mindenkinek valami különlegeset kiválasztva. 1832-ben például 13 éves fiának egy Nagy Péter-mellszobrot, puskát, szablyát, egy pisztolyokkal teli ládikát, egy nehézlovas ezred díszegyenruháját, és egy sor apróságot ajándékozott.

De a cári család gyerekei sem kevésbé egyedi ajándékokat adtak családtagjaiknak, ráadásul a saját pénzükön vették azokat. I. Miklós lánya eképp írt az 1837-es karácsonyról: „A Kisteremben szokás szerint fát állítottunk, ahol megajándékoztuk egymást a zsebpénzünkön vett apróságokkal.”

A Diótörő premierje a Mariinszkij Színház előadásában, 1892. december 18.

A legeredetibb ajándék talán I. Miklós lányának, Alekszandra Nyikolájevnának jutott 1843-ban. Az ünnepre Alekszandra vőlegénye is Pétervárra érkezett, de a hercegnő erről nem tudott.

Amikor megkezdődött az ünnepély a Téli Palotában, hirtelen feltárultak a palota kapui, és a fiatal hölgy meglátta, hogy a karácsonyfához oda van kötve a külföldi herceg, akibe szerelmes volt. Így adtak szülei leányuknak egy igazi karácsonyi csodát.

Még 1918-ban is, amikor a cári családot már a szibériai Tobolszkba száműzték, Alekszandra Fjodorovna gyermekeivel együtt – mint a régi szép időkben – karácsonyi ajándékokat készített. Venni gyakorlatilag semmit sem tudtak, ezért sajátkezűleg készítettek ajándékokat: varrtak, kötöttek, és rajzoltak. Még a távollevő családtagoknak is küldtek ajándékokat. Anna Alekszandrovna Virubova, a cárné legjobb barátnője ezt írta az 1918-as karácsonyról: „a drága Cárnétól kaptam egy csomagot liszttel, makarónival, és kolbásszal, ami luxuscikknek számított ebben az időben. A csomagban volt még egy sál is, meleg harisnya, amelyet nekem kötött a Cárné, és általa rajzolt bokrok is.”

Ínyencségek és szórakozás

A családi vacsora az ünnep estéjének elválaszthatatlan része lett. A cári páron és rokonaikon kívül jelent volt még legszűkebb környezetük is, beleértve a nevelőnőket és a gyermekek tanárait is. Sztenderd menü nem volt, leggyakrabban a családtagok kedvenc étkei kerültek asztalra.

A fagyi viszont nem hiányozhatott a karácsonyi asztalról, ez a gyerekek és a felnőttek egyik legkedvesebb desszertje volt. Nem csak ízlésbeli preferenciákról volt azonban szó, hanem arról is, hogy a cári rezidenciákon ünnepek alkalmával igen meleg és fülledt volt a levegő. Ennek egyik oka az volt, hogy ekkoriban a gyertyák jelentették az egyetlen fényforrást, de a levegő hamar felmelegedett akkor is, amikor a vendégek táncra perdültek. Így elkerülhetetlen volt, hogy az ünnepekkor hűsítő finomságokat szolgáljanak fel.

Újévi trakta – Olga Alekszandrovna Romanova nagyhercegnő (II. Miklós cár húga), 1935

A cári család legkedvesebb karácsonyi játéka a lottó volt. A nyertesek különféle értékes ajándékokat kaptak, amiket az uralkodó és felesége jóelőre elkészített. Alekszandra Fjodorovna, aki megteremtette a karácsonyfa-állítás hagyományát, elültette a „babkirály” ünnepének európai szokását is a cári udvarban. Ennek a karácsonyéj előtt tartott ünnepnek a során egy pirogba egy szem babot sütöttek, minden vendég tört egy darabot magának a pirogból, és akinek a bab jutott, az az est királya lett, választhatott magának egy királynét, és parancsokat osztogathatott.

Alekszandra Fjodorovna lánya, Olga visszaemlékezései szerint egyszer kínai stílusú maszkabált szerveztek karácsonykor az udvarban. Atyja, II. Miklós cár mandarinjelmezbe öltözött, kitömte a hasát, és rózsaszín sapkát csapott a fejébe, amelyről egy műkonty lógott. Olga szerint apjára rá sem lehetett ismerni.

II. Miklós cár családjával

Szólj hozzá te is!

Még több Életmód