Családállítás, angyalterápia, access bars, transztánc, kineziológia. Transzlégzés és meseterápia, theta healing, aurakezelés és asztrológiai elemzés. A harminchét éves Viktória nehezen tudja összeszámolni, hányféle terápián és önfejlesztő-segítő workshopon és kurzuson vett részt az utóbbi tizenöt évben. Az eredmény pedig magáért beszél, az újságíró úgy érzi, hogy kiteljesedett, és mindezért szerinte összességében elenyésző összeget fizetett.
„Egy-egy szeánsz vagy csoport tíz-tizenötezer forintba került, viszont maga az érzés sokszor felülmúlhatatlan, nekem legalábbis rengeteget ad.” Viktóriának tíz évvel ezelőtt javasolta a fogorvosa – a sokadik lyukas foga betömését követően –, hogy érdemes lenne a lelkében is rendet tenni, nem csak a szájában. „Nagyon szíven ütött ez a megjegyzés, úgyhogy lázas keresésbe kezdtem, és hamarosan bejelentkeztem családállításra. Hozzáteszem, bár nekem is sikerült felhalmoznom jó néhány korai traumát, semmi extrém nem történt velem, teljesen átlagos volt a gyerekkorom.”
A családállítás pedig annyira erősen hatott, hogy nem volt megállás. Viktória igazi „spirituális gourmet” lett, mindent kipróbált, amitől további fejlődést remélt. Manapság már óvatosabb, megfogalmazása szerint szakaszosan vannak jelen az életében a gyógyító terápiák, táncok, önfejlesztő körök és egyéb lélekemelő kurzusok. „Néha telítődöm velük, ilyenkor fél évre szünetet tartok, és megnézem, hogy az adott terápia hogyan működik a mindennapi életben.” Olyan is volt persze, hogy mellényúlt, néhány borzasztó élménybe is belebotlott már. Bár nem ez élete rendező elve, de úgy alakult, hogy a baráti köre is a terápiajunkie-k közül került ki, és a társa is kifejezetten nyitott és elfogadó a lány folyamatos önfejlesztésével kapcsolatban. „A legközvetlenebb környezetem tisztában van a szenvedélyemmel, ők ilyennek szeretnek. Nem zavar, hogy sokan csodabogárnak tartanak, hiszen a rengeteg önfejlesztés révén sokkal jobb emberré váltam, és a hétköznapi problémákat és helyzeteket is hatékonyabban oldom meg. Elhiszem, hogy vannak olyan emberek, akiknek az is elég, ha kimennek az erdőbe és nagyokat lélegeznek, majd kicserélve térnek vissza. Nekem a jelek szerint ennél több kell. Még valami: én magam sosem térítek, senkit sem beszélek rá semmire, viszont így is rengetegen kérnek tőlem tanácsot.”
Viktória zokszó nélkül vállalja, hogy terápiafüggő, de szerinte ez egy remek függőség. „Minden pillanatot és minden forintot megért az elmúlt tizenöt évem. Boldog és kiegyensúlyozott lettem, kiegyensúlyozott párkapcsolatra és számos barátra tettem szert. Nem mellesleg komoly egészségügyi problémákat fojtottam el így csírájában. Meglehet, néhány millióval több lenne a zsebemben, viszont nem ugyanez a Viki volnék.”
Szerző: Beszterczey Judit Fotó: Unsplash
A cikk folytatását keresd a márciusi Marie Claire-ben!
