Számos használati tárgyunkat teljesen másra találták fel eredetileg, mint amire ma használjuk. A gyurmát például tapétatisztításra, a szájvizet pedig nők számára, a hüvely öblítésére fejlesztették ki. A vattacukor készítő gépet pedig pont egy fogorvos találta fel.
Bár már a középkori Velencében feltalálták a vattacukor korabeli formáját, a forralt cukorszirupot villára vagy fa vesszőre tekerték, de ez ropogósabb és keményebb volt, mint a ma ismert vattacukor, inkább a nyalókára hasonlított. Ráadásul nagyon költséges és körülményes is volt az elkészítése. Végül egy amerikai fogorvos, William J. Morrison találta fel a könnyű cukorszálakból álló, ma is ismert vattacukrot. Miután 1890-ben diplomázott a fogorvosi egyetemen, a száj- és fogak egészségét kutatta, és eközben találta fel a tanulmányaival teljesen ellenkező gépet egy nashville-i cukrásszal együttműködve. A ragacsos eredményt pedig mindenki ismeri a vidámparkokból és karneválokból.
A vattacukor elnevezés az 1920-as években terjedt el, de Ausztráliában még ma is az eredeti nevét, a tündérfonalat használják, a franciák pedig papa szakállának hívják. Afrikában viszont szellemlehelet a neve, a görögöknél pedig idős asszony haja.
Fotó: Unsplash
