A bakancslisták gyakori tétele az egzotikus úticélokon az ottani állatokkal való testközeli találkozás, ám ez a számunkra életreszóló élmény súlyos károkat okozhat a sebezhető vadvilágban. Emily Garthwaite természetfotós rengeteg állatot látott már szenvedni a színfalak mögött Ázsia népszerű turistaközpontjaiban. Az indiai Jaipur úgynevezett szentélyeiben elefántokat kényszerítenek, hogy a turistákat hordozzák a hátukon, miközben az állatok szenvednek a stressztől. Szumátrán az orángutánok természetes táplálkozását tette tönkre a sok látogató a jutalomfalatokkal. Emellett a fényképezőgépek vakui is tragikus szituációkat okozhatnak az állatoknak. Ezek az állatsimogatós, egzotikus állatokat közvetlen közelről láttató utak általában csak az ember számára jók, az állatoknak kimondottan szenvedést okozhatnak.
Szükség van rá?
Mielőtt befizetnénk egy ilyen utazásra, kérdezzük meg magunktól, miért akarjuk megérinteni, testközelből látni ezeket az állatokat? Nem elég, ha a saját élőhelyükön csodálhatjuk őket? Tényleg szükségünk van rá, hogy ráüljünk, megsimogassuk, etessük? “Sokan azt gondolják, attól lesz autentikus az élmény, ha ennyire közel mennek ezekhez a csodás teremtményekhez. De valóban szükséges ez?” – teszi fel a kérdést a természetfotós.
Garthwaite a fotói elkészítéséhez szeret érzelmi kapcsolatot teremteni az alanyával. Ám ez azt jelenti inkább, hogy megérteni szeretné az állatokat. Munkája során került kapcsolatba a Szumátra szigetén élő maláj medvékkel is, és elkeserítő helyzetüket látva menhelyet is létrehozott természetes élőhelyükön. Ez a medvék életében örömteli új fejezet, ám a fotós szerint még rengeteg állat vár arra, hogy hasonlóan megértően és empátiával közelítsenek hozzájuk.
Lehet jó élmény az élővilágnak is
“Emlékeztetni kell a turistákat, hogy az alacsony ár egy ilyen élményért általában azt jelenti, hogy az állatok számára szenvedést okozunk, hiszen fenntartjuk a rendszert. Olyan lehetőséget kell keresnünk, mely valóban autentikus találkozás egy-egy egzotikus vidék állatvilágával, ha komolyan gondoljuk, hogy érdekelnek minket ezek az állatok” – magyarázza a természetfotós. Házi feladatunk az utazások előtt, hogy tájékozódjunk ezekről, ne csak az első adandó alkalommal elfogadjuk, amit elénk tesznek. Keressünk olyan helyi állatkerteket, rezervátumokat, ahol nagy figyelmet fordítanak az állatok gondozására, jóllétére.
Mit tegyünk, ha felismerjük a bajt?
Még a legnagyobb jóindulat mellett is előfordul, hogy beleszaladunk az állatokat nem megfelelően gondozó élményekbe utazásunk során. Ám még ilyenkor is tudunk segíteni. Az angliai Chester Zoo számos ázsiai állatkerttel és parkkal működik együtt oktatóprogramokkal, segíti a társállatkertekben megteremteni az állatok számára megfelelő környezetet, és létrehoztak egy okostelefonos applikációt is, a Wildlife Witness-t, mellyel a turisták bejelenthetik, ha valahol visszaélésekkel, illegális állatkereskedelemmel és állatkínzással találkoznak. Ha az applikációval bejelentettük hogy hol és milyen jellegű problémával találkoztunk, a hivatalos szervek értesítést kapnak és kiszállnak ellenőrizni a helyszínt.
Ahelyett, hogy kihasználnánk a természetet és az állatokat, forduljunk több érzékenységgel és empátiával a vadvilág felé a nyaralásunk alatt. Tegyük le a fényképezőgépet néha, kérdezzünk a helyiektől és értékeljük a szépséget, ami körülvesz. Ha tényleg odafigyelünk, egy különleges vadállat megpillantása is legalább akkora élmény, mint az, ha az akarata ellenére tapogatjuk, simogatjuk.
Forrás: BBC Earth
Fotó: Unsplash
