A rendrakás átalakítja az életünket – ígéri a lomtalanítás japán hírnöke, Marie Kondo. Közel 11 millió ember olvasta könyvét, és legalább ennyien nézik sorozatát a Netflixen abban reménykedve, hogy elleshetik a minimalista élet alapjait. A KonMari módszer roppant egyszerű: kategóriák alapján takarítsuk ki a lakást, ne helyiségről helyiségre haladva. Mindent húzzunk elő, mielőtt kiválogatnánk és szortíroznánk tárgyainkat, szörnyedjünk el rajta, mennyi mindenünk van, majd csak azokat a dolgokat tartsuk meg, melyek szikrázó örömöt (Marie Kondo szakszavával élve, spark joy) hoznak az életünkbe. Semmi sem menekülhet, ruhák, konyhai eszközök, papírok, könyvek, mind megmérettetnek.
Legtöbbünknek a tárgyakkal telezsúfolt lakás nem olyan nagy dolog. Persze néha nehéz megtalálni, amit keresünk, ám nem ront jelentősen az életünkön. Kijelenthetjük, hogy szeretjük a dolgainkat, hiszen egy lakás attól lesz otthon, ha megtöltjük a hozzánk tartozó tárgyakkal.
A gyűjtögetők
A saját tárgyakhoz való ragaszkodás azonban néha szélsőséges méreteket ölt. “A gyűjtögetők számára a tárgyak a biztonságot és a kényelmet jelentik” – magyarázza James Gregory klinikai pszichológus. Ám ez odáig fajulhat, hogy a gyűjtögetés már orvosi rendellenességnek tekintendő, mivel az ember életminőségét rontja. Egy Yale Egyetemen végzett tanulmányban CT-vel vizsgálták az ilyen rendellenességben szenvedő emberek agyát. A vizsgálat kimutatta, hogy a fizikai fájdalomért is felelős terület aktivizálódott agyukban, mikor kidobták a tárgyaikat.
A legtöbben persze nem reagálunk ilyen erősen, ám vannak tárgyaink, melyekhez erős érzelmi szálakkal kapcsolódunk emlékeink miatt, így bonyolult megválni tőlük. Mikor nehéz kidobnunk a gimnáziumi kézilabdamezünket például, nem magához a pólóhoz ragaszkodunk, hanem az emlékekhez, melyet megtestesítenek, hiszen nem valószínű, hogy valaha újra viseljük. “A szentimentális értéke miatt ha kidobnánk, úgy éreznénk, mintha magunkból veszítenénk el egy darabot” – mondta Gregory. De az emléktárgyak felhalmozása tényleg jobbá teszi az életet? Vagy valóban szebb az élet kevesebb tárggyal magunk körül?
A rendetlenség és kosz tényleg árt
A koszos és rendetlen otthon valóban negatívan befolyásolja az életünk több területét is. Stephanie McCains és Sabine Kastner, a Princeton Egyetem pszichológusai például arra a következtetésre jutottak egy vizsgálat során, hogy a zsúfoltság rontja a koncentrálóképességet. Ez megmagyarázza, hogy miért nem túl hatékony egy rendetlen íróasztal mellett a munkavégzés. Egy másik, a California Egyetemen végzett kutatás szerint pedig a rendetlen háztartásban élő anyák sokkal stresszesebbek voltak, szervezetükben sokkal magasabb volt a kortizol hormon szintje. Arról nem is beszélve, hogy a túl sok kacat és lom között sokkal nehezebb elaludni, sokkal hajlamosabb az ember gyorséttermi ételeket fogyasztani és a rendetlen konyhában kétszer annyi csokis kekszet nassolnak az emberek, mint egy rendes, tiszta helyen. A tudomány tehát úgy fest, Marie Kondo pártján áll.
“A tiszta és rendes otthon ideája azt az érzetet nyújtja, hogy képesek vagyunk kézben tartani az életünket, el tudjuk érni, amit elterveztünk” – magyarázza Chris Stiff, a Keely Egyetem pszichológusa. “Ha rendet tudunk tenni egy helyiségben, az jót tesz az önbizalmunknak, és bátrabban lépünk magasabb szintre bármilyen tevékenységben” – teszi hozzá a pszichológus. De tényleg ki kell dobnunk mindent, azt is, amihez múltbeli érzelmi szálak kötnek, hogy boldogabbak és egészségesebbek legyünk?
Totális KonMari
“Az is lehetséges, hogy rendkívül negatív tapasztalat lesz a lomtalanítás, ám ugyanennyi esélye van annak is, hogy megtisztulunk utána és szabadnak érezzük magunkat tőle” – mondja Stiff.
Egy Michael Landy nevű londoni művész fejlesztette tökélyre a módszert, még jóval Marie Kondo felbukkanása előtt. 2001-ben megsemmisítette mind a 7227 tulajdonában álló tárgyat egy nyilvános művészi előadás keretében. Ruháit, szerelmes leveleit, autóját és apja báránybőr kabátját is elpusztította. “Ez volt életem legboldogabb két hete. Voltak pillanatok, mikor úgy éreztem, hogy a saját halálomnak vagyok szemtanúja, mert olyan emberek tűntek fel, akiket évek óta nem láttam, és azt gondoltam, hogy ők csak a temetésemre jönnének el. Ám gyakran valódi lelkesedést éreztem” – emlékezett vissza Michael Landy a performanszára. A pszichológus szerint arra azért nincs szükség, hogy az összes tárgyunkat megsemmisítsük, enélkül is boldogabbak lehetünk.
A gyűjtögetés előnyei
Sokan hódolnak különböző gyűjtőszenvedélynek. Stiff ráadásul úgy véli, rendkívül hasznos lehet a sok emlék és nosztalgia, ha például Alzheimer-kórban vagy időskori demenciában szenved valaki. Ezen felül is vannak előnyei az élet során összegyűlt tárgyaknak. A Minnesota Egyetem kutatói úgy találták, hogy a különböző tárgyakkal telezsúfolt környezet kedvező hatással van a kreativitásunkra, ellentétben a rendezettséggel, mely inkább a koncentrációt és fókuszált figyelmet igénylő tevékenységekhez hasznos.
Ezek után, ha valaki a zsúfolt asztalunk miatt tesz megjegyzést, nyugodtan kérdezzünk vissza: ha a rendetlen asztal a rendetlen elme jele, akkor az üres asztallal mi a helyzet?
Fotó: Unsplash
