Hány könyv kell a boldogsághoz?

2019. március 18. |

A rendrakás japán guruja, Marie Kondo elért a könyvespolcokhoz is: szerinte a könyveket is érdemes alaposan szelektálni és egy részüktől megválni. Ezt viszont sokan szentségtörésnek tartják.

Kondo azt mondja, különböző kategóriák szerint gyűjtsük egybe a tárgyainkat – az összeset –, majd vizsgáljuk meg mindegyiket, hogy örömet okoznak-e. Ha igen, tartsuk meg, ha nem, köszönjük meg neki az eddigieket, mintha csak egy régi baráttól búcsúznánk, és váljunk meg tőle. A tárgyakat öt kategóriára osztja: ruhákra, könyvekre, iratokra, egyéb dolgokra (japánul: komono), illetve azokra a holmikra, amelyekhez érzelmileg is kötődünk. A sorrend is fontos, szerinte így a leghatékonyabb a rendszerezés. A módszer különböző lépésein végighaladva úgy tűnhet, hogy a lelki békéért való küzdelem az emlékek, fotók, szuvenírek rendezése közben lehet a legnehezebb, de a sorozata óta kibontakozó internetes közbeszédből úgy tűnik, hogy a lomtalanítás legérzékenyebb pontja tulajdonképpen a könyvtár.

Az internetes mémekben, felháborodott véleménycikkekben testet öltő botrány abból nőtt ki, hogy Marie Kondo elmondta, személy szerint ő egyszerre nagyjából harminc könyvet tart az otthonában. Az interneten ezek után tömegek vonták le a következtetést, hogy szerinte a könyv is lom, és hangosan szólítottak fel arra, hogy el a kezekkel a könyvektől. Miközben akár néhány kérdést is feltehettek volna a nagyívű kijelentések mellett.

Például: mihez kötődünk, ha a könyvekről van szó? A történethez? Az élményhez? A könyvek fizikai jelenlétéhez? A presztízshez? Mások elismerő pillantásához? Az biztos, hogy a vendégeink nem a konyhafiókot fogják tanulmányozni, ha felkeresnek az otthonunkban, hanem a könyvespolcot, szóval a könyvtárunk az életünk és a személyiségünk valamiféle külső – nem az egyetlen, de elég fontos – tárolója. De attól még rengeteg módon viszonyulhatunk a könyveinkhez, és ezt a viszonyt nem árt átlátni.

A személyes könyvtár önismereti szempontból trükkös dolog, és végül is Kondo módszere pont innen, az önismeret felől közelít a tárgyakhoz. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy külső kényszerre kezdjük el gyűjtögetni a könyveket: mert a könyvespolc menő, szexi, tiszteletet parancsoló, mert a saját intellektuális auránk kiterjesztését látjuk benne. De ugyanígy külső kényszer lehet a könyveink kiszórása is: mert a minimalizmus és a lomtalanítás menő, szexi, a belső békénk aurájának a kiterjesztése, és mert Marie Kondo ezt mondja, márpedig jelenleg nála népszerűbb életvezetési gurut aligha találunk.

Szerző: Vándor Éva Fotó: Unsplash

Szólj hozzá te is!

Még több Életmód