Kistermelői piacon jártunk Zugló szívében

2019. október 01. |

„Milyen jó lenne, ha lenne Zuglóban egy hely, ahol elérhetőek lennének a kis léptékű gazdaságokban előállított, nyomon követhető, biztonságos, egészséges élelmiszerek!” - így indult útjára Csernovitz Adél és Ashlock-Kéthelyi Eszter elképzelése. És az elképzelésből valóság lett.

A környezettudatos életmódhoz kapcsolódó Marie Claire Go Green Facebook csoportban értesültem először a Zuglói Kenyérközösség létezéséről, és rögtön magával ragadott a csoportból áradó kölcsönösség, segíteni akarás és egymásra figyelés, amit – csupán az oldalon megosztott posztokból, de – azonnal megéreztem. Gyorsan reagáltam is az erős hívásra és ellátogattam a Zuglói Kenyérközösség csütörtöki átadónapjára.

A Zuglói Kenyérközösség nem egy hagyományos piac, hanem egy úgynevezett bevásárlóközösség. Egyrészt a bevásárlással tiszta élelmiszerekhez juthatunk, másrészt közösség is épül, ugyanis az eseményeket helyi családok szervezik saját igényeik mentén. Hasonló értékek mentén gondolkoznak: a kisléptékű beszerzési forrásokat, gazdaságokat részesítik előnyben, ahol a termelők maguk állítják elő az élelmiszert, maguk tartják az állatot. Ezzel átlátható, hogy honnan, milyen körülmények közül jön az élelmiszer. Ezekben a gazdaságokban nem használnak vegyszereket, műtrágyát, antibiotikumot, növekedési hormonokat, nem kényszerérlelnek és nem kényszertartanak. Megadják az időt annak, aminek idő kell, nem a tömegtermelés szabályai szerint játszanak. Azzal, hogy a Kenyérközösség közvetlen kapcsolatot teremt a termelő és a vásárló között, lényegében kiiktatják az élelmiszerellátási láncból a köztes láncszemeket. Az olyan termelőket preferálják, akik egy-kétsoros összetevőlistás termékeket állítanak elő.

A Portik család

Kicsit hamarabb érkeztem, hogy kielégítsem kíváncsiságomat, megfigyeljem az előkészületeket, és még a nagy vásárlóroham előtt megismerkedhessek az árusokkal és a másik alapítóval, Csernovitz Adéllal.

„Hiszünk abban, hogy ezzel nemcsak magunknak teszünk jót, nemcsak a családunk asztalára kerül tiszta, egészséges élelmiszer, de a pénzünkkel tudatosan támogathatunk olyan gazdákat, akik ezeket a ma már ritka szakmákat még ilyen lelkülettel művelik, nem kizsigerelve a termőföldet. Ezzel támogatjuk az ilyen tudás fennmaradását is, valamint a helyi gazdaságot és egy méltóbb ökoszisztéma fenntartásához járulunk hozzá. Ez átállást jelent arról, hogy mi, emberek pusztán erőforrásként, haszonszerzési lehetőségként tekintünk a világunkra, arra, hogy csak kis szereplői, vendégei vagyunk ennek a tágabb egésznek. Ezekért az értékekért, elvekért megéri együtt cselekedni is” – magyarázza Eszter.

Adél – a másik alapító, Eszter barátnője – is örömmel és büszkén mesélt a kezdetekről.  Ahogy elmondta, Eszter találkozott a Bosnyák téri piacon a Sárika Családi Pékségével, akik kovászos kenyereket készítenek, lényegében velük kezdődött a beszélgetés az akkor még csak elképzelésnek mondható tervről. Eszter és Adél gyerekei is érintettek ételallergiában. Arról beszélgettek, hogy milyen jó lenne, ha lenne Zuglóban egy hely, ahol elérhetőek a kis léptékű gazdaságokban előállított, nyomon követhető, biztonságos, egészséges élelmiszerek. „Ekkor elkezdtük járni az egyébként már működő piacokat: a Pancs Gasztroplaccot, a nagymarosi termelői piacot” – sorolja Adél. Mivel ezeken a piacokon már van egy bejáratott árusi kör, meglátogattuk őket, megkóstoltuk a termékeiket és elbeszélgettünk velük. Láttuk, hogy kik azok, akikkel közös nevezőn vagyunk és elhívtuk őket Zuglóba, ahol egy kóstoló rendezvényt szerveztünk: ők kitették az árujukat, mi pedig meghirdettük az eseményt a Facebook-on. Mintegy 150 ember jött el és láttuk, hogy ez érdekes és mások is örömmel fogadják a kistermelői élelmiszereket, tehát nemcsak nekünk van igényünk ilyesmikre. Lényegében egy megerősítés volt.” Végül megállapodtak az árusokkal egy csütörtök esti idősávban: a termelők minden csütörtökön, 5 és 7 óra között megérkeznek és kipakolják termékeiket, Adél és Eszter pedig biztosítják a vásárlókat – vagyis nem csak vásárlókat, tulajdonképpen egy valódi közösséget is. “A közösségünk sokkal többről szól, mint pusztán vásárlónak lenni, mert ez egyfajta tudatosságot is jelent. Tudatosan dönteni arról, hogy mit fogok vásárolni és kitől. Már amikor otthonról elindulok, akkor át kell gondolnom, hogy milyen dobozokat, zsákokat viszek magammal, tudnom kell, hogy körülbelül mire lesz szükségem a vásárláskor.  Van, amit muszáj zacskóba tenni, mert folyós, de amennyire csak lehet, ezt kerüljük. Akik hozzák a kis dobozukat, szatyrukat, zacskójukat, ők ebbe kapják az árut. Tudásmegosztó jelleggel pedig szervezünk különböző alkalmakat, októberre például tervezünk egy vegyszermentes háztartás workshop-ot. Itt mindenki tanulhat arról, hogy hogyan lehet másképp csinálni. De termelői látogatásokat is szervezünk, például az első ilyen út Nagykátára vezet majd, a Szorgos Gazdához. Pont az ad biztonságot, hogy tudjuk, honnan jön a termék, hogyan dolgozták fel, milyen folyamatokon ment keresztül, ha állati eredetű, akkor az állatokat milyen takarmánnyal etették.”

Adél mosolyogva számol be arról, hogy a vásárlói kör igen vegyes. Sok a kisgyermekes szülő, akinek gyereke valamilyen allergiával küzd, vagy csak fontos számukra, hogy egészséges élelmiszert tudjanak adni a családnak. Idősek is jönnek, akik keresik a gyerekkor ízeit. „Idős nénik szokták azt mondani, hogy ennek a kenyérnek olyan íze van, mint gyerekkoromban!”  – idézi fel Adél. 

Új csapattagok a láthatáron

Nehéz és rengeteg szervezést jelent a közösség összetartása, sokszor még éjfélkor küldözgetik az üzeneteket egymásnak az alapítók. Mindketten anyukák és teljes állásban dolgoznak, így a szabadidejükből szánnak erre időt. Pár hónapja csatlakozott hozzájuk egy harmadik társ is, Prókai Ági, aki maga is lelkes látogatója és vásárlója volt az átadónapoknak, majd úgy érezte, hogy ő is szívesen hozzátenné az ügyhöz az energiáit: a kisfia mellett szakít rendszeresen időt arra, hogy tartalmakat írjon a Facebook-oldalukra, tárgyaljon új termelőkkel, helyben szervezze az átadónapokat. Rengeteg kreatív energiát hoz be, ők, így, együtt egy igazán remek csapat.

De folyamatosan bővül az árusok köre is, hiszen az alapítók állandóan keresik a szempontjaiknak megfelelő termelőket. Meghatározott kritériumrendszer alapján döntik el, hogy kit hívnak meg árusnak: a vegyszer- és adalékmentesség mellett szempont, hogy minél közelebbről érkezzen az áru, de ez nem mindig tud megvalósulni. Emellett fontos, hogy saját áru legyen, nem engednek be olyan kereskedőket, akik felvásárolnak valahonnan valamit, amiről nem tudni, hogy mi az eredete és minősége és utána azt feldolgozzák. 

„Az árusok azért választanak bennünket – mondja Adél –, mert a kezdeményezésünk szellemiségét szimpatikusnak találták. Ez egy szűk kör, mindenki ismer mindenkit, olyanok vagyunk, mint egy nagy család. A Sárika Családi Péksége – akiket már ismertünk – továbbajánlott minket sok árusnak, amivel bizalmat szavaztak nekünk.” 

Beszélgetés közben nekem is nehéz ellenállni az ínycsiklandozó pékáru illatának, de folyamatosan becsalogatja a nézelődő érdeklődőket is, a biciklivel munkából hazafele tartókat, és olyan is betér, aki kutyasétáltatás közben lel rá a közösségi helyszínre.

S mi jó falat

A piacon találni mindent, mi szem-szájnak ingere: friss zöldséget a Szorgos Gazdától, a Mátrai Bivalyrezervátum bivalyaiból készült termékeket, füstölt libaságokat a Csöglei Sonkától, szabadon tartott bicskei tyúk tojását, nógrádi vegyszermentes házi szörpöt, Pusztán Kézműves Sajtműhely sajtjait, őrbottyáni friss kakas- és csirkehúst, csípős-fűszeres lekvárt és chutney-t, Marcal menti sajtterméket, vegyszermentes zöldségeket és rengeteg mást. A Sárika Családi pékségénél, Zitánál mindig minden elfogy. Nagy az érdeklődés a kovászos kenyerekre, amelyek teljesen élesztőmentesek. Csak 2 kenyér készül élesztővel, mert fontos megőrizni a kenyér olasz jellegét és ezek Olaszországban élesztővel készülnek, de a többi nem. A kemencés kenyerek több tíz éves kovásszal készülnek, és az ínyencek találnak még félbarna, teljes kiőrlésű, burgonyás, skandináv típusú rozsféle, lenmagos és chiamagos finomságokat is. Ha sótlan lenne az életünk, tegyünk egy kitérőt Zsófihoz, a Fűszeres Lányhoz. Itt különböző húsokhoz, salátákhoz választhatunk megfelelő fűszersót. A „görög” névre hallgató picit gyros-osabb ízű, római köményes, inkább húsokhoz való, de lényegében bármelyik keverék felhasználható grillezéshez, vagy salátához tejföllel kikeverve. Jó hír a pesto-rajongók számára, hogy a szezonban itt minden héten friss pesto szerezhető be!

Mire majd’ az összes árussal váltottam pár szót, a Bosnyák utcai kis udvar már jócskán megtelt babakocsis, üres üvegeket cserére visszahozó anyukákkal, egészségtudatos férfiakkal, tojásért betérő nénikkel, gyerekzsivajjal és jó kedélyű párbeszédekkel. Ide tényleg nem csak az árucsere pár perces lebonyolításáig térnek be az emberek, hanem érdeklődni, beszélgetni, ismerkedni is. Egy biztos pont, ahol bármely kérdésünkre választ kapunk mindennapi kenyerünkkel kapcsolatban és nem utolsó sorban biztos pont azért is, hogy az árusokból és vásárlókból álló közösség tagjai csütörtök esténként itt biztosan összejönnek. Amellett, hogy a hétköznapokat feldobó, hiánypótló környezettudatos gasztrotúrát jártam végig, rengeteg jó hangulatú közösségi élményben részesülhettem, amelynek esszenciája az önzetlen segítségnyújtás és a megható vendégszeretet.

Fotók: Gyarmati Zsuzsi

Szólj hozzá te is!

Még több Életmód

Készítsd el magadnak kedvenc táskádat DIY

Készítsd el magadnak kedvenc táskádat