Különböző életkorokban különbözőképp jelenik meg a halál
A gyermekek első veszteségélménye nem a halállal kapcsolatos ugyan, de legalább olyan ijesztő az első kedvenc plüss elvesztése, a búcsú az ovistársaktól, egy költözés vagy bármilyen hasonló változás. A veszteségek, majd későbbiekben a gyász feldolgozása a személyiségfejlődés során többször előkerül, és fontos, hogy a gyerekeket már kisgyermekkortól kezdődően erősítsük, tréningezzük ezekre a megpróbáltatásokra.
A kisgyermekeknek még felfoghatatlan a dolgok véglegessége, így nagyjából hároméves korig az a legfontosabb, hogy a családban biztonságot érezzenek. Óvodáskorban, ahogy nyílik a világ, még kicsit keveredik az álom és a halál, ezért félnek sokszor a gyerekek a sötétségtől. Ezért nem szabad sosem azt mondani egy gyereknek, hogy örökre elaludt vagy elutazott valaki, mert könnyen lehet, hogy ezután nehézségei támadnak az elalvásnál, esetleg félni fog minden utazástól. Sok játékban lehet egy kicsit „meghalni”, szóval itt még a halál fogalma nem manifesztálódik igazán. Kisiskolás korba érkezve van, hogy a halál valamilyen figurát ölt, amely persze félelmetes a gyerek számára, de úgy igazán 9-10 éves kor körül kezd el a legtöbb gyermek mélyebben foglalkozni a halál témájával. Itt már megtörténik a test és lélek különválasztása a különböző hitrendszerek szerint, itt már általában bővebb válaszokra van szükség, ha a téma szóba kerül.
Az 5 legfontosabb tanács:
- A legfontosabb szabály: csakis őszintén! Mindig az igazat mondjuk, már csak azért is, mert akkor nem zavarodhatunk bele, hogy mit beszéltünk erről a témáról legutóbb.
- Fontos, hogy mi magunk is tisztában legyünk azzal, amiről beszélünk. Ha valamivel kapcsolatban magunknak is szükségünk lenne még válaszokra, mondjuk nyugodtan, hogy még gondolkodunk. A válaszunk akkor lesz bármilyen kérdésre megnyugtató, ha azzal magunk is azonosulni tudunk.
- Ami még ennél is fontosabb, hogy ezek a beszélgetések mindig nyugodt, biztonságot sugárzó légkörben történjenek. Ha a gyerek kérdez, válaszoljunk mindig az életkorának megfelelően. Ne készüljünk nagy beszélgetésre, kisebb témák fognak felmerülni, haladjunk lépésről lépésre.
- A kevesebb több! Ügyeljünk arra, hogy a gyermekek befogadóképessége véges. Jó, ha a gyerek tud irányítani, és azt kérdezi meg, ami akkor éppen érdekli a témáról.
- Használjunk egyszerű szavakat, érthető magyarázatokat. Általában ilyenkor a gyerekek maguk hagyják abba a kérdezősködést, majd pedig, ha ezt a részt feldolgozták, kérdeznek tovább.
Előbb-utóbb felmerül, hogy mi történik a testtel, mi történik a lélekkel, ha meghalunk, szóba kerül a halottak napja, a temetés szertartása, és hogy miként őrizhetjük meg szeretteink emlékét.
Ezt olvastad már?
Mindezekre a kérdésekre és még sok hasonlóra is hasznos válaszokat találhatunk a Gyermekek gyásza című e-könyvben, melyet az Abracadabra World oldaláról lehet letölteni. A hiánypótló könyvet Békési Tímea jegyzi, aki meseterapeutaként, gyászkísérőként egy különleges finn módszerrel gyászfeldolgozó csoportokat is vezet, melyben gyermekeknek, családjainak és a gyermekekkel foglalkozó pedagógusoknak is segítenek a veszteségfeldolgozás folyamatában.
A gyermekek számára sokszor a legnehezebb feladat érzelmeiket kifejezni. Ebben is segítségükre lehet a könyvben is megtalálható, és külön is kapható Nyuszis Érzelemkártya, mely 42 különböző nyuszifigura segítségével tud segíteni abban, hogy az aktuális érzelmeket könnyebben kifejezze a gyermek. A könyv szerzője szerint erre mindig szükség van, de veszteség idején különösen fontos.
Szerző: Freund Judit, az Abracadabra World alapítója Fotó: Getty Images
