Ennyi idősen még nem tudhatod, hogy nem akarsz gyereket!
Bár én is azt mondtam a harmincas éveim elején, hogy nem akarok gyereket, ez bennem megváltozott az évek alatt. De hidd el, hogy van olyan nő, akiben ez az érzés nem alakul ki, akinek az életútja, a hivatása más. Kétségtelen, hogy az anyaság az egyik legcsodálatosabb dolog lehet egy nő életében, de nem minden nő életében. Ezt pedig tiszteletben kell tartani, függetlenül attól, hogy egy 44 évestől, vagy egy 26 évestől halljuk.
Majd, ha szülsz, akkor tudod meg, mi az igazi szeretet!
Biztosan nehezen leírható az a szeretet, az az érzés, amikor az ember karjába veszi a saját gyermekét, vagy az elalszik az anyukája, apukája mellkasán. Hidd el, nem tudom, de vágyom rá. De ez nem azt jelenti, hogy az aki még nem szülő, ne tudná, milyen az „igazi” szeretet. Miért kell ezeket kategorizálni? Miért kell egymás érzéseit méricskélni? És egyáltalán, van nem igaz és igaz szeretet? Olyan sok mindenkit szerethetünk az életben. Ráadásul ezzel a mondattal csak azt érezteted, hogy a másik fél kevesebb.
Neked jó, hiszen annyi szabadidőd van!
Nem, nincs! Valóban: nekünk nem kell elvinni a gyereket az oviba, a suliba, nem kell éjjel felkelnünk hozzá, vagy ott lenni az első balett előadásán. De általában „mi” vagyunk azok, akik pont ezek miatt bármikor bevethetőek a munkára, akár ünnepeken is. És mi is eljárunk rokonok, barátok gyermekeinek a balettelőadására, sőt vigyázunk is a kicsikre, és ismerkedünk, randira megyünk, hogy egyszer mi is elmondhassuk: alig aludtunk a folyamatos babasírás miatt. Emellett önkénteskedünk, csoportokat vezetünk és meghallgatjuk az összes barátnőnk örömét és baját. Ennyit a szabadidő kérdéséről. Lehet, hogy több van nekünk, de mindig ugrásra készen állunk, amit talán becsülni kellene.
Jó neked, hogy van időd sorozatokat nézni!
Ez talán kevésbé a gyermektelen barátokra vonatkozik, inkább egyfajta vágyódás arra az időszakra, amikor a szülőnek is volt 3 nyugodt órája bekuckózni a Netflix elé. De emiatt ne kelts bűntudatot azokban, akik még megtehetik.
Nem akarsz már anya lenni?
De, igen! De nem tudhatod, hogy milyen sebeket, nehézségeket, harcokat, traumákat tépsz fel ezzel a kérdéssel, főleg, ha csak felszínes a kapcsolatotok. Gondold át, hogy vajon mennyi oka lehet annak, hogy egy boldog párnál még nem született gyermek? Talán fontosabb, hogy azt éreztesd a másikkal: „Én itt vagyok, ha beszélni szeretnél róla!”.
Nem félsz, hogy kifutsz az időből?
Tudni akarod a választ? De! Igazából ott, ahol már megszületett a vágy az anyaságra, de akár betegség, akár párkeresés miatt még nem érkezett meg ez az ajándék a nő életébe, ott félelem van. Nem kell erre külön emlékeztetni a nőtársadat.
Neked belefér, hiszen nincs gyereked!
Szorosan kapcsolódó mondat ez a hármas ponthoz. Azt érezteted a másikkal, hogy semmi dolga, az ő bajai, örömei, utazásai, táncórái nem olyan fontosak, hát nyugodtan bevállalhatja mellette még azt is, amire másnak nincs ideje. Ne akard te beosztani a gyermektelen barátaid idejét.
Majd megtudod milyen nehéz, ha lesz gyereked!
Tudod, mit gondolunk ezt hallva? Azt, hogy „bárcsak már megtudnám!”. Újra és újra arra emlékeztetni a másikat, hogy neki nincs gyermeke, hogy mit nem él át ezáltal, kegyetlenség. Nem tudjuk elképzelni, hogy milyen lehet a sokadik hónap álmatlanul, sebes mellbimbóval, a külvilágtól „elzárva”, de nagyon szeretnénk. Aki pedig nem, mert nem akar édesanya lenni, annak se vágd ezt a fejéhez. Hiszen mindketten hoztatok egy döntést, annak minden nehezebb és könnyebb időszakával. Ne okold őt azért, mert most neked nehezebb!
Te miért nem tudsz aludni, hiszen nincs gyereked?!
És? Attól még lehet valaki depressziós, szenvedhet álmatlanságban, gyötörhetik a hétköznapok nehézségei. Az álom nem csak akkor nem jön a szemünkre, ha a szomszéd szobában ott sír egy kisbaba. Egymás problémáit pedig ne méregessük össze!
Ne alkoss véleményt, amíg nincs gyereked!
De hiszen te ezt olyan sokszor megteszed. Nehéz nem reagálni, amikor egy 2 órás panaszmaratont zúdítasz a barátnődre, arról, hogy Marcika harapdálja az oviban a többieket. Amikor pedig halkan, tisztelettel felvet a gyermektelen barátnőd egy lehetséges okot, vagy megoldást, akkor élből lesöpröd azzal, hogy akinek nincs gyermeke az nem tudhat semmit. Hol van itt a nyitottság?
Ha nem szülsz, mi lesz veled a nyugdíjas években?!
Olyan ösvényre léptünk, ahol nehéz higgadtnak maradni. Ezt a mondatot azért ne dobáld be a kommentszekcióba, mert nem tudhatod, kinek miért nem született (még) gyermeke. Azt se felejtsd el, hogy az az ember, akinek ez a csoda még nem született meg, gyesre, gyedre sem ment, gürizett és gürizett. Egy valamit felejtünk el, ebben a fene nagy igazságosztásban, hogy a gyermekáldás az nem feltétlen velejárója az életnek. Azzal vagy megajándékoz a sors, vagy nem. És nagy kegyelem, ha mi a megajándékozottak között vagyunk…
Fotó: Getty Images
