Ha bemegyünk egy szupermarketbe, már nem lehet számolatlanul, ingyen műanyag zacskókba tenni az ételt, ha szorgosan gyűjtjük otthon a használt étolajat, akkor azt megfelelő helyen le lehet adni, ha nem akarunk fast fashion ruhát venni, tucatszámra nyílnak a vintage és pre-loved boltok. Ma már minden cégnek vannak fenntarthatósági törekvései, szinte minden országnak van környezetvédelmi minisztériuma, egyre hangsúlyosabb az oktatásban a környezeti nevelés… De akkor mi a bajom?
Az, hogy nem látni az eredményét a fáradozásainknak, és ez lohasztó. Ha kitakarítjuk a házunkat, akkor ott tisztaság lesz. Ha megcsináljuk az adóbevallásunkat, akkor egy évig nem kell foglalkoznunk vele, és nem lesz elmaradásunk. A környezetbarát életmód nem ilyen. Mindig lehetne jobban csinálni, sosem látszik azonnal, közvetlenül az eredménye, és senkinek nem kell elszámolnunk a sikerességgel.
Ha vastag műanyagba fóliázott csirkemellet veszünk a boltban, és a csomagolást a kommunális szemetesbe dobjuk, egyszerűen nem dől össze a világ – és pont ettől olyan nehéz.
A környezetvédelem kisemberként egy pluszfeladat, ami az élet minden területét áthatja. Hazudunk, ha azt mondjuk, nem igényel energiát, időt, mentális erőforrást egy olyan világban, ahol minden látszattevékenység ellenére még mindig minden a fenntarthatatlan fogyasztásra buzdít, és nincs megfelelő környezet és kultúra megteremtve ahhoz, hogy a környezettudatosság kényelmes és normatív legyen. Amíg mindez nincs meg, addig a környezetvédelmi törekvéseink sokszor olyanok, mint a „szembeszélben pisilés”.
Néhány éve, amikor először úrrá lett a világon a globális klímapánik, még lehetett lelkesedni a szelektív hulladékgyűjtésért, a vegán receptes csoportokért és a ruhacsere-eseményekért. De aztán jött a Covid, még ki se lábaltunk belőle, és háború tört ki a közvetlen szomszédunkban, jöttek a választások… – egyszerre csak egy dologért lehet igazán aggódni, így a dobogóról gyorsan leszorult a környezetvédelem. Átvette a helyét néhány sokkal megfoghatóbb, sokkal akutabb fenyegetés. Ilyenkor pedig szépen visszakúsznak az életünkbe a régi szokások, mert túlélő üzemmódban nem tudunk már extraenergiát fordítani arra, hogy fenntartható kakaóbabból készült-e a tejcsokoládénk, vagy hogy bangladesi pincében lánygyerekek varrták-e össze a pólónkat.
Bárcsak mindezekre lehetne most fókuszálni! Ezért mondom: egyre nehezebb környezettudatosnak lenni.
A héten a marieclaire.hu felületén, tematikus hét keretében mégis ismét felhívjuk a figyelmet arra, hogy akármennyire is nehéz és kilátástalan, még mindig le lehet lassítani a globális klímakatasztrófa környezeti hatásait. Ehhez pedig mi, átlagos emberek, fogyasztók is kellünk. A legújabb magazinunk Go Green témájához kapcsolódva ünnepeljük és erősítjük egymást abban, hogy ha nem is látszik rögtön az eredménye, akkor is van értelme környezettudatos döntéseket hozni, mikroszinten is.
A nyitóoldalon a Go Green menüpont alatt egybegyűjtve is megtaláljátok a témában írt cikkeinket!
Fotó: Czvitkovits Judit
Ne feledkezzetek meg Go Green tematikus hetünkhöz kapcsolódó játékunkról se, hiszen EGY PALACK IS SZÁMÍT!
