Amikor kamasz lettem, a család ünnepélyesen adta át nekem az első intim lemosómat. Azt már nem tudom pontosan, hogy az első menstruációmhoz kötődött-e a jeles alkalom, vagy a nemi érés puszta életkori időszerűsége is elég volt ahhoz, hogy megszülessen (bennük) ez az igény. Az biztos, hogy az üzenet egyértelmű volt: a szexualitással együtt a tisztátalanság is megérkezett az életembe.
Persze egyáltalán nem hibáztatom a családomat, ők egészen egyszerűen magától értetődőnek vették a piac üzenetét, miszerint a vagina egy mocskos hely. És hát miért is ne lenne, mikor a vizelésen túl (hiszen azt mindig is csináltuk, és mégsem kellett gyerekként intim lemosót használni) olyan dolgok történnek benne, mint a menstruáció vagy a szex? Úgy tűnt, az erkölcsi tisztátalanság a női nemi szerv misztikus üregeiben képes fizikai mocsokká materializálódni, szóval a következő észszerű lépésnek az tűnt, hogy helyreállítjuk a tisztaságát – hátha a folyamat visszafele is működik, és az intim lemosó morálisan is megnemesít majd.
Dr. Jennifer Gunter talán a világ leghíresebb nőgyógyásza. Vagina biblia című könyvében a női nemi szervvel kapcsolatos tényeket és tévhiteket veszi sorra, lerombolva a népi mítoszokat, és wellnessipar profitorientált hazugságait is. Gunter egyik „kedvenc” témája az intim higiéniás termékek létjogosultsága, amikről – rögtön le is leplezve az álláspontját – több ízben azt nyilatkozta, hogy szíve szerint betiltaná őket. Gunter könyvében is többször kitér a vagina és a vulva megfelelő tisztítására, amihez szerinte a legtöbb nőnek egy valamire van szüksége: vízre. „Az egész társadalmunk arra van berendezkedve, hogy elhitesse a nőkkel, hogy a vaginájuk bűzlik – magyarázza egy interjúban a nőgyógyász. – És ebben rengeteg befektető érdekelt.” Gunter persze hozzáteszi, bizonyos esetekben valóban szükség lehet a vulva extra tisztítására, de szerinte ilyenkor is elegendő lehet egy illat- és színezékmentes, gyengéd arctisztítót használni – ami sokkal olcsóbb, mint a spéci intim higiéniás termékek.
Gunter azzal érvel, hogy az ilyen termékeket gyártó kozmetikai cégek a nők szégyenén igyekeznek meggazdagodni. „A vaginának saját, bonyolult ökoszisztémája van, amely egy lactobacillusokat, más jótékony baktériumokat tartalmazó hüvelyváladék. Ez a váladék – ami néha a fehérneműn is meglátszódhat – nem rossz vagy kártékony, hanem épp annak a jele, hogy a szervezet azon dolgozik, hogy tisztán tartsa a vaginát és megvédje a szervezetet az esetleges patogénektől” – írja blogján Gunter. Számos kutatás igazolta, hogy az intravaginális (vagyis vaginán belüli) tisztítás – még akkor is, ha csak vizet használunk – felborítja ezt az ökoszisztémát, mivel elpusztítja a védelmező baktériumokat és károsítja a hüvelyváladékot. Mindez fokozhatja a szexuális úton terjedő megbetegedések esélyét, különböző kismedencei fertőzések előfordulását, terhesség esetén a koraszülés kockázatát és a bakteriális vaginózis kialakulásának esélyét. Ahogyan Gunter fogalmaz, „az intravaginális tisztítás olyan a vaginának, mint a dohányzás a tüdőnek”.
Sorsdöntő különbség
Noha az „apró betűs” részben a legtöbb gyártó felhívja rá a figyelmet, hogy a termékeiket csak a hüvely külső részének (a vulva) tisztításához szabad használni, a vásárlók többsége nincs tisztában ezzel. A statisztikák világosan megmutatják ezt: egy Gunter által is idézett felmérés szerint a 15–49 év közötti nők 32–45 százaléka használ ilyen termékeket intravaginális tisztításra. Egy másik vizsgálatból kiderült, hogy a nők 22 százaléka használt különböző törlőkendőket a vagina belső részén. Gunter szerint az első és legalapvetőbb feladat épp ezért a vulva és a vagina világos elkülönítése volna, illetve az, hogy ez az információ minél több nőhöz eljuthasson.
A nőgyógyász azt is hangsúlyozza, nem létezik olyan termék, ami „beállíthatná” a vagina pH-értékét, ugyanis ez a lactobacillusok feladata. Az intravaginális használatra gyártott termékek (mert ilyenek is vannak) legfeljebb néhány óráig képesek alacsonyabban tartani a vagina pH-ját, ugyanakkor számos kutatásból kiderült, hogy a lactobacillusok elpusztítása miatt hosszú távon csak emelik a pH-értéket – vagyis csökkentik a vagina savasságát, ezzel is fokozva egy esetleges fertőzés kialakulásának kockázatát.
De nemcsak az intravaginális tisztítás lehet veszélyes. Vizsgálatok szerint a külsődlegesen alkalmazandó termékek – elsősorban törlőkendők és lemosók – használata is fokozza a húgyúti fertőzés (UTI) és a bakteriális vaginózis kialakulásának kockázatát. Ez az összefüggés önmagában ugyan nem mutatja meg az okozatiságot, de Gunter szerint az egyik ok a hüvely mikrobiomjának megváltozása lehet, ugyanakkor az is előfordulhat, hogy nem megfelelő módon, belsőleg is alkalmazzák ezeket a termékeket.
Hatás-ellenhatás
Ironikus módon az intim higéniás termékek gyakran épp az olyan problémák megjelenésének esélyét fokozzák, amiktől a nők szeretnének megszabadulni általuk. A tiszta, egészséges punci helyett többnyire csak elhúzódó fertőzéseket, nemi betegségeket kaphatunk tőlük.
Ráadásul nem csak a kozmetikai cégek igyekeznek elhitetni velünk, hogy a nemi szervünknek speciális tisztításra van szüksége. Gunter egy alkalommal nyílt levélben kritizálta a wellnessipar legemblematikusabb szereplőjét, Gwyneth Paltrow-t, amiért gyakran kifejezetten káros intim higiéniás gyakorlatokat és termékeket próbált eladni a vásárlóknak. A vaginagőzölés és a hüvelybe helyezendő jádetojások a nőgyógyász szerint nemhogy hatástalanok, de akár veszélyesek is lehetnek – elsősorban azért, mert fokozhatják a fertőzések kialakulásának kockázatát.
A wellnessipar ráadásul bizonyos szempontból még alattomosabb, amennyiben üzenete sokkal gondosabban van megkonstruálva: gyakran a feminizmus vagy még inkább a spiritualitás mögé bújva próbálják eladni termékeiket, amikkel együtt a „jó élet” lehetőségét kínálják. Szépség, belső egyensúly, egészséges szexualitás, „harmóniában lenni önmagunkkal”, és egy rakás hangzatos buzzword kerül a jó esetben csak teljesen értelmetlen, rosszabb esetben veszélyes termékek mellé, a kritikával szemben pedig a női szexualitás felszabadításának kiüresített és felszínt kapargató eszméjéből képeznek pajzsot. Ők már nem azt mondják, hogy a punci piszkos – épp ellenkezőleg, a női nemi szerv oltár, belső erőink forrása, és épp ezért kötelességünk ennek méltón bánni vele. Vagyis pozitív üzenettel, az aktuális trendeket és az identitáspolitika térhódítását meglovagolva teremtenek piacot termékeiknek, amik ugyanúgy megvezetik és gyakran elbizonytalanítják a nőket. Hiszen az üzenet végeredményben itt is ugyanaz, mint az intim lemosók esetében: ha nem használod a termékeinket, a puncid nem lesz olyan jó és kívánatos, mint amilyen lehetne. Az, hogy mindennek végső célja a férfiak, vagy a nők saját örömszerzésének biztosítása, marketingszempontból már csak részletkérdés.
Gunter szerint a legszomorúbb, hogy a piac (ahogy ő fogalmaz, „a szégyen kalmárai”) gyakran épp azokat használja ki, akik nehezen kezelhető nőgyógyászati problémákkal küszködnek, és már többször csalódtak az egészségügyi ellátórendszerben. Visszatérő gombás fertőzéstől vagy elhúzódó bakteriális vaginózistól szenvedő nőket, akik a hüvelyi viszketésre, fájdalmas szexre vagy épp kellemetlen szagokra keresnek megoldást az ilyen termékek által. „Megértem, hogy miért olyan vonzók a nőknek ezek a szinte mágikus megoldásokat ígérő intim higiéniás termékek, különösen, ha olyan orvosok kezelték őket, akik nem vették komolyan a problémáikat. De ha ezek a vállalatok valóban tudnák a választ ezekre a bonyolult orvosi kérdésekre, arról mi, nőgyógyászok is tudnánk már.”
Épp ezért Gunter szerint a szakemberek oldaláról a megfelelő tudománykommunikáció lenne a válasz – vagyis, hogy ne hagyják, hogy az intim higiéniás termékeket vagy spirituális vaginavarázslatot ígérő holmikat árusító cégek és kisvállalkozások félrevezessék a nőket. Legjobb lenne, ha a nők egyszerűen elhinnék, a puncijuk tiszta, és az égvilágon semmi baj nincs vele. És ha mégis egészségügyi problémánk lenne, arra inkább az orvosi rendelőben és ne a drogériákban keressük a választ.
Fotó: Getty Images
