Elefántháton lovagolt meztelenül és Dalíval bulizott Caresse Crosby, a melltartó feltalálója

2022. április 20.
1891. április 20-án, vagyis 131 éve éppen ezen a napon született meg a modern melltartó elődjének feltalálója. Caresse Crosby egy olyan korban élt, amikor a nők szerepkörét élesen meghatározták, ő azonban nem csupán elutasította a nemi kötelezettségeket, hanem egyszerűen úgy tett, mintha azok egyáltalán nem is léteznének. Párizsban falta az életet, a szerelmet és az irodalmat férjével és Klitorisz nevű kutyájával.

Caresse Crosby születése óta a felsőosztály életét élte: bálokra, tánc- és kerti partikra járt az arisztokrácia tagjaival. 19 éves volt, amikor egy estélyre készülődve felvette a melleit furcsán kiemelő bálnacsontfűzőt, és ráébredt, hogy milyen kényelmetlen ez az eszköz, amibe a nőket belekényszerítik. Hívta is gyorsan a szobalányát, és egy pár selyem zsebkendőt, zsinórt, néhány rózsaszín szalagot, egy tűt és cérnát kért tőle. Elkezdett varrni, és kezei között megszületett a modern melltartó alapja, ami nem igazán hasonlított a manapság népszerű darabokhoz: kevés tartást adott és lelapította a melleket, de sokkal komfortosabb volt, mint a korabeli fűzők.

caresse-crosby-melltarto

Caresse Crosby

Az új, kényelmesebb ruhadarab híre rohamosan kezdett terjedni a helyi nők körében. Polly egészen addig nem tulajdonított találmányának jelentőséget, ameddig egy idegen fel nem ajánlott neki egy dollárt a ruhadarabért, és rá nem jött, milyen nagy lehetőség rejlik a melltartókban. Gyorsan szabadalmaztatta is a terméket, és megalapította a Fashion Form Brassiere Companyt Bostonban, ahol női alkalmazottakkal dolgozott. Mielőtt azonban találmánya valóban népszerűvé válhatott volna, Polly bezárta az üzletet férje unszolására, aki nem repesett az örömtől, hogy feleségének saját keresete van. 1500 dollárért adta el a szabadalmat a Warner Brothers Corset Companynak, ami 15 millió dollárt keresett a következő 30 évben a termékek eladásából.

caresse-crosby-melltarto

Polly mindössze 29 éves volt, amikor kudarcot vallott Richard R. Peabodyval, egy első világháborús veteránnal kötött házassága, amiért férje alkoholista lett, és nem törődött a csillogást és bálokat kedvelő feleségével. 1920-ban, éppen a függetlenség napján találkozott Harry Crosbyval, a szenvedélyes, jóképű és vidám, 22 éves férfival. Heves viszonyba bonyolódtak, de a botrányos affér, hogy egy hét évvel idősebb, kétgyermekes, házas édesanyával kezdjen viszonyt valaki, alaposan megrázta Boston arisztokráciáját.

Harry a családja rosszallása ellenére is szorgalmasan udvarolt Pollynak, aki kezdetben azt állította, hogy soha nem fogja beadni a derekát. Mindez csak addig tartott, ameddig a férfi az életével kezdett fenyegetőzni, és Polly végül megadta magát a csábításnak. 1922. szeptember 9-én elvált Richard R. Peabodytól, és hozzáment Harryhez. Két nap sem kellett, és a friss házasok Polly gyermekeinek kíséretében Párizsba költöztek, ahol italokkal, ópiummal és vad partikkal teli életet éltek nyílt házasságukban.

A szokatlan pár

Pollyt, akit új férje Caresse-nek becézett – innen ered a ma is ismert neve –, az Académie de la Grande Chaumière művészeti iskolában töltötte az idejét. A gyerekeket hamarosan elküldték Párizsból, hogy ne zavarják a pár féktelen életét, akinek az sem volt idegen, hogy csak úgy leintsen egy taxit, és elinduljon bármiféle úti cél nélkül az országban.

Párizs színes kavalkádjába tökéletesen illeszkedett a bohém életű Crosby család. Harry erős dohányos volt, sokat ivott, festette körmeit és hatalmas összegeket költött lóversenyekre. Rengeteg energiát fektettek még egy üveg bor kiválasztásába is, nem beszélve a lovaskocsiversenyek szervezéséről vagy extravagáns ruhák tervezéséről. Az élet élvezetének éltek, valószínűleg ezért nevezték el kutyájukat is Klitorisznak.

Állandóan lakást cseréltek, három év alatt összesen hét alkalommal költöztek. Otthonukban szívesen fogadtak vendégeket, főleg az ágyukban és az óriási fürdőkádban. 1925-ben beleszerettek egy malomba Château d’Ermenonville-ben, amelyet átkereszteltek Moulin du Soleilre, azaz a Nap malmára, ahol állítólag Harry napimádattal töltötte szabadidejét: minden nap meztelenül ücsörgött egy dombon és hosszasan meditált, a Nap képét pedig a talpára tetováltatta.

Otthonukban még egy vendégkönyvként szolgáló fehér fal is helyet kapott, amit olyan művészbarátaik jelöltek meg festékkel, mint Salvador Dalí, Picasso, Constantin Brâncuși, James Joyce, D. H. Lawrence, Ernest Hemingway, Walter Berry, Henri Cartier Bresson, Max Ernst, Anaïs Nin és a l’Academie des Beaux-Arts diákjai, akinek az éves báljára Caresse állítólag türkiz parókában, teljesen meztelenül lovagolt be egy elefánt hátán, ahol pezsgőt és kaviárt szolgáltak fel, majd mindenki levetkőzött a nagy közös fürdőzéshez.

A közös élet vége

Caresse 1924-ben kezdett verseket publikálni, három évvel később pedig kiadóvállalatot alapított férjével. A Black Sun Pressnél olyan híres szerzők műveit publikálták, mint D. H. Lawrence, Kay Boyle, Ezra Pound, Lewis Carroll, James Joyce, Hart Crane, Robert Duncan, Anaïs Nin, Charles Bukowski és Henry Miller, akinek Opus Pistorum című erotikus műve megírásában állítólag Caresse is nagy szerepet játszott.

A házaspár közös, bohém élete Harry Crosby halálával ért véget, akit holtan találtak New York-i hotelszobájában 1929. december 10-én, miután öngyilkos lett aktuális szeretőjével. Caresse úgy élte túl férje halálát, hogy bánatában mélyen beleásta magát a munkába. Egyedül irányította tovább a Black Sun Presst, és a kiadó mellett létrehozta a Crosby Continental Editionst, ami Ernest Hemingway, William Faulkner és Dorothy Parker műveit jelentette meg.

Az 1930-as évek közepén Caresse néhány évre visszatért az Egyesült Államokba. Művészeti galériát nyitott Washington D.C.-ben, és megalapította a Portfolio művészeti és irodalmi folyóiratot. Három évig tartó házasságot kötött a nála 18 évvel fiatalabb Selbert Young futballistával, majd hosszú kapcsolata volt Canada Lee fekete színész-ökölvívóval is, ami akkoriban szintén botrányosnak számított szeretője származása miatt. Crosby élete ettől fogva a művészetek és a humanitárius ügyek aktív támogatásával telt – a politikából is kivette a részét, amikor megalapította a Women Against War és a Citizens of the World szervezeteket.

1949-ben, a háború után egy olaszországi körúton botlott bele egy régi kastélyba, amit 16. századi freskók díszítettek. Megvette a birtokot, és művészteleppé alakította, belőle pedig La Principessa, vagyis hercegnő lett, ugyanis a vásárlással együtt járt a nemesi cím is. Caresse 1970. január 24-én halt meg Rómában tüdőgyulladásban, egy meglehetősen tartalmas élet után.

Bár vitatott, hogy lehet-e valakit feministának nevezni a múltban, akiről nem tudni, hogy vajon magát annak tekintette-e, kétségtelen, hogy életmódjával Caresse Crosby sokat tett azért, hogy az évek során változzon a nőkre kiszabott „életpályamodell”. Mindössze 19 éves volt, amikor megszabadította a jövő generációit egy kimondottan embertelen ruhadarabtól, találmánya pedig mára a nemi egyenjogúság egyik szimbólumává vált. Életmentő azok számára, akiket méretesebb keblekkel áldott meg az élet, vagy egyszerűen csak benne érzik komfortosan magukat. És jól is van ez így, ahogy az is, ha valakit egy rideg és sötét börtöncella rácsaira emlékeztet a ruhadarab, esetleg az egyenlő jogok elleni atombombát látják benne. A lényeg, hogy merjünk önmagunk lenni és fittyet hányni a konvenciókra, ha úgy érezzük, hogy azok gúzsba kötnek minket.

Fotó: Getty és Wikipédia

Olvass tovább!