Két évtizednyi repkedés, korai kelés és 12 órás talpon állás után Nate Rosenkranz hajstylist úgy érezte, lassan elszakad a kötél. Nem szeretett ki a munkájából, de egyszerűen minden mozdulat végtelenül nehéznek tűnt számára, karrierjében is kételkedni kezdett. A diagnózis: kiégés.
A kiégés nem úgy nézett ki, mint a filmeken: a joghallgató az asztalra borulva elájul az éjszakai tanulás közben vagy a túlhajszolt marketinges kiborul az irodában, és azonnal felmond. „A kiégés ennél sokkal alattomosabb – mondta dr. Michael Leiter pszichológus, a téma egyik vezető kutatója. – A kiégés lassan emészti fel az embert.” A gyakori tévhittel ellentétben a kiégés nem egyenlő a kimerültséggel. „Sokkal összetettebb ennél” – mondta Leiter. A kiégés elmélete annyira bonyolult, hogy az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) egészen 2019-ig tartott, hogy hivatalosan megfogalmazza, mint jelent a kiégésszindróma.
Az időzítés nem véletlen. „Már a koronavírus-járvány előtt egy kiégés világjárványban voltunk” – mutatott rá dr. Kira Schabram, a Washington Egyetem pszichológiaprofesszora. Tény: a Gallup 2019-es kutatása szerint az alkalmazottak 76 százaléka tapasztalt legalább időnként kiégést a mukahelyén. (28 százalék mondta azt, hogy nagyon gyakran vagy mindig.)
Honnan tudhatjuk, kiégés-e?
A WHO osztályozása szerint „a kiégés a nem megfelelően és elégségesen kezelt krónikus munkahelyi stressz következménye”. A kiégés sokkal kiszolgáltatottabbá teszi az embert a mentális betegségekre, depresszióra. „A kiégés nem maga a betegség” – mutatott rá dr. Leiter. Három fő tünet alapján lehet jobban meghatározni a kiégést: egyszerre van jelen a kimerültség, a cinizmus és a hatékonyság hiánya.
A munkánktól függően a háromból egyik vagy több erősebben lehet jelen a másik tüneteknél. Például egy nővér nem annyira a hivatástudatát veszíti el, de sokkal erősebben tapasztalja a kimerültséget. „A kiégés nem fáradtság. Inkább az az érzés, hogy nem tudunk többet adni. Érzelmi üresség” – magyarázta dr. Lotte Dyrbye, a Coloradói Egyetem Orvostudományi Karának adjunktusa.
Természetesen nem lehet a kimerültség forrását sem összehasonlítani például az egészségügyi dolgozók vagy a kreatív területek között. A kreatív szellemi dolgozóknál ugyanaz az ürességérzés az inspiráció és ötletek hiányaként jelenik meg. „A kreatív szellemi dolgozók a munkájuk hasznos részét a kiégés ellenére valószínűleg el tudják látni. Sőt, ugyanolyan jól ellátják. De sokkal nehezebb lehet, sokkal több energiát igényelhet, különösen ha folyamatos kimerültséget éreznek.”
Ha valaki különösen szereti a munkáját – ahogy a kreatív dolgozók nagyon gyakran –, a kutatások szerint sokkal nagyon az esély a kiégésre, mint a kevésbé elhivatott embereknél. Dr. Schabram a kutatását olyan emberekkel végezte, akik állatmenhelyeken dolgoznak több mint 10 éve. A cél az volt, hogy megtalálják, mi tartja ott őket ilyen hosszú ideje. A szakember feltételezése az volt, hogy a szenvedélyük és elhivatottságuk a munkájuk iránt.
A vizsgálat ennek pont az ellenkezőjét igazolta. „Amikor egy munka csak a munkánk, de nem a hivatásunk, ötkor hazamegyünk és a hobbinkkal foglalkozunk” – magyarázta dr. Schabram. Ez nem így van azokkal, akik szenvedélyesen szeretik a munkájukat. A tűz azonban megégeti az embert hosszú idő alatt.
A selfcare megelőzheti a kiégést, bizonyos mértékig
Nem mindig lehet ötkor letenni a munkát. Ilyenkor segíthet a reggeli meditáció, forró fürdő, ötperces szünet. Mielőtt még szemforgatással legyintenénk rá, jó, ha ismerjük dr. Schabram mindfulnesszel és meditációval kapcsolatos kutatási eredményeit. „Ha kimerültségtől szenvedünk, a selfcare különböző formái, melyeket szórakozásból végzünk, például felrakunk egy arcpakolást vagy pedikűröztetünk, nagyon is segíthetnek” – mondta.
Adir Abergel sztárfodrásznak, aki három hónapon át volt távol az otthonától, hogy sztárok haját készítse sajtókörúton és vörös szőnyeges eseményeken, a hotelszoba egy hatalmas fürdőkáddal a minimum. „Nekem az a selfcare, ha áztathatom magam a kádban” – mondta. Daniel Martin sminkmester a heti két pilatesre esküszik, akár otthon. „A szenvedély, amit a munkám iránt érzek, olyan erős lehet, hogy elfelejtek saját magammal is foglalkozni. Ha viszont nem törődünk magunkkal, nem töltődünk fel, nem lesz miből adni másoknak.” De a selfcare csak egy darabja a kirakósnak, ha a kiégésről van szó.
„A probléma az, hogy ezek csak akkor működnek, ha kimerültségről van szó. Ha már tényleges kiégésről – cinizmussal és a hatékonyság hiányával, nem lesz elég egy forró fürdő.”
Ez nem azt jelenti, hogy felesleges elmenni a heti három jógaórára. De azzal legyünk tisztában, hogy ezek a selfcare rítusok nem fogják feloldani a cinizmus érzését. „Egyetlen olyan dolgot találtunk, ami kihúzhatja az embereket a cinizmus mocsarából: ha valami kedveset, jót tehetnek másokkal. Ezért szoktuk javasolni, hogy önkénteskedjenek, tegyenek jót másokkal. Akár az is elég, ha egyszerű gesztusként visznek egy csésze kávét a kollégáiknak.”
Mi lesz a kiégés harmadik tünetével?
A hatékonyság hiánya, a jelentőség elvesztése a legtrükkösebb és legnehezebben feloldható a kiégés tünetei közül. „Ha a céljainkat kisebb lépcsőfokokra bontjuk, teljesíthető feladatoknak látjuk, az segíthet” – mondta dr. Schabram.
De a leghatékonyabb mégis az, ha megelőzzük a kiégést. Ez nemcsak rajtunk, hanem a munkahelyünkön is múlik. Muszáj átgondolnunk a fontossági sorrendünket, megéri-e sokáig dolgozni este, és hogy szeretnénk látni magunkat három év múlva. „A tartalmas munka ideája a nagy középkori pestisjárvány utáni Európából ered, ahol meghalt a kontinens lakosságának harmada – mondta sr. Schabram. – Ekkor, először a történelemben az emberek azt mondták: nem akarjuk csak azt dolgozni, amibe beleszülettünk. Azt szeretnénk csinálni, ami érdekel. Ennek egyfajta mai változata zajlik jelenleg. Az ilyen nagy, történelmi sorsfordító események arra késztetik az embert, hogy átgondolja, mit is akar kezdeni az életével.”
Forrás: Allure Fotó: Getty Images
Olvass tovább!
