Az intuíció fogalmát a köznyelvben ösztönös megérzésnek, belső hangnak, sugallatnak szoktuk fordítani. Sokan talán a szó hallatán azonnal egy megfoghatatlan, misztikus jelenségre asszociálnak, pedig tudományosabb oldalról megközelítve a megérzésünk nem más, mint korábbi tapasztalataink összessége, amely egy belső hanggá formálódik bizonyos döntési szituációkban. Gondoljuk csak végig: a saját életünkben volt-e már olyan, hogy megéreztünk valamit? Emlékszünk rá, hogy milyen élethelyzetek hívták elő a belső hangunkat? Segített? Én magam biztosan tudom, amikor megjelent, utólag általában bebizonyosodott, hogy érdemes volt hallgatni rá. És bár mindig is intuitív alkat voltam, sosem gondoltam, hogy használhatom ezt még tudatosabban és adhatok neki még több teret a mindennapokban és a munkámban is. Mindebben Pattermann Kinga Intuíció a gyakorlatban című könyve segített – és szerintem nem csak nekem.
Patterman Kinga
Az intuíció tudományos megközelítése
„Ma már tudjuk, hogy megérzéseink előzetes ismereteinken, tapasztalatainkon alapulnak – mondja Pattermann Kinga vezetői coach, tréner, szervezetfejlesztési tanácsadó. – A pszichológia, a neurobiológia, a kvantumfizika és a neurológia is foglalkozik tudományos szinten az intuícióval.” Olyan nagy filozófusok, mint Szókratész, Platón, Arisztotelész vagy a pszichológiában Sigmund Freud, Carl G. Jung, de még Daniel Kahneman Nobel-díjas közgazdász, Guillermo Martinez, Jordan Ellenberg és Mérő László matematikus is nagyra tartották az intuíció jelenségét munkájuk során.
„Az intuíció képessége az implicit tanuláshoz, vagyis az agy nem deklaratív rendszeréhez köthető. Naponta több millió inger ér minket, melyeket az agy összekapcsol, és statisztikai kapcsolatot keres közöttük úgy, hogy közben mindennek nem feltétlenül vagyunk tudatában. Ezáltal leszünk képesek arra, hogy valamit erősen megérezzünk, vagyis egy adott helyzetben a rengeteg korábban megszerzett tapasztalat, látszólag elfelejtett emlék nem tudatosan, de egyfajta tudássá, bizonyossággá áll össze bennünk. Így jön létre az intuíció” – írja a könyvében Kinga.
Megérzések a hétköznapokban
Megértve ezt az összefüggést, felmerült bennem, milyen jól jönne, ha tudatosabban használhatnánk ezeket a sugallatokat. Ha képesek lennénk minél inkább támaszkodni rájuk. Hisz ki tudhatja legjobban, hogy mi a helyes irány vagy döntés számunkra, ha nem saját magunk? De hogy lehet, hogy bizonyos esetekben erősen, máskor pedig nagyon halkan szól csak hozzánk ez a hang? Vajon mi gátol minket abban, hogy jobban meghalljuk és bízzunk a megérzéseinkben?
A szakértő szerint a legtöbbször a félelem áll az utunkban. „Sokszor hallom a kliensektől, hogy félnek. Például attól, hogy valamit rosszul hallanak vagy értelmeznek – magyarázza Kinga. – Úgy gondolom, hogy a túlságosan szigorúan vett adatközpontúság és ez a makacs racionalitás sokszor társadalmi elvárás. Mindez viszont visszatart minket attól, hogy meghalljuk a belső hangunkat, pedig az intuíció sem más, mint adatok, tapasztalatok összessége bennünk.”
Ha jobban bíznánk önmagunkban, jobban bízhatnánk a megérzéseinkben is, ezáltal pedig önazonosabb döntéseket hozhatnánk. „Az önbizalom növelése és az önszeretet gyakorlása sokat segíthet abban, hogy felhangosítsuk ezeket a sugallatokat – mondja Pattermann Kinga. – Továbbá azt szoktam még javasolni, hogy idézzünk fel olyan történeteket, amikor a belső hangunkra hallgattunk. Mikor jött jól ez a sugallat? Figyeljük meg azt is, hogy mely helyzetekben erősebb. A megérzéseink azokon az életterületeinken működnek a legjobban, ahol már rengeteg tapasztalatot begyűjtöttünk.”
Részlet az Intuíció a gyakorlatban című könyvből
„Az egyik műtétem után hazafelé úton valami nagyon nem hagyott nyugodni: nem voltam biztos benne, hogy jó rutin beavatkozást választottunk, azt éreztem, vissza kell mennem a betegemhez. Késő este volt, amikor beléptem a kórterembe: a betegnek irtózatos fájdalmai voltak, azonnal vinnünk kellett a műtőbe – ösztönösen kellett cselekednem, nem volt idő megvárni az újabb laboreredményeket. A műtét után sokkal jobban lett a beteg, és másnap a kollégák is elégedettel voltak a szokatlan beavatkozással.”
Kapcsolódjunk önmagunkhoz!
Kinga egyik gyakorlata, a „csendtér” egy remek eszköz lehet ahhoz, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz, arról nem is beszélve, hogy segít felszínre hozni és megfigyelni az intuícióinkat. „Más keleti és nyugati mindfulness technikákhoz hasonlóan itt is – a jelenben – egy kellemes, támogató térben érezhetjük magunkat. A csendtérben kiszűrhetjük a gondolati zajok nagy részét. Ebben a nyugodt állapotban képesek leszünk ráhangolódni, ránézni a valódi vágyainkra (imagine), megalkothatunk egy önazonos, inspirált akciótervet (create) és a megvalósulást követően tovább fejlődhetünk, hogy teljességgel, pozitívan megélhessük a sikert (manifest). Az ICM (imagine, create, manifest) modellnek, amiről a könyvemben is írok, kulcsfontossága van a gondolatok, érzések, szavak és cselekedetek összehangolásában.”
Fontos, hogy teret adjunk az érzéseinknek, gondolatainknak. Hiszen minél közelebb kerülünk hozzájuk, annál jobban fel fogjuk ismerni a belső hangunkat, akár egészen váratlan helyzetekben is. „Meg kell engednünk magunknak, hogy megjelenjenek ezek a megérzések. És miután megjelentek, érdemes megfigyelni, megvizsgálni őket és bátran cselekedni a belső sugallatunk szerint. De akkor sincs semmi gond, ha épp valami miatt tévedtünk. Szeretettel fogadjuk el. Ha folyamatosan figyelünk, jelen vagyunk, elemzünk a helyzetekben, egyre többet és többet tanulunk majd arról, hogyan használjuk jól a megérzéseinket.”
Kapjuk el a fonalat!
„Tapasztalatom szerint valódi intuíció akkor jelenik meg, amikor gondolataink, érzéseink, szavaink, beszédünk inspirált, lelkes, lendülettel teli, és mindez visz minket valahova – mondja a szakértő. – Míg a tiszta belső hangunk szerető, támogató és bátorít, hogy merjünk lépni, változtatni, a zűrös, zavaros belső hangunk általában egy fel nem ismert kritikus én hangja, amely kényszerít, lök minket valamerre, amerre valójában nem is akarunk menni, mégis többnyire behódolunk neki.”
Ami fontos, hogy sose erőszakoljunk magunkra semmit, ne erőltessük ezt a folyamatot. Legyünk türelmesek, adjunk teret és időt annak, hogy meghalljuk, mit is akarnak üzenni nekünk korábbi tapasztalásaink. „Túlságosan sok trauma és fájdalom ért minket ahhoz, hogy képesek legyünk a tiszta belső hangunkat meghallani az életünk összes területén, úgyhogy maradjunk csak sebezhetőek, hibázzunk bátran, legyünk ügyetlenek. Így szép az élet! Amikor eljutunk oda, hogy önmagunkat a sanyargatás helyett szeretjük és értékeljük, az intuícióink a legváratlanabb helyeken fognak megjelenni, segíteni. Felejtsük el a kőkemény munkát, egyszerűen csak hangolódjunk önmagunkra.”
Fotó: Falus Kriszta
