- Lehet, hogy a saját gyerekkorukban gyökerezik ez a nyomás?
- De a nyaralások megtervezése és a terv végrehajtása a legtöbb családban miért hárul szinte teljesen az anyákra?
- A valóság az, hogy a gyerekek nem emlékeznek végül túl sok mindenre az úgynevezett felejthetetlen vakációkból, és amire emlékeznek, az sem biztos, hogy az, amire mi szeretnénk, hogy emlékezzenek.
Falusi vakációk a nagyszülőknél vagy a faházban, ahol még elektromos áram vagy folyó víz sem volt – idilli gyerekkori nyarak, amikor együtt szaladtunk a csirkékkel, természetesen mezítláb. „Csodás emlékeim vannak ezekről a nyarakról, mégis mindig úgy éreztem, hogy elszalasztom az új élményeket és az új kultúrák megismerését” – mondta a 43 éves kétgyermekes anya. Ezért most már szülőként minden évben elszántan tervezi a nyaralást a világnak azon pontjaira, ahol még sosem jártak. Nemrégiben két hetet töltöttek Ausztráliában.
„Próbálom azokat az élményeket megadni a gyerekeimnek, amik nekem kimaradtak. Biztos vagyok benne, hogy emiatt vagyok már-már megszállottja annak, hogy tökéletesnek kell lennie ezeknek a nyaralásoknak” – mondta.
De miért az anyák feladata a vakáció megtervezése?
A legtöbb családban az anya feladata a nyaralás előkészítése, megtervezése és megszervezése. Sokan persze maguk vállalják át az összes teendőt. „A férjem nem egy született szervező – mondta az édesanya. – Javára szól, hogy megkérdezi, mit segíthet, de gyakran vagyok úgy vele, hogy tovább tartana elmagyarázni, mit szeretnék, mintha megcsinálnám magam.” Bár ő maga úgy érzi, hogy megéri az erőfeszítés és amikor nyaralnak, jelen tud lenni a pillanatban, élvezi is az utazást, az intenzív előkészítő periódus azért megterhelő és sokat kivesz belőle. „Közvetlenül az utazás előtt már nagyon-nagyon stresszes vagyok a túlzott tervezéstől” – vallotta be.
Ha már ez az egyenlőtlenség kialakult, a teendők kiosztása a családtagok közül egy újabb feladat lesz csak a listán, amit meg kell oldani, így az anyák ettől inkább el is tekintenek. A szervezés és tervezés jelentette munkát, ami mentális teherként nehezedik a szülőkre – leggyakrabban az anyákra –, úgy is nevezhetjük, mint a háttérben zajló, soha véget nem érő szellemi gimnasztika, hogy minden időben meglegyen. És általában az a szülő szervezi meg a nyaralást, felhívja pótágyért a szállodát és utánanéz, melyik naptej biztonságos a gyerekek számára is, aki év közben időpontot kér a fogorvostól, befizeti a zeneiskolában a tandíjat és nem felejti el, hogy bepakolja a gyerekek úszócuccába az úszószemüveget.
Az alapértelmezett szülő
Ezt a mentális terhet általában az alapértelmezett szülő viseli. „Ő az a szülő, aki általában tudja, hol vannak az iratok, mi a családtagok időbeosztása és elintéz, megbeszél mindent mindenkinek a családban” – mondta Mercedes Samudio pszichológus.
Gyakori, hogy az alapértelmezett szülő túlterheltnek érzi magát, fáradt, fásult és nem tud kiteljesedni a szülői szerepen túl. „Mindegy, hogy a saját gyermekkori emlékeiket akarják átadni a saját gyerekeiknek vagy a régóta vágyott utazást próbálják összehangolni a családjuk számára, nem ritka, hogy a szülők hatalmas nyomást éreznek, hogy a családi vakáció tökéletes legyen” – mondta a pszichológus.
Amire a gyerekek emlékeznek a nyaralásból
Szinte biztos, hogy a gyerekek nem arra emlékeznek a családi vakációból, amire a szülők szeretnék, hogy emlékezzenek
„Mivel épp eltérni akarunk a szokásos napi rutintól, feltételezzük, hogy ezek lesznek azok a pillanatok, melyekre a gyerekeink emlékeznek. A saját maguk által fogott hal íze, a tábortűznél sütött szalonna illata marad meg, nem a melegszendvicsé, amit minden este vacsoráznak, szól a válasz, amikor megkérdezzük, miért stresszelnek ennyit a nyaralás megszervezésével” – folytatta Samudio.
A valóság az, hogy a gyerekek nem emlékeznek végül túl sok mindenre az úgynevezett felejthetetlen vakációkból, és amire emlékeznek, az sem biztos, hogy az, amire mi szeretnénk, hogy emlékezzenek. Ám hiába tudjuk, hogy nem kényszeríthetjük az agyukat, hogy arra emlékezzen, amire mi szeretnénk, a szülők mégis megpróbálják, mert a megfelelő emlék annak ékes bizonyítéka lenne, hogy jó szülők voltak és jól szerették a gyerekeiket.
Kell ennyi varázslat?
Ez a kényszer odáig vezethet, hogy a vakáció tele lesz olyan pillanatokkal, melyekről azt gondolja a szülő, hogy ha nem sikerülnek, az tönkreteszi az egész nyaralást. „Nem csak a nyaralással van ez így. A karácsony varázsa, a születésnap varázsa, és így tovább – az alapértelmezett szülő úgy érezheti, minden egyes ünnepet egyedivé és különlegessé kell tennie – mondta a pszichológus. – Folyamatos tervezés és szervezés az élete. Ez soha nem ér véget.”
„Alapvetően rosszul érzem magam, ha nem irányítom a dolgokat, ha nem nálam futnak össze a szálak” – mondta egy 35 éves édesanya, elismerve, hogy saját magának köszönheti, hogy elnyerte a család főszervezője rangot.
Mások egyáltalán nem önszántukból vették vállukra a családi nyaralások szervezésének minden nyűgét-baját. „Minden egyes alkalommal, mikor kempingezni megyünk, én tervezem meg az utat, bevásárolok, kitalálom, mit eszünk, bepakolok a csomagtartóba és mindenkinek becsomagolok, beleértve a férjemet is – mesélte egy 39 éves háromgyermekes édesanya. – Imádok kempingezni, de utálom azt a rengeteg munkát, ami ezzel jár. Belefáradtam a döntésekbe és konkrétan, fizikailag fáradt vagyok attól, hogy mindig mindent nekem kell elintéznem.”
A vakáció szervezése munka
„Amikor kisebb gyerekeid vannak, a nyaralás alapvetően nem nyaralás. Szülőség egy idegen helyen” – jelentette ki a háromgyerekes édesanya. Nem csoda, ha internetes mémek tucatjai születnek arról, milyen a nyári szünet és a nyaralás az anyáknak. Egy Taylor Wolfe nevű író például még áprilisban posztolt Instagramjára egy rövid videót, aminek azt a címet adta: Én vakáción anyaként. Ebben azt a tudathasadásos állapotot mutatja be, amikor arról próbálja győzködni magát egy anya, hogy kisgyerekkel utazni nehéz, de megéri, míg az alteregója a hálószobában zárt ajtó mögött fogja a fejét és siránkozik: „nincs elég sötét, nem alszik még mindig”.
A szülők abszolút tudnak azonosulni azzal, milyen az álomvakáció a valóságban. Wolfe is a legutóbbi családi vakációból merített inspirációt posztjához. „Hamar rájöttünk, hogy túl nagy elvárásokkal indultunk neki az útnak” – mondta. „Elhittem, hogy álmaim vakációja valóságos lehet. Mindenki jól érzi magát, senki sem hisztis. Amikor itt a délutáni alvás ideje, mindannyian szundítunk egy jót. Aztán amikor vacsorázni megyünk, minden csodás, nem akar a gyerek a képernyő előtt ülni, mesét nézni, remekül elvan várakozás közben az ingyen színezővel. Tehát minden pont olyan, mint a nyaralásokon gyerek előtt, csak most egy teljesen csodás és jól viselkedő gyerekkel.”
Csak 18 évünk van a gyerekkel közös élményeket szerezni?
„Bár eléggé megviselte az idegrendszerünket a legutóbbi nyaralás, már szervezem a következőt, ezúttal tengerpartra” – mondta Wolfe, aki szintén azok közé a szülők közé tartozik, aki mindenáron csodás emlékeket akar a gyerekének. A közösségi oldalak is erősen sulykolják ezt a felfogást, hiszen rendre azt mantrázzák, „csak tizennyolc nyarunk van a gyerekeinkkel”.
„Tudom, hogy nem kellene hallgatnom ezekre a posztokra. De legbelül mégis ott ez a valami. Látod, hogy repül az idő, milyen gyorsan nőnek. És próbálsz valami olyat csinálni, ami hatalmas élmény és megmarad. Mindennap eszembe jut ez az érzés. Nem tudnám megmondani miért tér vissza folyton. Nagyon kimerítő és nehéz, de olyan nagy nyomás nehezedik a szülőkre, hogy létrehozzák ezeket a pillanatokat a gyerekeiknek” – magyarázta Wolfe.
Hogy elkerüljük a társadalmi nyomás és fájó érzések ördögi körét, a pszichológus azt javasolja, a nyaralás tervezése legyen családi ügy. „Minden családtag, aki elég idős hozzá, kapjon valamilyen feladatot mindennap, ami a nyaralással kapcsolatos – javasolta Samudio. – Például választhatunk témát a nyaralásnak, mindenki kitalálhat valamilyen programot, tevékenységet.”
Az is segíthet, ha nem akarunk mindent megnézni. Inkább rövidebb városnézést tervezzünk és a szállásunk környékét járjuk be. Együtt nyaraljunk, ne idegenvezetők legyünk a saját vakációnkon. „A legjobb és legemlékezetesebb nyaralás az, ahol a család arra koncentrál, mi az, ami összefűzi őket” – mondta a pszichológus.
Forrás: Huffington Post, fotó: Unsplash
