- Bár az emberi érintés létszükségletünk, elérhetjük azt a pontot, amikor egyszerűen nem tudunk több fizikai kontaktust elviselni.
- Attól, hogy egy anya túlérintetté válik, nem azt jelenti, hogy rossz anya.
- A túlérintettség állapota hasonlít a klausztrofóbia érzésére.
Aki szoptatta már a gyermekét, valószínűleg ismerős a túlérintettség érzése. „Ilyenkor elérem azt a pontot, amikor úgy érzem, muszáj egy üres szobába menekülnöm, hogy lélegezni tudjak és ne érjen hozzám senki – írta le egy háromgyermekes édesanya, számára milyen érzés volt, amikor túlérintetté vált. – Ne értsen félre senki. Imádok összebújni a gyerekeimmel, de vannak azok a pillanatok, amikor azt érzi az ember, hogy elég volt.”
„Képzeljük el, hogy apró kezecskék húzkodják a ruhánkat, kapaszkodnak folyamatosan a lábunkba, emelgetik a szoknyánkat és folyamatosan azt akarják, hogy vegyük fel. Ez egyszerűen túl sok tud lenni, különösen ha még a szoptatást is belevesszük a képletbe. Néha semmi másra nem vágysz, csak hogy senki se legyen a személyes teredben, feltöltődhess és egyedül legyél a saját gondolataiddal.”
Miért az anyáknál a leggyakoribb a túlérintettség?
A leggyakrabban anyák számolnak be a túlérintettség állapotáról, de bármelyik szülő, vagy gyermeket gondozó ember megtapasztalhatja. Van, aki a klausztrofóbiához hasonló érzésként élte meg. „Ingerlékenyebb és türelmetlenebb voltam, amikor valaki hozzám ért ebben az állapotban – mondta a három gyerekes anya. – Mintha a testem egy kis szünetet követelt volna a soha véget nem érő fizikai érintésektől. Ez nem azt jelenti, hogy kevésbé szeretem a gyerekeimet. Most már tudom, hogy ez csak egy természetes reakció a folyamatos érintésre és szenzoros ingerekre.”
„A kisgyerek gondozása, a szoptatás, ringatás, összebújás, ölelés, nem csak folyamatos fizikai érintéssel jár. Ez egy minden érzékszervet érintő ingerhalmaz a hangokkal és más ingerekkel – magyarázta a pszichológus. – Ez nagyon könnyen túlingerléshez vezethet az anyáknál, különösen ha valamilyen eltérő idegrendszeri fejlődési zavarral, például ADHD-val vagy Asperger-szindrómával élnek.”
A szoptatás nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy egy anya túlérintettnek érzi magát
A szakember szerint az is hozzájárul a túlérintettség állapotának eléréséhez, hogy a mai modern szülőknek mindent egy személyben – vagy kettőben az apával együtt – kell megoldaniuk, elvégezniük. „Nincs tér és idő, hogy saját magukkal, a gondolataikkal foglalkozzanak” – figyelmeztetett Gayane Aramyan pszichológus, családterapeuta. – Nagyon gyakori az anyáknál, hogy a párkapcsolatuk is megérzi a problémát. Hiszen a túlérintettség miatt a szexre gondolni sem bírnak, képtelenek elviselni a gondolatát, hogy még valaki hozzájuk érjen. Csak azt akarják, hogy hagyják őket békén.”
Hogyan küzdjünk meg a túlérintettség érzésével?
Először is tudatosítsuk magunkban: bár a mai társadalomban tabu ilyenről beszélni, de a túlérintettség valójában nagyon gyakori, teljesen jogos és természetes érzés. Ettől nem leszünk rosszabb szülők, nem szeretjük kevésbé a családunkat. De vannak szükségleteink.
Az anyák gyakran éreznek bűntudatot a túlérintettség miatt, pedig egyáltalán nem kellene. Ahogy az emberi érintés, úgy a testünk személyes terének tiszteletben tartása is normális és természetes szükséglet. „Az anyaságban az a legnehezebb, hogy mindig rossz anyának érezzük magunkat, amikor teljesen normális emberi reakciót tapasztalunk” – mondta Jessica Combs Rohr pszichológus.
- Fontos, hogy amikor elérjük a határt az érintésekben, szóljunk. Mondjuk el a párunknak, gyermekünknek, hogy nagyon szeretjük, de most egy kis térre van szükségünk.
- Olyankor is beszélgessünk a túlérintettségről, amikor épp nem vagyunk ebben az állapotban. Ez segíthet a párunknak megérteni, mi történik velünk, így elkerülhetjük, hogy magára vegye.
- Fontos, hogy határokat húzzunk és kérjünk segítséget a barátoktól, családtagoktól, hogy legyen lehetőségünk egyedüllétre mindennap egy kis időre. Ez lehet, hogy csak 15 perc, de ennyi is elég, hogy ne törjön ránk a túlérintettség érzése.
És ami a leglényegesebb: sose legyen bűntudatunk amiatt, hogy azt mondjuk, szükségünk van egy kis lélegzetvételnyi szünetre. Amikor megihatunk egy kávét nyugodtan, egyedül, sétálhatunk egy fél órát vagy csak bezárkózhatunk a fürdőszobába, amíg csak mi lehetünk és a saját gondolataink.
Forrás: Huffington Post Fotó: Unsplash
