- A poszttraumás stressz szindrómában, vagyis PTSD-ben bárki érintett lehet, aki valamilyen lelki megrázkódtatáson vagy traumatikus életeseményen ment keresztül.
- A poszttraumás stressz zavar nem múlik el magától, de a terhei enyhíthetőek – viszont érdemes figyelni, mivel a tüneteket könnyű félrediagnosztizálni.
- Súlyosak lehetnek a PTSD következményei, de szerencsére léteznek rá hatékony terápiák.
A poszttraumás stressz szindróma, ismertebb nevén PTSD nem csupán a háborús veteránokat, súlyos baleseteket vagy erőszakos cselekedeteket elszenvedett személyeket érint: bárki érintett lehet, aki valamilyen jelentős lelki megrázkódtatáson ment keresztül.
Mi válthat ki PTSD-t?
A poszttraumás stresszt kiváltó traumatikus életesemény szubjektív és rendkívül sokféle. Természeti katasztrófa vagy hirtelen haláleset is triggerelhet PTSD-t, sőt, akár az is, ha nem személyesen vagyunk elszenvedői a traumatikus eseménynek, „csupán” szemtanúi. De például a koronavírus is sokaknál okozott PTSD-t.
A tünetei sokszor alattomosan jelentkeznek, akár hónapokkal az esemény után, és könnyen félrediagnosztizálhatók. Ráadásul a statisztikák szerint a trauma tüneteit mutató embereknek mindössze 2–11%-a kap hivatalos diagnózist.
A PTSD kihat a kapcsolatokra, a munkavégzési képességre, a mindennapokra, sőt, kezeletlenül akár életveszélyes is lehet. Sokatmondó, hogy egyes szakemberek ma már inkább poszttraumás stressz sérülésnek (PSTI) nevezik, hogy a hangsúlyt a gyógyíthatóságra és ne a „zavarra” helyezzék.

A PTSD-t nagyon gyakran nem diagnosztizálják, pedig elengedhetetlen lenne a kezelése
Ezek a PTSD leggyakoribb tünetei
A trauma nyomán kialakuló tünetek sokfélék lehetnek, érzelmi, mentális és fizikai szinten is jelentkezhetnek. A leggyakoribbak az alábbiak:
- Fokozott ingerlékenység, nyugtalanság
- Állandó szorongás
- Koncentrációs és gondolkodási nehézségek
- Memóriaproblémák
- Gyakori fejfájás
- Depresszió, sírógörcsök
- Öngyilkossági gondolatok vagy kísérletek
- Hangulatingadozások
- Kényszeres viselkedésformák
- Pánikrohamok
- Paranoia
- Remegés
- Alkohol- vagy drogfüggőség
- Flashbackek (a traumatikus élmény újraélése)
- Fokozott éberség, állandó készenléti állapot
- Lidérces álmok
- Alvászavarok
A felsorolásból jól látszik, hogy a PTSD tünetei nem kifejezetten specifikusak – talán mindenki talál ismerős tünetet. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a diagnózis felállításához a tüneteknek legalább egy hónapig fenn kell állniuk, és jelentősen rontaniuk kell az életminőséget.
Azok, akik megélik a PTSD-t, kiváltképp az olyan súlyosabb tüneteket, mint a depresszió, a pánikrohamok, a paranoia vagy a flashbackek, könnyen úgy érezhetik, hogy a poszttraumás stressz már az életüket veszélyezteti. A poszttraumás stressz ugyan mentális betegség, a következményei azonban kifejezetten súlyosak – szélsőséges esetben akár halálosak is lehetnek.
Bele lehet-e halni a PTSD-be?
A PTSD önmagában nem „halálos betegség”, de a következményei végzetesek is lehetnek. A legnagyobb kockázatot az öngyilkossági hajlam jelenti: kutatások szerint a PTSD-vel élők majdnem tízszer nagyobb eséllyel vetnek véget önkezűleg az életüknek, mint azok, akik nem szenvednek trauma utáni tünetektől. Ehhez hozzájárulhat a depresszió, a szorongás, a függőségek kialakulása és a tartós alvásmegvonás is.
Fontos látni, hogy a PTSD nem gyengeség, és nem kell „egyedül kibírni”. Léteznek hatékony terápiák – a különböző pszichoterápiától kezdve a gyógyszeres kezeléseken át egészen új, ígéretes beavatkozásokig, mint például a stellate ganglion block, amely az idegrendszer „riasztó üzemmódját” segíthet kikapcsolni.
Miért fontos beszélni róla?
A legnagyobb ellenség a hallgatás, épp ezért nagyon fontos, hogy beszéljünk a poszttraumás stresszről. A PTSD nem olyasmi, ami „majd elmúlik magától”: minél előbb felismerjük a tüneteit, annál nagyobb az esélyünk a felépülésre.
Azt is fontos látni, hogy a PTSD-t célzó terápiák elsődleges fókusza nem az, hogy elfelejtsük a kiváltó traumát, hanem, hogy hatékony stratégiákat alakítsunk ki a vele járó tünetek kezelésére és enyhítésére. Vagyis hogy képesek legyünk tovább élni az életünket, még egy traumatikus életesemény után is.
Forrás: StellaMentalHealth Fotó: Getty Images