- A párhuzamos képernyőhasználat mára tömegjelenséggé vált a sorozatnézés közben.
- Nézők és alkotók szerint egyes streamingszolgáltatók tudatosan egyszerűsítik a történetmesélést.
- A jelenség mögött adatvezérelt tartalomgyártás és megváltozott figyelmi szokások állhatnak.
Bevallhatjuk egymás között: mi is hibásak vagyunk, tegnap este is úgy néztük a Bridgerton új részét, hogy közben görgettük az Instagramunkat.
A közösségi média, az üzenetek és az online vásárlás folyamatos ingerrel áraszt el, és mostanra természetessé tette, hogy egyszerre több képernyőn oszlik meg a figyelmünk. A jelenségnek neve is van: second screen viewing, vagyis párhuzamos képernyőhasználat. És ez nem jó!
Emlékszünk még arra, hogy régen a tévéműsort csak az adott időpontban nézhettük meg, okostelefonok még sehol, és igenis el kellett döntenünk, hogy ott és akkor mondjuk a Dallas-szal töltjük el az estét pénteken nyolctól. A streamingplatformok korában viszont bármit, bármikor elindíthatunk. A sorozatok így sok esetben már nem az este fókuszpontját jelentik, hanem kísérőtevékenységgé lettek.
Mintha mindent a szánkba rágnának
Redditen és TikTokon is rendszeresen felbukkan az a kritika, de mi is kipróbálhatjuk, vajon tényleg igazuk van-e, miszerint a karakterek túlmagyarázzák az érzelmeiket és a cselekményt. Tegyük le a telefont, és indítsunk el egy sorozatrészt. A Stranger Things záróévada például sokak szerint látványos példája ennek a jelenségnek: hosszú expozíciós monológok, ismétlések, analógiák – mintha az alkotók attól tartanának, hogy lemaradunk, ha egy pillanatra félrenézünk.
A nézői reakciók nem feltétlenül dühösek, inkább kiábrándultság figyelhető meg. Sokan érzik úgy, hogy a történetek elveszítik rétegzettségüket, és kevesebb teret hagynak az értelmezésnek, szájbarágóssá vált minden.
Mit mondanak az alkotók?
Nemcsak a nézők, hanem az iparág szereplői is megszólaltak. Matt Damon egy interjúban arról beszélt, hogy a Netflixnél kifejezetten kérik a forgatókönyvírókat: a cselekményt többször is ismételjék meg a párbeszédekben, mert a nézők gyakran nem a sorozatra koncentrálnak teljes figyelmükkel.
Jameela Jamil szintén hasonló tapasztalatokról számolt be: szerinte a streamingszolgáltatók már eleve abból indulnak ki, hogy a közönség közben a telefonját nyomkodja, ezért a történeteknek „követhetőnek kell maradniuk akkor is, ha fél szemmel nézik csak”.
Adatok, algoritmusok és az egyszerűség logikája
A kérdés azonban nem csak a forgatókönyvekről szól. Az amerikai n+1 irodalmi magazin egyik esszéje arra hívja fel a figyelmet, hogy a streamingplatformok adatvezérelt logikája a tartalom kiválasztásában is megjelenik. A címek, borítóképek és ajánlók már első pillantásra „elmondják”, mire számíthatunk – nincs meglepetés, nincs kockázat.
Ez a fajta egyszerűsítés érthető üzleti szempontból: egy globális közönséget kell megszólítani, gyors döntésekre ösztönözve. A kérdés inkább az, hogy hosszú távon mit tesz ez a történetmesélés minőségével.
Tény vagy összeesküvés?
Tényleg ahhoz igazítják a streamingcsatornák a sorozatokat, hogy a nézők okostelefonoznak filmnézés közben?
Fontos kimondani: jelenleg egyik streamingszolgáltató sem ismerte el hivatalosan, hogy tudatos „second screen stratégiát” alkalmazna. Amit látunk, az részben benyomás, részben alkotói tapasztalat, részben nézői frusztráció.
Éppen ezért érdemes kritikusan gondolkodnunk. Mi az, ami bizonyított tény, és mi az, ami érzés? Valóban leegyszerűsödtek a sorozatok – vagy csak mi változtunk meg nézőként?
És mi hol állunk ebben?
Talán a legkellemetlenebb kérdés mégis az, hogy mit várunk el mi magunk a sorozatnézéstől. Képesek vagyunk-e még teljes figyelemmel jelen lenni egy történetben, vagy már eleve úgy ülünk le a képernyő elé, hogy közben máshol jár az eszünk?
Forrás: BBC, fotó: Getty Images, Unsplash/Oscar Nord
