- A leander nemcsak napimádó, hanem az egyik legszomjasabb dézsás növény is
- A rossz öntözés a leggyakoribb oka annak, hogy nyár közepére leáll a virágzás
- Egy apró gondozási trükkel akár másodszor is virágba borulhat a növény
Kevés növény idézi meg annyira a mediterrán nyarakat, mint a leander. Elég egy napsütötte terasz, néhány rózsaszín vagy fehér virágfelhő, és máris olyan érzésünk van, mintha egy olasz tengerparti városka erkélyén ülnénk. A leander ráadásul meglepően hálás növény: ha megkapja, amire szüksége van, egész nyáron ontja a virágokat.
Csakhogy sokaknál júliusra elfárad. A bimbók elmaradnak, a levelek fakóbbá válnak. A kertészek szerint ennek legtöbbször nem betegség az oka, hanem az öntözés. A leander ugyanis sokkal több vizet kíván, mint azt a legtöbben gondolnák, hiába mediterrán növény!
A leander szinte issza a vizet a melegben
Bár a mediterrán országok növényeként hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy remekül bírja a szárazságot, a valóság ennek épp az ellenkezője. Nem ez az a melegtűrő növény, ami virul akkor is, ha nem éri víz. A leander ugyanis a természetben folyópartok és vízközeli területek növénye, ezért a meleg mellett a bőséges vízellátást is szereti.
Tudjuk, legtöbbször azt javasolják a kertészek, hogy akkor öntözzük meg a cserepes növényeinket, amikor már száraz a földjük. De a leander esetében ez nem állja meg a helyét. A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk a virággal, hogy hagyjuk teljesen kiszáradni a földjét.
Kánikulában akár napi kétszeri öntözésre is szüksége lehet, különösen akkor, ha kisebb dézsában áll, sötét színű cserépben van, vagy egész nap tűző nap éri. A kertészek szerint ilyenkor a reggeli és esti locsolás kombinációja működik a legjobban.
A cél nem az, hogy tocsogjon a vízben, hanem hogy a földje folyamatosan enyhén nedves maradjon.
Használjunk alátétet a cserép alatt?
Sok növénynél azt halljuk, hogy az alátétben pangó vizet azonnal öntsük ki. A leandernél kivétel ez alól is! Mint az előbb említett öntözés, a leandernél nyáron ez is egészen másképp működik. A nagy melegben kifejezetten hasznos lehet, ha marad némi víz az alátétben, mert a növény innen is fel tudja szívni a nedvességet. Ez különösen hőhullámok idején segíthet abban, hogy ne dobja le a bimbóit.
Tipp:
Arra viszont érdemes figyelni, hogy ez ne váljon állandóvá, mert a túlzott pangó víz hosszabb távon a gyökerek károsodását okozhatja.
Ettől virágzik másodszor is
A legtöbb leander első nagy virágzása június végére vagy július elejére esik. Innen dől el igazán, hogy lesz-e második hullám. A titok a kertészek szerint az elnyílt virágok rendszeres eltávolításában rejlik.
Ha a hervadt virágfejeket nem hagyjuk a növényen, hanem folyamatosan levágjuk őket, a leander új hajtások képzésébe kezdhet. Mivel a virágait mindig az új hajtásokon hozza, ez jelentősen növeli az esélyét annak, hogy augusztus végén vagy szeptember elején ismét virágba boruljon. Ehhez azonban tápanyag is kell!
Nem mindegy, milyen tápoldatot használunk
A leander rendkívül tápanyagigényes növény. Ha csak vizet kap, egy idő után kimerül, és inkább leveleket növeszt majd virágok helyett.
A szakértők szerint a magas kálium- és foszfortartalmú tápoldatok támogatják leginkább a virágzást. A túl sok nitrogén viszont könnyen visszaüthet: ilyenkor ugyan dús és zöld lesz a növény, de jóval kevesebb virágot hoz.
Tipp:
Sokan esküsznek a mediterrán növényekhez készült speciális tápoldatokra, mások természetesebb megoldásként guánó alapú készítményeket használnak. A lényeg a rendszeresség. Virágzási időszakban hetente egyszer szinte minden leander meghálálja a plusz tápanyagot.
A helye is döntő lehet
A leander akkor érzi magát igazán jól, ha szinte egész nap napfény éri. Félárnyékban életben marad ugyan, de jóval kevesebb virágot hoz. A déli vagy délnyugati fekvésű teraszokat különösen kedveli, főleg akkor, ha a hely szélvédett és meleg.
Tipp:
A kertészek szerint sokszor már az is látványos változást hoz, ha néhány órával több közvetlen napfényt kap a növény.
A metszéstől sem kell félni
A leander egyik legjobb tulajdonsága, hogy jól viseli a metszést. Tavasszal érdemes visszavágni a hosszabb hajtásokat, nyáron pedig folyamatosan eltávolítani az elszáradt részeket és elnyílt virágokat.
Ezzel nemcsak szebb és rendezettebb marad, hanem több energiát fordíthat az új bimbók képzésére is. És bár hajlamosak vagyunk kényes mediterrán növényként gondolni rá, valójában meglepően strapabíró. Ha sok fényt, elegendő vizet és rendszeres tápanyagot kap, könnyen lehet, hogy szeptemberben még mindig úgy virágzik majd, mintha csak most kezdődne a nyár.
Fotó: Getty Images
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
