- A telefonunknak nincs szüksége arra, hogy lehallgasson minket.
- Mi az a digitális lábnyom és miért olyan ijesztő?
- Az algoritmusok nemcsak azt elemzik, mit keresünk, hanem azt is, mire vágyhatunk legközelebb.
Biztosan sokan átéltük már azt a furcsa pillanatot, amikor egy baráti beszélgetésben szóba kerül egy város, egy cipőmárka, egy új kávéfőző vagy a nyaralási terveink, majd néhány órával később ugyanaz a téma hirdetésként jelenik meg a telefonunkon. Ilyenkor szinte lehetetlen nem arra gondolni, hogy az eszközünk hallgatózott.
Mintha ott ült volna velünk az asztalnál, és rögzítette volna a mondatainkat. Mintha pontosan tudná, miről beszéltünk. A biztonsági szakértők szerint semmi ilyesmi nem történik, de azért nincs ok a nyugalomra…
Nem a mikrofon a legnagyobb probléma
A legelterjedtebb elképzelés szerint az okostelefonok folyamatosan figyelik a beszélgetéseinket, majd ezek alapján jelenítenek meg személyre szabott reklámokat. A kiberbiztonsági szakértők szerint azonban egy ilyen rendszer működtetése hatalmas mennyiségű adatot, energiát és infrastruktúrát igényelne.
A folyamatos hangrögzítés gyorsabban merítené az akkumulátort, növelné az adatforgalmat, és viszonylag könnyen kimutatható nyomokat hagyna a hálózati forgalomban. Több nagy alkalmazásvizsgálat sem talált meggyőző bizonyítékot arra, hogy a reklámcélú hirdetések tömegesen titkos mikrofonhasználaton alapulnának.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy nyugodtan hátradőlhetünk. A telefonunknak ugyanis sokszor nincs is szüksége arra, hogy hallja, mit mondunk. Elég neki az, amit nap mint nap megmutatunk magunkból.
A digitális lábnyomunk többet árul el, mint hinnénk
Minden keresésünk, kattintásunk, internetes útvonalunk, lájkunk, megnyitott alkalmazásunk és vásárlásunk apró adatdarabként kerül be egy sokkal nagyobb rendszerbe. Ezek az információk önmagukban talán jelentéktelennek tűnnek, együtt azonban egészen pontos képet rajzolhatnak rólunk.
Az algoritmusok nemcsak azt látják, mire kerestünk rá, hanem azt is, milyen napszakban használjuk a telefonunkat, milyen helyeken járunk, milyen tartalmaknál időzünk el, kikhez kapcsolódunk online, és milyen érdeklődési minták ismétlődnek az életünkben.
Ezekből a rendszerek következtetéseket vonnak le. Nem biztos, hogy tudják, miről beszélgettünk tegnap este. De nagyon jó eséllyel meg tudják jósolni, milyen termék, szolgáltatás vagy úti cél keltheti fel a figyelmünket a következő napokban.
Ezért láthatunk ugyanabban a témában reklámot, amiről nemrég beszéltünk
A legzavarbaejtőbb helyzetek általában akkor történnek, amikor valaki más vet fel egy témát, majd később mi látunk róla hirdetést. Erre is van logikus magyarázat.
Ha egy barátunk keresett egy termékre, megnézett egy szállást vagy összehasonlított néhány szolgáltatást, majd rövid időn belül találkozunk vele, ugyanazon a helyen tartózkodunk, ugyanahhoz a wifi-hálózathoz kapcsolódunk vagy gyakran kommunikálunk vele, az algoritmusok összefüggést találhatnak köztünk.
Nem kell tehát lehallgatás ahhoz, hogy egy beszélgetés után gyanúsan pontos hirdetés jelenjen meg. A rendszer egyszerűen feltételezi, hogy ami az egyik ember érdeklődési körébe került, az a vele kapcsolatban álló másik embert is érdekelheti.
A pszichológia is ráerősít az érzésre
Van még egy tényező, amely miatt úgy érezhetjük, hogy a telefonunk túl sokat tud. Ez a frekvenciaillúzió, más néven Baader-Meinhof-jelenség. Amikor egy téma frissen kerül a figyelmünk középpontjába, az agyunk hirtelen sokkal érzékenyebbé válik rá.
Lehet, hogy korábban is láttuk ugyanazt a márkát, úti célt vagy reklámot, csak egyszerűen nem jegyeztük meg. Miután azonban beszéltünk róla, hirtelen feltűnik. Az agyunk pedig összekapcsolja a két eseményt: beszéltem róla, tehát ezért látom. A valóságban lehet, hogy a reklám már korábban is ott volt. Csak addig nem jelentett számunkra semmit.
Az adatbrókerek világa a valódi veszély
A digitális megfigyelés legnyugtalanítóbb része nem feltétlenül az, amit a telefonunk önmagában tud rólunk, ahogy arra a Nők Lapja cikke is felhívta a figyelmet. Hanem az, hogy az adataink sok különböző helyről összekapcsolhatók.
Az adatbrókerek olyan cégek, amelyek alkalmazásokból, weboldalakról, vásárlási rendszerekből, hirdetési hálózatokból és más digitális szolgáltatásokból származó információkat gyűjtenek, rendeznek és értékesítenek. Így olyan profilok jöhetnek létre, amelyekből következtetni lehet az érdeklődési körünkre, anyagi helyzetünkre, egészséggel kapcsolatos aggodalmainkra, élethelyzetünkre vagy akár arra is, milyen döntés előtt állhatunk.
Ez már nem egyszerűen célzott reklámozás, hanem a viselkedés előrejelzése. A rendszer nem azt kérdezi, mit mondtunk ki hangosan, hanem azt próbálja kiszámítani, mire fogunk legközelebb kattintani.
Mit tehetünk az adataink védelméért?
Hogyan takarítsuk el a digitális lábnyomunkat?
A digitális lábnyomot teljesen eltüntetni szinte lehetetlen, de sokat tehetünk azért, hogy kevesebb adatot hagyjunk magunk után.
- Érdemes rendszeresen átnézni, mely alkalmazások férnek hozzá a mikrofonhoz, kamerához, fotókhoz, névjegyekhez és helyadatokhoz. Ha egy appnak nincs valódi szüksége ezekre az engedélyekre, nyugodtan vonjuk vissza őket.
- Ugyanilyen fontos a helymeghatározás tudatos használata. Nem minden alkalmazásnak kell tudnia, merre járunk.
- A böngészési előzmények, sütik és nyomkövetők időnkénti törlése szintén csökkentheti az online profilalkotás pontosságát.
- Emellett érdemes rendszeresen frissíteni a készüléket és az alkalmazásokat, mert a biztonsági javítások sokszor valós adatvédelmi kockázatokat zárnak le.
- Aki még tudatosabb szeretne lenni, választhat adatvédelmi fókuszú böngészőt, korlátozhatja a hirdetésazonosítót, és kikapcsolhatja a személyre szabott reklámokat az operációs rendszer és a nagyobb platformok beállításaiban.
Nem az a kérdés, hallgat-e a telefonunk
Sokkal inkább az, hogy mennyi mindent árulunk el magunkról anélkül, hogy észrevennénk. A telefonunk valószínűleg nem ül mellettünk láthatatlan hallgatóként minden beszélgetésnél. De az online szokásainkból, kapcsolatainkból, útvonalainkból és kereséseinkből olyan pontos digitális portré készülhet rólunk, amely néha még a lehallgatásnál is ijesztőbbnek tűnik.
Fotó: Getty Images
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
