- A bűntudatkeltés és az érzelmek érvénytelenítése megnehezítheti, hogy a gyerek biztonságban fejezze ki magát.
- Nem egyetlen rosszul sikerült mondat határozza meg a szülő-gyerek kapcsolatot, hanem a visszatérő kommunikációs minták.
- A határozott nevelés és a manipuláció nem ugyanaz: szabhatunk határokat anélkül, hogy megszégyenítenénk a gyerekünket.
Szavaink a gyerek önmagáról alkotott képére és a kapcsolatainkról kialakított elképzeléseire is hatással lehetnek. Most olyan gyakori mondatokat mutatunk, amelyek manipulatív családi környezetben a bűntudatkeltés vagy az irányítás eszközévé válnak. Nem minden helyzetben jelent manipulációt egy-egy kijelentés, de érdemes megfigyelnünk, milyen üzenetet közvetítünk velük.
5 mondat, amelyet érdemes elkerülni a gyereknevelésben
Nem egyetlen rosszul sikerült mondat határozza meg a szülő-gyerek kapcsolatot
1. „Ennyi mindent megtettem érted, és így hálálod meg?”
Ezzel a mondattal a gondoskodást tartozássá alakítjuk, mintha a gyereknek a szeretetért cserébe engedelmességgel kellene fizetnie. Helyette mondjuk el, mi bánt bennünket, anélkül, hogy a korábbi áldozatainkat használnánk fel ellene.
2. „Senki sem fog úgy szeretni, mint én”
Ez a kijelentés azt sugallhatja, hogy a szülői szeretet az egyetlen biztonságos kapcsolat, és másoktól nem várhatunk hasonló elfogadást. A szeretetet ne használjuk arra, hogy félelmet keltsünk: biztosítsuk inkább a gyerekünket arról, hogy akkor is számíthat ránk, ha valamiben nem értünk egyet.
3. „Túl drámai vagy”
Ha a gyerek szomorúságát vagy haragját mindig túlzásnak minősítjük, azt tanulja meg, hogy nem bízhat a saját érzéseiben. Nem kell minden reakciójával egyetértenünk ahhoz, hogy komolyan vegyük: kérdezzük meg, mi bántja, és hallgassuk meg.
4. „Ilyen meg sem történt”
Ha letagadjuk a gyerek által megélt eseményeket, vagy rendszeresen kétségbe vonjuk az emlékeit, elbizonytalanítjuk a saját tapasztalataiban. Ha másként emlékszünk egy helyzetre, beszéljünk a különbségről anélkül, hogy eleve érvénytelenítenénk az ő nézőpontját.
5. „Ne hozz ki a sodromból!”
Ezzel a mondattal a saját indulatainkért a gyerekre hárítjuk a felelősséget. Azt az érzést keltjük benne, hogy folyamatosan figyelnie kell a viselkedésére, nehogy dühös legyen a szülője. Fogalmazzunk inkább úgy: „Most mérges vagyok, kell most nekem egy kis szünet, utána megbeszéljük.”
Nem a tökéletesség, hanem a felelősségvállalás számít
A gyereknevelésben mindannyian kerülhetünk fáradt, feszült helyzetekbe, amikor nem úgy fogalmazunk, ahogyan szeretnénk. Egyetlen rosszul sikerült mondat önmagában nem tesz bennünket manipulatív szülővé.
Ha azonban rendszeresen bűntudatot keltünk, elutasítjuk a gyerek érzéseit vagy őt tesszük felelőssé a saját reakcióinkért, érdemes változtatnunk a kommunikációnkon. A bocsánatkérés, a határok tiszteletben tartása és az őszinte beszélgetés segít, hogy a gyerekünk biztonságban érezze magát mellettünk.
Forrás: Marie Claire Greece Fotó: Unsplash
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
