- Egy kisebb koszorúhoz felhasználhatunk korábbról megmaradt alapot és saját kertből származó ágakat.
- A növényeket és a díszeket dróttal rögzítsük, hogy szállítás közben se lazuljanak ki.
- A mécsesnek a sírdísztől elkülönítve, stabil, nem éghető felületen keressünk helyet.
Nem az a cél, amikor saját kezűleg készítjük el a sírdíszt halottak napjára, hogy versenyezzen a virágüzletben megvásárolható drága koszorúkkal. Néhány jól megválasztott alapanyaggal egyszerű, természetes összeállítást készíthetünk. Ha az alap és a szerszámok már megvannak, a zöld ágak pedig a saját kertünkből származnak, a kiadásokat is csökkenthetjük!
Milyen sírdíszt készítsünk halottak napjára?
Kezdésnek válasszunk egy kisebb, lapos, örökzöld koszorút, amelyet tobozokkal és visszafogott masnival díszítünk. Nem kell hozzá tűzőhab vagy ragasztópisztoly: a rögzítést vékony kötöződróttal is megoldhatjuk.
A Brit Királyi Kertészeti Társaság útmutatója is bemutatja, hogyan fogathatunk rövid örökzöld ágakat előre elkészített koszorúalaphoz. Ugyanezt az alaptechnikát használhatjuk egy visszafogott temetői díszhez.
Hozzávalók egy körülbelül 20–25 centiméteres koszorúhoz
- 1 virágcserép
- egy nagyobb csokornyi friss örökzöld ág, például fenyő, tuja vagy boróka;
- 3–5 kisebb toboz;
- néhány csipkebogyós ág, ha szeretnénk színt is a díszbe;
- szivacs, ikebana-szivacs;
- kevés kültéri használatra alkalmas szalag;
- egy nagyobb temetői mécses;
- metszőolló, drótvágó és munkakesztyű.
Az ágakat saját kertből vagy engedéllyel gyűjtsük. A koszorúhoz nem szükséges nagy mennyiség: előbb rendezzük el lazán az alapanyagokat, és csak azután vágjunk további hajtásokat.
Így készítsük el a sírdíszt lépésről lépésre
- Ellenőrizzük az alapot Nyomkodjuk a szivacsot a cserépbe úgy, hogy középen egy stabil alap maradjon.
- Készítsünk kis csokrokat az ágakból Az örökzöldeket vágjuk nagyjából 10–15 centiméteres darabokra. Az ágak alsó részéről szedjük le a rögzítést zavaró leveleket vagy tűleveleket. Fogjunk össze néhány hajtást kis, lapos csokorrá. A különböző levélformák szépen kiegészíthetik egymást, de egyetlen fajta örökzöldből is mutatós koszorú készülhet.
- Helyezzük a cserép stabil közepébe a mécsest. Ez lesz a sírdísz központi eleme.
- Haladjunk körbe, egymást fedő ágakkal Tűzzük a zöld ágakat a szivacsba, haladjunk sorban, szorosan. A következő csokor lombja takarja az előző szárát és kötözését. Ugyanabba az irányba haladjunk körbe, amíg az alap tetejét és külső oldalát befedtük. Az utolsó csokor szárát óvatosan csúsztassuk az első lombja alá, így teljesen elfedjük a cserép belsejét.
- Drótozzuk fel a tobozokat Vezessünk egy külön drótdarabot a toboz alsó pikkelyei közé, majd csavarjuk össze a végeit. Ezekkel rögzítsük az alaphoz. A szúrós végeket hajtsuk vissza úgy, hogy ne karcolhassák meg a kezünket vagy a sír felületét. A tobozokat rendezhetjük egyetlen kisebb csoportba. Melléjük kerülhet néhány bogyós ág és egy egyszerű masni. Nem szükséges minden üresnek látszó részt kitölteni.
- Próbáljuk ki, mennyire tartós a rögzítés Óvatosan emeljük fel a sírdíszt, és mozgassuk meg kissé. Ami elfordul vagy kiesik, azt most fogassuk meg újra. Nézzük át az alját is, nem maradt-e kiálló drótvég. Szállításhoz tegyük laposan egy megfelelő méretű dobozba, hogy ne nyomódjanak össze az ágak.
Mitől marad szép a koszorú a temetőben?
- Friss, egészséges ágakkal dolgozzunk, és az elkészült díszt a kiviteléig hűvös, árnyékos helyen tartsuk. Ne napokkal korábban tegyük a fűtött nappaliba. A tartósságot a növény fajtája, a napsütés, a szél és a csapadék is befolyásolja, ezért pontos időtartamot nem érdemes ígérni.
- A síron lapos, stabil helyet keressünk neki. Ne lógjon át a közlekedőútra, és vegyük figyelembe a temető helyi előírásait is.
- Az égő mécsest ne építsük az ágak és a szalag közé. A katasztrófavédelem tanácsai szerint stabil, nem éghető felületre, a koszorútól és a száraz növényi részektől megfelelő távolságra helyezzük. Ha beépítjük a sírdíszbe, válasszunk LED-izzós mécsest inkább.
- Virágtolvajok ellen érdemes bevetni ezt a hasznos módszert védekezésképpen, így megóvhatjuk a sírdíszünket is.
Attól lesz személyes, hogy tudjuk, kinek készül
Nem kell hozzá sok dísz vagy különleges kézügyesség. Választhatunk olyan szalagot, amelynek a színe egy kedves ruhadarabot idéz, vagy használhatunk néhány ágat abból a kertből, amelyet együtt gondoztunk.
Amikor később leszedjük az elszáradt sírdíszt, válasszuk külön a drótot, a szalagot és a növényi részeket. Az ép alapot és a használható kellékeket eltehetjük. Így a következő évben már lesz mihez nyúlnunk, amikor újra közeleg a halottak napja és az emlékezés ideje.
Fotó: AI
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
