Rovatunkban „jártunk már” a mediterrán vizeken, pho-ztünk Vietnámban és Kínában, sushiztunk a Japanikában, legújabb célpontunk ezúttal pedig India, egészen pontosan a kontinens északi része. Választásunk több okból is a Dob utcai Shalimar étteremre esett. Egyrészt ez Budapest elsők között indult indiai étterme, amely méltán nyerte el az évek során a legjobb curry-ért járó díjakat. Másfelől, amióta a Belvárosba költöztem, a Dob utcán hazafelé sétálva minden alkalommal megfogadtam, hogy egyszer végre eljövök vacsorázni a Shalimar hangulatos teraszára, ami mindig tele volt. Az időzítés ugyan megcsúszott egy kicsit – a teraszt ősszel bezárták -, de így legalább volt alkalmam bent, autentikus enteriőrben kipróbálni a mughlai konyha különlegességeit.
Az indiai éttermekben a mai napig kétféle szakács dolgozik, ez a mughlai konyha hagyományaira vezethető vissza, amelynek meghatározó részét alkotja a tandúri kemence. Míg az egyik szakács a kemencében pirítja a színesebbnél színesebb fűszerpácba forgatott húsokat, kollégája az óriási curry-s lábas felett varázsol. Ez volt az első alkalom, a rovat történelmében, hogy a konyhába meghívást kaptunk és fotózhattunk is, ami nagy megtiszteltetés, hiszen amellett, hogy az ebédünk legfontosabb lépéseit megfigyelhettük, láttunk egy eredeti tandúri kemencét is!
A konyhában tett látogatás képeiért kattints a galériára!
Az étlapon egyébként szinte ugyanannyi vegetáriánus fogás van, mint húsos, a bőség zavara – és a számunkra szégyen szemre ismeretlen megnevezések – miatt inkább most is vendéglátóinkra bíztuk magunkat. Ami pedig annyira tetszik a keleti konyhában az a megosztás, miszerint mindenki szed a saját tányérjára magának, de mindenki ehet mindenkiéből. Így a felszolgált curry-k, az elmaradhatatlan lencsés köret, a tandúrban sült színes húsok és az indiai kenyér mind arra vártak, hogy vendéglátónkkal, Sinha Rajkumarral mind megegyük őket.
Rajkumar édesapja nyitotta meg egyébként az éttermet több, mint 20 évvel ezelőtt, mivel hiányolta a hazai konyha titokzatos fűszerezését az ételekből. Azóta is sok indiai vendég jár hozzájuk, annak köszönhetően, hogy itt nem próbálták európai gyomorra puhítani az ízeket, hanem éppen annyi fűszert használnak, amennyit kell.
Asztalunk szó szerint roskadozott a jobbnál jobb tikkáktól és masaláktól, amelyek közt akadt élénkpiros garnélafalat, zöldfűszeres csirke és ízletes currytálak. Ahogy azt Rajkumartól megtudtuk, Indiában mindig van valami oka az evésnek, ez pedig legtöbbször az egészség karbantartása, vagy a gyógyulás, mivel a fűszereknek mind jótékony hatása van egészségünkre. Konyhájukban több mint 30 fűszerrel főznek, amelynek keverékeiből gyönyörű és esztétikus fogások születnek, ezeket pedig zöldségekből faragott rózsadísszel teszik még ínycsiklandozóbbá.
Desszertnek már sajnos nem maradt hely a hasunkban, de az „indiai kávét”, a masala chai-t nem hagyhattuk ki. Indiában nem jellemző a kávézás, ehelyett a brit earl grey-re emlékeztető fűszeres teát isznak, ami csak hab volt a bőséges ebédünkön.
Mikor: mindenképpen úgy érdemes a Shalimarba jönni, ha nem sietünk és megengedhetünk magunknak egy két-, vagy akár háromórás ”szeánszot”. Akinek viszont nincs ideje végigkóstolni az étlapot, de odavan az indiai konyháért, érdemes eljönni ebédidőben, mert 12:00-16:00-ig 1450 Ft-ért vegetáriánus, 1490 Ft-ért pedig húsos thalit ehetünk, amelyhez kenyér és desszert is jár. Egyébként minden nap 11:30-23:00-ig várnak bennünket.
Kiknek ajánljuk: azoknak, akik nem félnek új ízeket felfedezni, és szeretik a jó fűszeres ételeket. Én mindig is féltem a csípőstől, de ezúttal is kiderült, hogy a rettegésem alaptalan, mert egy jó konyhában a fűszeres ételekben az íz dominál és ez kompenzál.
Árfekvés: az említett ebédmenü 1450 Ft, levesek 690 Ft-tól, tandúri finomságok pedig már 1100 Ft-tól megtalálhatók az étlapon.
Marie Claire plusz: a konyha, ahol a tandúri kemence és a szakácsok barátsággal fogadják azokat, akik kíváncsiak a kulisszatitkokra.
