Van kedvenc süteményed?
Főleg a gyümölcsösök a kedvenceim, a pie-ok, a morzsás sütik, a tartok. Igazából azt szeretem, ha valami édes és savanykás egyszerre, aminek nem egysíkú az íze.
Mi a helyzet a családoddal? Náluk mik a befutók?
Ők válogatósak, főleg a gyerekek, de nem úgy, ahogyan egy gyerektől várná az ember, nem csak a csoki tortát eszik meg. Nem szeretik, ha nagyon variálok. Imádják a sajttortát, de ha már áfonya van rajta, annak nem biztos, hogy örülnek. Ők hálás közönség, de nagyon kevés süteményt viszek haza. Egyrészt többnyire minden elfogy, másrészt nem akarom, hogy túl sok édességet egyenek.
Mikor kezdtél el sütni?
Több mint tíz éve, igazából akkor, amikor elkezdtem háztartást vezetni. Klasszikusan a legegyszerűbbel kezdtem, a muffinokkal. Utána jöttek az egyre bonyolultabb dolgok. Már volt kinek sütnöm, és én is iszonyúan édesszájú vagyok.
Jó dolog, ha az ember meg tudja magának csinálni, amit igazán szeret. Amikor elkezdtem sütni, itthon még főleg klasszikus cukrászdák voltak rigójancsival és krémessel, kevés kivételtől – például a Desszert Szalon – eltekintve. A világban viszont más dolgok mentek, és nekem is sokkal másabb ízlésem volt, nem a klasszikus cukrászdai vonalat követtem.
Hogyan lett az Édesem blogból Édesem cukrászda?
Nekem eleve az volt az álmom, hogy legyen egy cukrászdám. Már a blog indulásakor is az állt a fülszövegben, hogy “az otthon sütögetéstől saját cukrászdáig”. Reménykedtem benne, hogy így lesz, de nem sok valóságalapja volt.
Akkor még nem volt annyira elterjedt, hogy ha márkát akarsz építeni, akkor érdemes blogot indítani, de ösztönösen azt éreztem, hogy el kell kezdenem magamat kommunikálni. Nem hiszek abban, hogy úgy fel lehet építeni egy márkát, hogy az első lépésed, hogy nyitsz egy boltot.
Hogyan teszel szert a receptekre? Vannak biztos forrásaid vagy te kísérletezed ki őket?
Nincs biztos, de persze vannak forrásaim: az Instagram, a Pinterest, gyűjtöm a külföldi süteményes szakácskönyveket. Az utazásaim is ihletet jelentenek. Ezek mind együttesen dolgoznak az agyamban, és aztán megszületnek a sütemények. De előfordul olyan is, hogy egy szakácskönyvben kipróbálom a recepteket, és azok a sütemények is kikerülnek a pultba. Azokban a szakácskönyveimben, amiket én írtam, csak saját fejlesztésű receptek vannak.
Előfordul, hogy ha hazamész, még otthon is sütsz?
A férjemmel majdnem minden nap főzünk, úgyhogy otthon is eleget vagyok a konyhában. A sütés viszont kimerül egy mákosgubában vagy amerikai palacsintában. Évekig csak otthon sütöttem és iszonyúan örültem, amikor ennek vége lett. Nem szerettem, hogy összefolyik a munka a családra fordítható idővel. Mindig úgy éreztem, hogy akkor nem tudok a gyerekekre koncentrálni, mert a blogolással bármennyi időt el lehet tölteni, az sem elég. Nagyon idillinek tűnik, hogy az ember együtt süt a gyerekeivel, de azért az nem olyan egyszerű, főleg, amíg kicsik. Ma már sokszor együtt dagasztjuk a pizzát vagy sütjük a palacsintát, de már nagyok, Lea 10, Noé 12 éves.
Aki ismeri az Édesem logóját, és járt már nálad, tudja, hogy közel állnak a szívedhez az őzikék. Honnan jött az őzike szereteted?
Igazából nem szeretem különösebben az őzikéket, bár anyukám nagyon sokat olvasta nekem az Öreg néne őzikéjét. Emlékeim szerint a születésnapi tortámon sokszor marcipán őzike díszelgett. Hitka Viki is, aki a logómat rajzolta, pont egy őzikét tervezett rá, de fogalmam sincs, hogy honnan jött neki az ötlet. Arra gondoltam, hogy jó lenne rájátszani erre a kedves, mesebeli figurára. A csomagolópapírjainkon is őzike van, a papírpohárra is ezt pecsételjük, és az ablakban gyűjtöm az őzike nippeket.
A tányérjaitok is különlegesek.
Ezek régi Zsolnay tányérok, amiket Viki gyűjtött, és személyesen nekünk talált ki és égetett rá valamilyen helyes feliratot.
Gondolkoztál rajta, hogy terjeszkedj az Édesemmel?
Persze, minden nap gondolok rá. Nagyon szeretnék, bár még nem tudom pontosan, hogyan és merre. Nem csak én gondolok rá, hiszen ez egy családi vállalkozás, a férjem is fontos szerepet játszik benne. De bármennyire is szükségünk lenne egy nagyobb helyiségre, szeretek itt lenni, ahol most vagyok. Olyan, mintha lenne egy nappalim, ahol a vendégeimet fogadom, amíg a konyhában sütögetek. Attól félek, ha nagyobbak leszünk, ez a meghittség elveszhet.
Nemrég jött ki a harmadik receptkönyved, az Édes ajándékok. Tervezed a folytatást?
Naná, hogy tervezem! Ez egy sorozat, aminek az első része a Főzz be és süss! című lekvároskönyv volt. Tavaly két könyvet is kiadtam, amiben egy kicsit elfáradtam. Most egy picit rápihenek, de azért fejben már készülök a következőre.
Fotók: Erdőháti Áron Jogtulajdonos: Boook Kiadó Styling: László Ágnes
