Leveles tésztába burkolt csirke hétvégére

2018. szeptember 08. |

Milyen a tökéletes hétvégi ebéd? Nem túl macerás, mégis látványos, egyszerű, mégsem unalmas, nem túl költséges, viszont különleges. Nemes Nóra, az ízHUSZÁR online gasztromagazin bloggere a Nosalty-ról hozta el nektek kedvencét.

Annak, aki állandó háztartást vezet – értsd, nem csak akkor megy a konyhába, mikor kedve szottyan – sokszor igenis gondot okozhat a na most akkor mi legyen a vacsora. Félreértés ne essék, akkor sincs semmi gond, ha valaki csak ókor-ókor téved a tűzhely elé – csak ők kicsit nehezebben érzik át ezt a problémát. Fokozottan igaz ez, ha nem csak magunkra főzünk. Én például nyáron egy egész hétig képes vagyok lecsón élni – nem csak úgy mondom, próbáltam is – és hetekig ellennék például thai curry-n, de ha nem csak a magam örömére főzünk, akkor más szempontok is számításba jönnek. Ha pedig túl sok a faktor, aminek meg kell felelni, akkor egy idő után el is megy a kedvünk az egésztől. Akkor pedig jönnek az elrontott levesek, odakozmált húsok, ízetlen mártások.

A másik módszer, amivel jól lel lehet lohasztani a főzési kedvet, az az a tévhit, hogy hétvégén márpedig egész nap a konyhában kell állni. Merthogy, akkor különleges ebédet/vacsorát kell főzi. Csakhogy a különleges nem szinonimája az időigényesnek, és egy kis turpissággal egy egyszerű, nem túl költséges hétvégi ebéd alapanyagait is átalakíthatjuk valami mássá.

A minap vendéget vártam, és valahogy pont nem voltam főzős kedvemben. Nehezítette az ügyet, hogy a vendég csak és kizárólag csirkemellet eszik, a húshoz viszont általában ragaszkodik. Mivel az én ízlésemnek kissé száraz csirkemell nem tartozik a kedvenc alapanyagaim közé, érthető módon a főzést is halogatni kezdtem. Aztán mikor már muszáj volt nekiállnom, hirtelen beugrott a Wellington-bélszín, az angolok híres fogása, és kicsit – na jó, nagyon – lebutítva neki is álltam. A végén kevertem hozzá egy gyors kéksajt mártást, köretnek meg egyszerű zöldsalátát, és mindenki boldog volt. én, mert 40 perc alatt letudtam a “most nincs kedvem” főzést, és a vacsora még jól is nézett ki, és a vendégnek is nagyon ízlett. Sőt, azt is be kell valljam, a nem várt sikerélménytől két perc alatt eszembe jutott, hogy voltaképpen mennyire szeretek főzni.

Keresd a receptet a Nosalty ízHUSZÁR magazinjára!

Szólj hozzá te is!

Még több Gasztró

Távol a sütőtől: antipasto tálak isteni magyar borral antipasti

Távol a sütőtől: antipasto tálak isteni magyar borral