A pezsgőválasztás nem nehéz, de néhány alapvető háttér-információval tisztában kell lenni, hogy jobban eligazodjunk. Hiszen pezsgőt látunk az óriásplakátokon 800 forintért, míg egy borkereskedésbe betévedve már gyakoribb lesz a több ezer forintos árkategória.
Az alapvető különbség a két csoport között az, hogy hogyan került a buborék a palackba.
Több változat létezik, de alapvetően kettő között tehetünk különbséget. Míg az elsőben egy nyomásálló tartályban jönnek létre a buborékok, amelyből aztán palackba töltik az italt, addig az utóbbi esetében magában a palackban zajlik le az ún. pezsgősítés: ugyanabban, ami végül az asztalunkra kerül majd.
Az első, tartályos megoldást nevezik Asti-metódusnak is, és ha ittunk már Asti spumantét a maga intenzív, muskotályos aromáival, könnyű lesz megérteni, hogy ez a gyorsabban lezajló pezsgőkészítési mód elsősorban az illatosabb szőlőfajtáknak áll jól, ahol az a cél, hogy az eredeti, szőlőből származó, gyümölcsös ízeket megőrizzék a palackban. Így készül például a legtöbb prosecco is.
A második a tradicionális, Champagne-ból eredő megoldás jóval több munkát, tapasztalatot és időt igényel. A tradicionális pezsgők alapvető logikája, hogy a kiindulási pont egy jó értelemben véve visszafogott aromatikájú, tehát nem illatos alapbor – a legtöbb esetben chardonnay és pinot noir. Ezekből lassan, egy többéves folyamat során lesz pezsgő, amely idő alatt a borunk – mert a pezsgő is bor tulajdonképpen – olyan különleges aromákkal gazdagodik, amelyek másként nem kerülhetnek a palackba.
Most az utóbbi kategóriából kerestünk öt példát, mely a szilveszteri ünnepi asztalon is megállja a helyét.
François President Brut
Az öt bemutatott pezsgőnk közül talán ez érhető el a legszélesebb körben. A Törley-hez tartozó pezsgőmárka tételei tradicionális metódussal készülnek, így ezeknél tapasztalható meg a leginkább a pezsgőmester hozzáértése. A François pezsgők a hátcímkén évjárat-megjelöléssel kerülnek forgalomba, mi épp a 2014-est kóstoltuk, de láttuk, hogy van, ahol már a 2015-ös évjárat kapható. A ’14-es tükrözi a hűvös évjárat sajátosságait, így markáns, határozott savgerinccel rendelkezik; azoknak ajánljuk, akik a borok esetében is ezt a paramétert keresik.
Bujdosó Brut Rosé Pezsgő
A dél-balatoni, vitorlázós hobbijáról is ismert családi borászat első pezsgője némileg eltér a klasszikus vonaltól, hiszen a pinot noir mellé egy kevés királyleányka került, Bujdosó Ferenc borász ugyanis jobban szereti a gyümölcsösebb tónusú pezsgőket. Tapasztalható ugyanakkor, hogy a palackos érleléssel egyre szebben összesimulnak a különböző szőlőfajtákból származó aromák, így érdemes időről időre újrakóstolni. Azoknak jó tipp ezt választani, akik a kedvesebb, gyümölcsösebb pezsgőket keresik.
Carassia Classic Brut
A Kárásztelek Pezsgőpincészet új játékosnak számít. Ne lepődjünk meg, ha Carastelec felirat olvasható a címkén, hiszen nemzetközi gondolkodás keretében jött létre, a romániai pincészetben többek között a borai miatt is kedvelt pannonhalmi főapátság is befektető. Az erdélyi Kárásztelek környékét kristályszigetnek is nevezik különleges csillámpalás, csillámkvarcitos talaja miatt. A Carassia Classic Brut tételt azért érdemes leemelni a polcról, mert megtestesíti a tradicionális pezsgő archetípusát, hiszen jönnek benne a műfajra jellemző egyedi aromák, elegáns a felépítése, és hosszan ott időzik a szánkban az utóíze, ha odafigyelünk rá.
Veuve Clicquot Rosé Brut
A legismertebb francia pezsgő, a champagne története azért is izgalmas, mert tele van innovatív és határozott nőalakokkal. Madame Clicquot 28 évesen lett özvegy és vette át a férje után a családi pezsgőház irányítását. Nevét nemcsak azért ismerjük, mert sikeres vállalkozást épített fel, amely a mai napig meghatározónak számít, hanem azért is, mert több újdonság bevezetése is hozzá köthető. Ilyen például, hogy épp 200 évvel ezelőtt, 1818-ban ő készített elsőként házasítás segítségével rozé pezsgőt. Ezt a pezsgőt finom, krémes buborékok, kifejező piros bogyós gyümölcsös ízek jellemzik, szerintünk az évfordulós palack ízlene az özvegynek.
Ruinart Champagne Brut
A Ruinart a dokumentumok szerint a legrégebbi alapítású champagne-ház. Elsőre érdekesnek tűnhet, hogy a világ manapság leginkább luxusról és életélvezetről szóló italának, a champagne-nek a legkorábbi pincészete nevét egy szerzetesről, Dom Ruinart-ról kapta. Tudnunk kell azonban, hogy Franciaország sok borvidékén – ahogy hazánkban is – a tudatos és minőségi szőlőművelést és borkészítést a középkorban sok esetben szerzetes közösségek terjesztették. A pincészet alapköve az „R” de Ruinart pezsgő már kifejezetten szép érlelt illat- és ízjegyeket mutat, finom élesztős, kekszes aromák bizonyítják a champagne-ok egyedülálló karakterét.
