Mint oly sok gasztronómiai csodára és izgalomra, úgy a rozéra is előbb találtak rá a franciák, mint mi. Igaz, hogy náluk inkább a mediterrán stílusú rozék mennek, míg mi magyarok a könnyedebb, gyümölcsösebb (mondhatni északi) világ felé hajlunk. Vajon hogy áll a rozé népszerűsége manapság? „Ezt onnan közelíteném meg, hogy sokan azt mondják, a borfogyasztás elérte a csúcspontot Magyarországon, de mi nem feltétlenül ezt látjuk. Sokkal inkább azt mondanám, hogy tisztul a piac és a rosszabb minőségű termékek kiszorulnak a polcokról. Egyre többen vannak, akik felismerték azt, hogy csak a minőségi borkészítéssel lehet az élvonalban maradni” – magyarázza Farkas Gedeon, a verpeléti Varsányi Pincészet ügyvezetője. A Varsányi család 90 hektáron gazdálkodik, a területen kiemelkedő a rendkívüli adottságokkal rendelkező Szent-János völgy. Immáron második éve az ő rozéjukat választották az Egri Borvidék legjobbjának. Az ügyvezető szerint 10 éve még nagyon sok rossz rozét lehetett inni, ám ma már sokkal jobb a helyzet. „Az agyon barrique-olt italok már nem eladhatók, ahogyan a pancsolt lőrék sem. A magyar borfogyasztókat egyszerűen nem lehet átverni többé.”
Alaptétel, hogy jó rozét csak jó szőlőből lehet készíteni. A rozét kékszőlőből állítják elő, fehérboros eljárással. Nem lehet magas cukortartalmú, teljes érésben lévő szőlőből készíteni, „úgy mondanám, hogy technológiai érettségben lévő szőlőre van szükség. Ez azért fontos, hogy az elsődleges, szőlőben lévő aromák átjöjjenek.”
Az egri borvidéken található Varsányi Pincészetnél kis túlzással mindenféle szőlőből készítettek már rozét. „Volt olyan év, hogy 8 különböző rozénk volt forgalomban. Mindig készítünk például pinot noirt, zweigeltet, merlot-t és syrah-t” – magyarázza Farkas Gedeon. A verpelétieknek régi szívügye a rozé, elsők között kezdtek el foglalkozni vele a borvidéken. A kilencvenes évek elején alapított borászatnál a legelejétől arra törekedtek, hogy olyan üzemet hozzanak létre, amelyben ötvözni tudják a hagyományokat és a korszerű technológiát. Bár ez önmagában még nem lett volna elég, a megfelelő üzem mellett ugyanis folyamatos figyelemmel követték a világtrendek alakulását, nagyon sokat utaztak, kóstoltak és tanultak szerte Európában és azon is túl.
Még mindig nem tudják elegen, hogy a rozé már régen nem az a korán érő bor. Sokat változott a technológia, így ma már nincs akkora jelentősége, hogy elfogyasztjuk-e egy év alatt, vagy sem. Nagyjából 10 évvel ezelőtt ez még jóval hangsúlyosabb volt. „Közrejátszhat ebben az is, hogy ma már jóval tisztább technológiával dolgozunk, stabilabbá tudjuk tenni a bort. Illetve ma már egyre elterjedtebb a csavarzáras megoldás, ami közel sem engedi át annyira az oxigént, mint a parafa dugó” – mondja Farkas. Sőt! Olyannyira nem, hogyha nincs felbontva a palack és megfelelően tároljuk, akkor évekkel később is közel azonos ízélményt adhat.
„Az egyik mérföldkő egyértelműen a 2011-es Menoire rozénk volt, de említhetném valamivel korábbról, 2007-ből a kékfrankos-merlot rosét is, ahol már egyértelműen látható volt az, hogy sikerül elérni a kitűzött célokat.” Nem mellesleg fáradozásaikat széles körben elismert a szakma is. A rosé egyik hazájában, Franciaországban például aranyérmet nyertek a fajta világbajnokságának kikiáltott Le Mondia Du Rose-on. Az elismerések sorába tartozott a tavalyi Liget Bora cím is, amelyet a Rosalia Fesztiválon kaptak. Az idei rendezvényre 3 rozéval térnek vissza.
Rosalia Fesztivál
https://www.rosalia.hu
- május 31. – június 2.
Szerző és fotók: Hankó Viktor
