Ma megint olyan főételt választottam, ami inkább a felnőttek kedvence, a kamasz fiam nem igazán rajong érte. Éppen ezért a desszert lehet az ő favoritja: ha mind megette a paprikás krumplit, jó sokat szedhet majd a tejbegrízből. Gyerekkoromban én sem voltam oda a paprikás ételekért, nem szerettem sem a pörköltöt, sem a lecsót. Néha volt nálunk paprikás krumpli ebédre, ilyenkor a virslidarabokat – miután lecsöpögtettem róluk a szószt – szépen kiettem belőle, a krumplit pedig otthagytam. Felnőttkoromban a férjem anyukája szerettette meg velem ezt az ételt, az ő receptje alapján készült paprikás krumplinak valahogy más íze volt, mint a nagymamáménak vagy az anyukáménak. Ma reggel, ahogy anyósom receptje alapján készítettem el, hirtelen rájöttem a titok nyitjára, ami a kicsit csípős zöldpaprikában és a köménymagban rejlik. Na, ez a két hozzávaló hiányzott gyerekkorom paprikás krumplijaiból.
A tejbegríz elkészítésében nagyon tehetséges vagyok, huszonéves koromban, amikor a nagyobbik fiam megszületett, ezt az egy ételt tudtam elkészíteni. Oly sokat ettem gyerekkoromban, hogy megjegyeztem anyukám mozdulatait, ahogy esténként vacsora gyanánt ezt főzte nekünk. Jó sok kakaóval meghintve tálalta, én hagytam ráolvadni a kakaót, a testvéreim szerették azonnal összekeverni a még forró grízzel. Míg az enyém esztétikai szempontból egy műalkotásnak tűnt, az övék egy csúnya szürke masszává állt össze. És micsoda különbség volt az ízekben is! A ráolvadt verzióban a gríz és a kakaó íze külön-külön érezhető, míg az összekevert változatban egy teljesen különböző, harmadik íz születik. Rengeteg bírtunk enni belőle, úgy megtömtük vele a pocakunkat, hogy lefekvés után nem volt gond velünk, azonnal elaludtunk. Amikor a fiaim picik voltak, én is gyakran éltem ezzel a trükkel, ők is imádták a tejbegrízt, persze a megszórt változatban, és annyit ettek belőle, hogy gond nélkül átaludták az éjszakát.
Ez volt a tizedik családi receptsztorim, a kedvenc, könnyen elkészíthető ételeim listájának végére értem. Most elmegyek egy kicsit pihenni, átadom a férjemnek a stafétabotot. Vagy rendelünk ételt, vagy ő főzi meg az ebédet néhány napig. Ő majd eldönti. Ilyen az igazságos munkamegosztás nálunk. Közben próbálok újabb recepteket és történeteket előkeresni a múltból, mert megvallom őszintén, bármennyire is fárasztó a mindennapos főzés, ebben a nehéz helyzetben rengeteg örömöt is ad.
Paprikás krumpli 4 főnek
Hozzávalók:
1 kiló burgonya
1 db nagyobb vöröshagyma
6 db virsli
2 kk. só
1 kk. őrölt fűszerkömény
1 db enyhén csípős, hegyes zöldpaprika
1 ek. olaj
Elkészítés:
A krumplit megpucoljuk. A hagymát finomra vágjuk, majd az olajon megfuttatjuk. Ha pirulni kezd, kevés vizet öntünk alá, pár percig pároljuk benne. A tűzről levéve hozzákeverjük a pirospaprikát és a vékony, kis szeletekre vágott zöldpaprikát. Majd jöhet a hosszában felszeletelt krumpli, a só, az őrölt kömény és annyi víz, hogy éppen ellepje. Közepes lángon, 15-25 perc alatt puhára főzzük a krumplit. A virslit karikákra vágjuk, és hozzáadjuk a puha krumplihoz. További 5 perc főzést követően az ételünk elkészül. Ha ekkor még sok a víz benne, és nagyon levesesnek tűnik, néhány krumplit törjünk pépesre egy villával.
Tejbegríz 4 főre
Hozzávalók:
1 liter tej
6 ek. búzadara
4-5 ek. cukor ízlés szerint
annyi kakaópor, amennyit szeretünk
Elkészítés:
A tejet feltesszük forrni egy zománcozott lábasban. Amikor a tej forrni kezd, folyamatos keverés mellett beleszórjuk a búzadarát, és sűrűre főzzük. A legvégén keverjük bele a cukrot, nehogy odaégjen. Tálaláskor megszórjuk kakaóporral.
A korábbi receptekért kattints IDE!
