A hamburgerekhez is dukál a jó magyar bor

2020. június 03.
Ma már akár kert sem kell a grillezéshez, megoldjuk egy néhány négyzetméteres erkélyen is, vagy bent, a tűzhelyen. A házi készítésű hamburger lépésről lépésre hódítja meg az embereket, és bár valószínűleg nem hozzuk mindannyian a menő hamburgerezők színvonalát, az otthon készített burgernek is megvan a maga bája.

A klasszikus hamburger központi eleme a húspogácsa, ami a legtöbbször marhahúsból készül. A marhahús a tipikus vörös hús, így az esetek többségében – ahogy a hamburgernél is – vörösbort érdemes bontani hozzá.

Ha marhasültről, zsírosabb ragukról vagy nehéz steakekről beszélnénk, inkább a tanninban gazdag vörösborokat ajánlanánk, hiszen ott a masszív ízeket jól ellensúlyozzák a komoly csersavak. A hamburgernél azonban a húspogácsát buci, saláta, paradicsom, sajt, majonéz veszi körbe, ami lazít kicsit az összképen, így elmozdulhatunk a közepesen testes és kevésbé tanninos borok irányába.

Azért jó tavasszal-nyáron ez a súlycsoport, mert akkor sem lesz majd hálátlan a borunk, ha fogyasztás előtt egy-másfél órával hűtőbe rakjuk. Ha a vörösbor közepes testű, a hordós érlelés nem túl domináns benne, és a tanninok is mértéktartóak, a melegebb időszakban még attraktívabb is lesz egy rövid hűtőben töltött időszaktól.

Minél masszívabb, súlyosabb a húspogácsa szerepe a burgerünkben, annál inkább menjünk a testesebb, tanninosabb irányba; ha szóhoz jutnak bőven a zöldségek, a sajt és az egyéb ízesítők is, akkor maradjunk a közepes testnél.

A nem díjbirkózók esetében az alábbi szőlőfajtákat, illetve ezek házasításait érdemes előtérbe helyeznünk: kékfrankos, portugieser, kadarka, pinot noir, zweigelt, de jók lehetnek az olyan ismert világfajták könnyedebb tételei is, mint a merlot, a cabernet sauvignon, a cabernet franc és a syrah. Ha masszív verzióval van dolgunk, az utóbbi fajták testesebb borai közül válogassunk!

Taschner Weidengrund Kékfrankos 2018

Sopronnak – klimatikus adottságai miatt, és mert régóta dolgoznak az itteni borászok a fajtával, komoly tapasztalatra téve szert – jól áll a kékfrankos. A Taschner Borház több műfajban is dolgozik vele, de legszebb arcát a dűlőszelektált kékfrankosukban mutatja meg, amelynek termése idős tőkékről származik. A rubinszínű bor a gyümölcsökre helyezi a hangsúlyt, a szerkezet úgy épül fel, hogy a meggyes, szedres jegyek még kifejezőbbnek hassanak.

Világi Kékfrankos 2018

A Felvidékről egyre több borászat neve cseng már otthonosan a borkedvelők fülében. Elég Bott Frigyesre vagy a Strekov 1075-re gondolnunk. A Világi Pincészet egy Helemba nevű kis faluban található, szőlőik vulkanikus talajon érnek. A pincészet kékfrankosa – bár testében és alkoholtartalmában a közepes súlycsoportba sorolható – a kis fahordós érlelésnek köszönhetően határozott tannintartalommal rendelkezik, amelyeket pörkölési illatok és ízek kísérnek.

Eszterházy Károly Egyetem Cabernet Franc 2017

Itthon még kuriozitásnak számít, hogy egy egyetem, amelynek szőlészettel és borászattal foglalkozó képzése van, saját boraival jelenjen meg a piacon. Az egri központú Eszterházy Károly Egyetem a borvidék hagyományaihoz hűen elkészíti az olyan klasszikusokat, mint az egri csillag és az egri bikavér, de emellett a cabernet franc szőlőfajtából szűrt bort is önállóan palackba zárja. A bor testében és alkoholtartalmában meghaladja a közepes súlycsoportot, ízeiben érett, piros bogyós gyümölcsösséget érzünk, tannintartalma mértéktartó.

 

Több magyar borajánlóért kattints IDE!