Vannak ételek, amelyek a vega világban egyszerűen értelmüket vesztik – a listát magabiztosan vezeti a húsmentes rakott krumpli. Persze mindez csak annak köszönhető, hogy a vega verziót úgy akarjuk megalkotni, hogy elveszünk belőle dolgokat, de a helyükre nem teszünk vissza semmit. Ilyen stratégiával pedig nem csoda, ha összeomlik a recept, no meg az abba vetett hit. Nekem a megváltás Dragomán György Adjuk meg a módját! című könyvét olvasva érkezett: ő ugyanis olyan keretek közé foglalta a húsmentes rakott krumplit, hogy az végre egy vegetáriánus számára is értelmezhető étellé vált.
Kolbász helyett oly’ sok minden más
Mondjuk igazán lehettem volna külső segítség nélkül is okosabb, pótolhattam volna a kolbász hiányát annyi minden mással. Nem is ízben, zsírosságban vagy szaftalkotó képességben, egyszerűen csak jelenlétben. Hiszen lássuk be, a tojásnak, tejfölnek és krumplinak nincs túl sok íze, ha magukra hagyjuk őket, nem csoda hát, hogy teljesen unalomba fulladt az a néhány korai, zöldfülű próbálkozásom a vega rakott krumplik világában. Ezzel szemben a Dragomán-féle recept annyiféle kiegészítővel operál, hogy az ember szinte teljesen meg is feledkezik a kolbászról. Vagy úgy általában a húsról.
A legfinomabb rakott krumpli hús nélkül
A könyvben szereplő eredeti receptben vargánya és póré gazdagítja a burgonyát, a szerző csupán egy félmondat erejéig említ más lehetőségeket is, amikor főzés közben kulináris fantáziája szabadesésbe kezd. Engem pedig ez a rész fogott meg annyira: a lehetőségek tárháza, a különböző variációk, amelyek teljesen más utakra terelhetik a különleges rakottas alapreceptjét.
Elkészítettem hát a burgonyát tojásos, pórés, spenótos, gorgonzolás kiegészítéssel, á la Dragomán, és a kombináció első ízlelésekor eldöntöttem, hogy soha többé nem szeretnék visszanézni az üres, tejfölbe fojtott krumpliszeletekre.
Vegetáriánus várakozás
Mert bizony, ez a recept nem tartalmaz tejfölt. Sőt, főtt krumpli sem kell hozzá – talán az egyedüli dolog, ami a hagyományos fogásra emlékeztethet, az a főtt tojás jelenléte. De akkor mégis hogyan áll össze a rakottas? Nos, az elkészítés bőven merít a francia gratin technikájából: a vékonyra gyalult, nyers burgonya (és a többi ízes hozzávaló) fűszeres tejszínben, alacsony hőfokon, több mint két órán keresztül puhul tökéletesre.
Ne riasszon el senkit ez a várakozási idő
De ne riasszon el senkit ez a várakozási idő: alatta pont el lehet mosogatni, leszaladni a boltba, esetleg olvasgatni (egy igen jó könyv már valószínűleg úgyis kéznél lesz, adjuk hát meg a módját). Egyedül az időzítés fontos: nagyjából 3-3.5 órával azelőtt kezdjünk neki a főzésnek, amikor ebédelni/vacsorázni szeretnénk.
Kívül-belül izgalmak várnak
Azért sem olyan borzasztó a várakozás, mert ahogy szépen-lassan sül a krumpli, az ember érezni kezdi a sütőből kikívánkozó illatokat: hol egy leheletnyi kakukkfű, majd némi párolódó póré, az egyre sűrűsödő, fűszeres tejszín utánozhatatlan aromája. Az izgalom egyre fokozódik, csakúgy, mint az elvárások, és szerencsére utóbbiak nem maradnak beteljesületlenek.
Kívül-belül izgalmak várnak
Ugyanis minden csodás illathoz egy elképzelhetetlen ízélmény párosul – mindet megtaláljuk majd a rakottas belsejében. Persze a külső sem marad érintetlen: a vajpuhán szétomló zöldségek mellé egy sajtos-morzsás, ropogós felső réteg társul kontrasztként.
Amikor ezt a rakott krumplit villázom, egyszerre több érzelem is kavarog bennem: természetesen elégedett jóllakás, az észbontó hihetetlenség, mert néha még mindig nem hiszem el, hogy ez a recept tényleg létezik, végül a szerző iránt érzett hála, hogy megosztotta kreálmányát a világgal és az olyan útkereső vegetáriánusokkal, mint jómagam.
A pontos receptért kattints a Nosalty oldalára!
