2019-ben bejárta a világsajtót a kutatás, ami az alábbi érzékletes összehasonlítással igyekezett rámutatni a magány pusztító hatására: a tartós magány érzése olyan hatással van a szervezetünkre, mintha mindennap elszívnánk egy doboz cigarettát. Ez a megállapítás különösen aggasztó, ha azt vesszük, hogy a magány időszakos, átmeneti érzésből napjainkra rengeteg ember életében krónikus állapottá vált – és 2019-ben még a koronavírus miatt sem kellett aggódnunk.
Az ünnepi időszak különösen nehéz lehet a magányos emberek számára – még akkor is, ha a népszerű mítosszal ellentétben a statisztikák szerint karácsonykor nem ugrik meg az öngyilkossági kísérletek száma. Ilyenkor a médiából ömlő ünnepi szeretet képe, a család és az összetartozás fontosságának hangsúlyozása csak felnagyítja a magányt, és a tudat, hogy mindenki szerettei körében ünnepel, még fojtogatóbbá teheti az egyedüllétet. A járványhelyzet idén – a tavalyi évhez hasonlóan – még több embert kényszerít magányra: a koronavírus és az elmagányosodás szempontjából is leginkább veszélyeztetettnek számító idősekre különösen érdemes odafigyelni ilyenkor, de a magány bárkit érinthet (az elmúlt évek felmérései szerint a kamaszok például kifejezetten sokan érzik magukat magányosnak). Nagyon sok családban csak online láthatják egymást a távolabb élő rokonok, és jó néhányan az utazási korlátozások miatt kénytelenek egyedül tölteni a karácsonyt.
Persze a magány problémája bőven túlmutat egy egyedül töltött karácsonyon. Azok az emberek, akik állandósult magányban élnek, általában teljesen izolálódtak a társas környezetüktől, vágynának a kapcsolódásra, de egyszerűen nem tudják megteremteni ennek lehetőségeit. Az emberi kapcsolatok hiánya az önértékelésünkre is pusztító hatással lehet, ez pedig ördögi körhöz vezet: minél inkább úgy érezzük, hogy nem vagyunk méltók a többi ember szeretetére, annál kevésbé merünk majd nyitni mások felé. A magány hozadékaként kialakuló szorongásos zavarok, vagy az esetleges depresszió pedig még inkább paralizálják az egyént, felemésztve a motivációt és a cselekvőképességet. Ilyenkor többnyire a környezet feladata marad, hogy segítő kezet nyújtson a magányos embernek – ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogyan közelítünk a másikhoz.
Jól segíteni
Általában hajlamosak vagyunk rá, hogy magunkból induljunk ki, és úgy próbáljunk segíteni, ahogyan azt mi magunk elvárnánk – ez pedig könnyen tévútra vihet minket. Ha van olyan ember a környezetünkben, akiről tudjuk, hogy magánytól szenved, ne rohanjuk le nagy gesztusokkal: kezdetnek az is elég ha beszélgetünk vele, és időt szánunk arra, hogy megismerjük őt és a vágyait. A jó hír, hogy a jószándékú, szeretetteli geszutsokkal nehéz melléfogni, hiszen a figyelmességnek, kedvességnek általában mindenki örül. Első lépésként gondoljuk át, kinek lehet szüksége segítségre, társaságra a környezetünkben az ünnepi időszakban: az egyedül élő idős szomszédokra, család nélkül karácsonyozó fiatalokra, nehéz körülmények között élő ismerősökre mindenképpen érdemes lehet fokozottan odafigyelni ilyenkor.
A legjobb „módszer”, ha kész terv helyett egy kedves, érdeklődő kérdéssel nyitunk. A „miben segíthetek?” egyfelől kommunikálja jó szándékunkat, miközben a másik emberre bízza, hogy meghatározza a segítségnyújtás – számára leginkább megfelelő – módját. A magánnyal küszködőknek egyébként többnyire hétköznapi apróságokkal tudunk a leginkább segíteni: csatlakozni egy kávéra, egy közös sétára, esetleg segíteni a bevásárlással, az ünnepi elintéznivalókkal, vagy a lakás körüli teendőkkel. De valószínűleg azzal sem nagyon tudunk hibázni, ha egy finom karácsonyi süteménnyel kopogtatunk be a magányos ismerőshöz – ez is egy olyan gesztus, amivel megmutathatjuk, gondolunk a másikra, és fontos számunkra, hogy az ő ünnepe is boldog legyen.
Ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy felmérjük saját lehetőségeinket a segítségnyújtás terén: mennyi időnk van, mi az, ami belefér az életünkbe – pláne a sűrű karácsonyi időszakban? Már pár perc beszélgetéssel, vagy egy fél órás látogatással is rengeteget segíthetünk, de ha van kapacitásunk elintézni más bevásárlását, esetleg hosszabb közös programot is csinálnánk, azzal valószínűleg nagyon boldoggá tehetjük a másik embert.
Arra viszont mindenképpen figyeljünk, hogy tartsunk magunkat ahhoz, amit megígértünk: az üres ígéretek, a „majd beszélünk” csak még csalódottabbá és reményvesztettebbé tehetik a magányos embert, hiszen az ilyen esetek azt üzenik, hogy nem számíthat másokra. Ha megígértük, hogy telefonálunk, ne feledkezzünk meg a hívásról, ha segítséget ajánlottunk, vigyünk is véghez a felajánlást.
Professzionális segítő
Ha a hétköznapi kedvességeknél kicsit nagyobb léptékben szeretnénk segíteni magányos társainknak, elolvashatjuk a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ajánlásait (ehhez a weboldalukról le is tölthetünk egy hasznos dokumentumot), de akár személyre szabott tanácsot is kérhetünk tőlük a magany@maltai.hu e-mail címen. Ha pedig tényleg professzionális segítővé szeretnénk válni, jelentkezhetünk önkéntesnek – a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál mi magunk kereshetjük meg azt az ügyet, ami mellé szívesen odaállunk, ráadásul az önkénteskedésből mi is profitálhatunk, hiszen egy jószándéktól vezérelt közösség részeként segíthetünk másoknak. Önkéntesként foglalkozhatunk adományosztással, segíthetünk időseknek vagy hajléktalan embereknek, fogyatékkal élőkkel, vagy családokkal is törődhetünk.
MEGTÖRNI A CSENDET A magány több mint egymillió embert érint az országban. A Vodafone idén karácsonykor a Máltai Szeretetszolgálattal együttműködve Samsung okoseszközöket és korlátlan internetet és hívást visz el az ország számos idősek otthonába, hogy – ha virtuálisan is, de senki se töltse a szerettei nélkül az ünnepeket. Nézd meg a filmet és segíts te is megtörni a csendet, hogy senki se legyen magányos!
Akármilyen formában is tesszük, a segítségnyújtás az egyik legfontosabb és legnagyszerűbb ajándék, amit idén karácsonykor adhatunk. És persze – bár ez az időszak tényleg kiemelten kritikus – nemcsak az ünnepek alatt érdemes odafigyelni a körülöttünk élő magányos emberekre. A kapcsolódással ráadásul nem csupán egy embernek segítünk, de ahhoz is hozzájárulhatunk, hogy kiépítsünk egy, a tagjait kölcsönösen támogató, összetartó közösséget.
Fotó: Getty Images
