Gyerekkoromban barátságban csak az igazit kerestem, és bár eggyel is leéltem volna az életemet, de csak nem jött a nagy ő. Huszonévesen a mennyiségre, az ezzel járó közös élményekre, röhögésekre, fröccsökre, vagyis a „fiatalság feelingre” mentem. A harmincas éveimben - ahogy a borivásban is - már a minőség az első a barátságban.
