Földlakók (Earthlings)
Kicsit vegyes érzésekkel írok erről a filmről, mert bár szerintem nagyon fontos témával foglalkozik, közben nem spórol a vizuális sokkolással és a kétségkívül hatásos, (hatásvadász?) de egészen sokkoló jelenetekkel. Arról persze sokáig lehetne vitatkozni, hogy mennyire jók/szükségesek a véres állattetemekkel operáló állatvédelmi reklámok, de azért az tény, hogy baromi hatékonyak. Számomra például fordulópontot jelentett a Földlakók a húsmentes életmódra való áttérésben: bár csak szakasosan, 10 perces hiperventillálós cigiszünetekkel megszakítva sikerült végignéznem, a végére biztosan tudtam, hogy radikálisan vissza kell vennem a húsfogyasztásomból.
A Földlakók azt veszi végig, hogyan használja ki az ember a többi, elvileg vele egyenrangú földlakót, vagyis az állatokat, legyen szó nagyipari húsfeldolgozásról vagy a divatipar állati eredetű termékeiről. Nem elvakult veganizmust hirdet, sőt, még nincs is igazán a húsevés ellen, egyszerűen azt mondja, hogy úgy nem lehet úgy tartani a disznókat, hogy a szűk helyen lerágják egymás fülét, hogy nem etikus és fájdalommentes a kóser vágás, mikor percekig folyik az élő állat torkából a vér, és hogy borzasztó kegyetlenség „biztonsági okokból” letörni a kiscsibék csőrét. Mindezeket valódi, rejtett kamerás felvételekkel illusztrálja, vagyis igazából nem mutat mást, csak a valóságot, de azt néha tényleg pokoli nehéz nézni. Én azért néztem végig, mert úgy éreztem, nem fordíthatom el a fejem.
(Kránicz Dorottya)
The True Cost (A divat valódi ára)
A ruhadarabok készítését sokan talán nem tartják első blikkre olyan veszélyesnek az iparágban dolgozók egészségére és a környezetünkre vonatkozóan, mint például az olajat, a bányászatot vagy a műanyagipart. A fenntartható, etikus divat talán legfontosabb filmje a The True Cost: akit csak egy kicsit is foglalkoztat a téma, azoknak bizonyára már ismerős ez a 2015-ben bemutatott alapmű. A True Cost egy dokumentumfilm, amely a 2013-as bangladesi Rana Plaza tragédiáját mutatja be. Azt a tragédiát, amely több mint 1000 ember halálát okozta és egy óriási lökést adott világszerte a divat árnyoldalának megmutatásához – ez az eset „szülte” például a Fashion Revolution nemzetközi mozgalmát is. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy mindegyikünk hord olyan ruhadarabot, amely nagy valószínűséggel ellenőrizetlen, kizsákmányoló körülmények között készült. Az iparág gazdasági-társadalmi-környezeti hátterébe nyújt bepillantást a film és a fogyasztói társadalom sokkoló kritikája. A film címe, a valódi ár gyakorlatilag arra reflektál, hogy mi is a valódi ára az olcsó ruhadaraboknak. Kötelezővé tenném mindenki számára, hiszen mindannyian hordunk, vásárolunk ruhát, a kérdés már csak az, hogy még ha közel is hozza a fogyasztóhoz a gyártást, valóban hat ránk, és a vásárlási szokásainkra?
(Dobos Emese)
Steiner Kristóf: Békében ébredők, harcos bolygóvédők
Etikai, vallási vagy egészségi okokból sokan lemondanak az állati eredetű élelmiszerekről, Steiner Kristóf is már hosszú évek óta vegán. Az elmúlt hónapokban mégis pont azoktól kapta a legtöbb támadást, akik vele azonos étrenden vannak. „Nem eléggé vegán” – kritizálják, de mi az ő álláspontjára is kíváncsiak voltunk.Gary Yourofsky előadásának felvétele
Tisztán emlékszem arra, amikor középsulis koromban festés, rajzolás közben mindig Youtube-on elérhető előadásokat hallgattam a legkülönbözőbb témákban. Itt jött szembe velem életemben először az ipari állattartás problémája a The Animal Holocaust csatornáján, Gary Yourofsky talán leghíresebb, Georgia Techen elhangzó előadásában. Egy vidéki kisvárosban élve soha azelőtt nem merült fel bennem, hogy gond lenne a hús- és tejiparral akár etikai, akár környezetvédelmi vagy éppen egészségügyi szempontból. Lenyűgözött Gary elképesztő elhivatottsága és egyre érzékenyebb lettem a témára és hamarosan már egyértelmű lett számomra az is, hogy a veganizmus melletti érvek nem hermetikusan elzártak egymástól. Sokan kérdezik a mai napig, hogy milyen okból váltottam a növényi alapú táplálkozásra, de amikor elhagytam a tejterméket és a húst, nem egyik vagy másik érv mellett köteleződtem el, hanem mindegyik mellett egy kicsit. Mert a veganizmus az embert nem egy piramis tetejére helyezi, hanem egy körforgás részeként értelmezi, aminek egyszerre vannak etikai, környezetvédelmi és egészségügyi aspektusai is. Gary főleg etikai kérdésekről és Holokauszt-párhuzamról beszél, azonban kétségtelenül ez volt az, ami a figyelmemet a környezetvédelem felé is terelte. Úgy gondolom, minden mindennel összefügg ebben a témában: szinte mindegy, miért dönt valaki a veganizmus mellett, annak úgyis mérhetően pozitív hatása lesz a Földre. (Na jó, azért arra is ügyeljünk, hogy az egzotikus növények másodrangúak legyenek az étkezésünkben.) De ami még fontosabb, hogy kialakulhat a váltás hatására egyfajta mélyebb kapcsolat az étel, az állatok, a termőföld és köztünk, mely kritikai attitűdre és természetközpontú döntésekre sarkallhat minket az élet számos más területén is.
(Bobák Szilvia)
Klímaváltozás – a tények (Climate Change – The Facts)
David Attenborough már legújabb sorozataiban (például az Our Planetben) is sokat foglalkozott a klímakatasztrófa kérdésével, a Klímaváltozás… című dokumentumfilmjét azonban teljesen ennek a témának szentelte. És a cím nem hazudik, Attenborough tényleg a tényeket sorolja, de kíméletlenül: az erdőtüzek és olvadó jéghegyek látványát a szakértők szikár, mégis fenyegető adatai szakítják meg, amik soha korábban nem látott melegedésről és aggasztó károsanyag-kibocsátásról számolnak be. A film egyik legnagyobb érdeme, hogy elképesztően alapos, tényleg nagyon sok szakértőt megszólaltat, akik hitelesen magyarázzák el a klímaváltozás jelenleg is tapasztalható káros hatásait (például a Louisiana bizonyos területeinek eltűnését) és a beláthatatlanul sötét jövőt. Persze mindezt elég nyomasztó lenne nézni, de ideje lenne már elfelejteni, hogy a klímaváltozás „nem is olyan vészes” vagy hogy „majd úgyis megoldják a politikusok” – pláne, hogy a Klímaváltozás… azt is megmutatja, milyen régóta tétlen a politikai élet, még úgy is, hogy valójában már réges rég nagyon pontosan tisztában vannak a klímakatasztrófa következményeivel.
(Kránicz Dorottya)
Samsara – A lét örök körforgása
Hogyan kapcsolódnak össze egymással megfoghatatlan pontok? Hogyan társíthatók a katasztrófa sújtotta övezetek, az ipari komplexumok, a szentföldek és a természeti csodák? Az élet örök körforgása, azaz a szamszára ad mindezekre választ. A szanszkrit szó tágabb értelemben vett jelentése az élet örök körforgásában változó jelenségek mélyebb értelmezése. A Samsara – A lét örök körforgása ugyan nem új, 2011-es dokumentumfilm, de ma is nagyon aktuális. A filmet a Világok arca: Baraka (1992) alkotói, Mark Magidson és Ron Fricke álmodták meg. A nem éppen hagyományos dokumentumfilmet 5 éven át, 5 kontinens 25 országában forgatták, a szenzációs felvételeket pedig 70 mm-es filmre rögzítették. Ettől aztán a pusztán zenével kísért mozi döbbenetes vizuális élmény. Ezen túl pedig napjainkat is meghatározó fontos kérdéseket vet fel bennünk… És azon se lepődjünk meg, ha meditatív állapotba kerülünk közben!
(Tóth-Szántó Krisztina)
Okja
A hollywoodi szupersztárokkal (Tilda Swinton, Jake Gyllenhaal, Paul Dano) tűzdelt és egy óriási, meglehetősen aranyos CGI víziló-malacot főszerepbe állító Okja egészen más, mint a korábban már említett, vérben úszó Földlakók, mégis rengeteg közös van bennük. Nemcsak az, hogy mindkettőben szerepel Gyllenhaal (a Földlakóknak ő a narrátora) hanem az is, hogy mindkettő a nagyipari húsfeldolgozás pokláról mesél. Csakhogy az Okja játékfilmes eszközökkel, vicces, aranyos és egészen abszurd módon teszi ezt: adott egy óriási cég, akik rájönnek, hogy egy chilei malacfaj génmódosításával megoldhatják a világ húsellátását, a hatalmasra pumpált állat ugyanis rengetegeket elláthat. A kísérlet keretében az állatokat vidéki farmerek nevelik fel, így az Okja névre keresztelt malacot például egy cuki kislány, akinek azonban egy napon rá kell döbbennie, hogy az állatot nem házi kedvencnek kapták – a cég emberi elveszik tőle Okját, hogy egy nagy világshow keretében bemutassák majd levágják és értékesítsék az állatot. Ezután kerülnek képbe az ökoterroristák és az őrült zoológust alakító Jake Gyllenhaal, a filmben pedig egyre nagyobb szerepet kap a nagyipari húsfeldolgozás kegyetlenségének bemutatása. És valljuk be, ez jóval fogyaszthatóbb – és talán hatásosabb is – ha nem valódi szarvasmarhákat és sertéseket ölnek le a szemünk előtt, hanem egy cuki szupermalacot próbál megmenteni egy aranyos ázsiai kislány.
(Kránicz Dorottya)
Rotten
A globális élelmiszeripar működésmódjaiba nem látunk be nap mint nap, ami azt eredményezi, hogy nincs olyan szerves kapcsolatunk az étellel, mint az nagyanyáink idejében volt. Éppen ezért számomra nagyon fontos a Rotten című sorozat, mely különböző élelmiszeripari alapanyagok nemzetközi piacát hivatott bemutatni minden árnyoldalával és embertelenségével együtt. Így nem csak azt nézhetjük végig, hogy például hogyan kerül a méhektől a méz a tubusba, hanem azt is, hogy utána hogyan hígítják illegálisan, hogyan kereskednek velük vagy hogy hogyan járják be a világot mielőtt a kosarunkban landolnának a mézes termékek. Ezek az összefüggések azok, amelyek az élelmiszeripar mitikus világát tényszerű adatok mentén rombolják le, hogy sokkal tudatosabb vásárlóvá válhassunk. Amíg nem érezzük azt, hogy az általunk megvásárolt terméknek köze van például erdőirtáshoz, állatkínzáshoz, éhbérekhez vagy éppen üzletemberek ügyeskedéseihez, addig úgy hiszem, nagyon nehéz rájuk nemet mondani. Ha viszont elegendő tényfeltáró sorozatot nézünk meg, akkor biztosan nem maradnak ugyanolyanok a vásárlási szokásaink, mint előtte.
(Bobák Szilvia)
Csatlakozz te is GO GREEN kihívásunkhoz, és játssz velünk (persze ne csak) a szuper nyereményekért!
