Az interjút megelőző levelezésünkben jó szórakozást kívántatok a filmhez, ám rögtön hozzátettétek, hogy nem a szó szoros értelmében szórakoztat. A ti értelmezésetek szerint mit csinál?
Lőrincz Nándor: Szembesít. Legalábbis bízom benne. Régóta foglalkoztat az erőszak hatása az emberre, a személyiség fejlődésére és a párkapcsolati dinamikára. Ez a film azt vizsgálja, hogy hogyan ingathatja meg egy ilyen váratlan esemény az egymás iránti bizalmat.
Nagy Bálint: Nagyon fontos számunkra, hogy min megy keresztül a néző, miközben nézi ezt a filmet, ezért nézőpszichológiai szempontokat figyelembe véve építettük fel a sztorit. Olyan dramaturgiájú filmet szerettünk volna készíteni, amely leköt és gondolkodásra késztet.
Nemcsak leköt, hanem jó tágra nyitja a szemet és az elmét. Én egy jó ideig nem tudtam elaludni a film után, felzaklatott a mosoly hiánya a filmben. Forgatásakor is végig komolyak voltatok?
Bálint: Még olyan is előfordult, hogy Nándi könnyes szemmel rohangálva instruált, annyira átélte az adott jelenetet. Hámori Gabi párszor meg is kérdezte tőle, hogy foglalkozott-e valaha színészkedéssel. (Nevet.) De olyan is megtörtént, hogy a legkomolyabb pillanatokban nevettük el magunkat, mert annyira örültünk, hogy megszületett egy jelenet.
Nándor: A magánéletben egyébként mindketten nevetős srácok vagyunk, sőt én inkább nyerítős. Ennek ellenére, ahogy Bálint is mondja, valóban többször kerültem furcsa mentális állapotba a forgatás alatt. Jó élmény volt, de nem könnyű.
Pont ezt éreztem a film nézése közben is: jó volt nézni, de nem egyszerű.
Nándor: Ez a legjobb, amit mondhatsz nekünk. Az a célunk, hogy a filmünk megdolgoztassa a nézőt, de úgy, hogy közben az jó élmény maradjon a számára.
Bálint: Akkor mégiscsak kívánhatom azt a nézőknek, hogy jó szórakozást? (Nevet.)
Szerintem simán. A filmnek az az egyik különlegessége, hogy a történtek felderítését nem a feleség, hanem a férj perspektívájából láthatjuk.
Nándor: Rengeteg mozit forgattak már a szexuális bántalmazás témakörében, de szinte az összes az áldozat vagy az erőszaktevő szemszögéből mesél. Minket viszont a társ érdekelt, akinek a támaszt kéne nyújtania.
Bálint, a személyes érintettségedet növeli az, hogy apa vagy? Így még inkább tudtál azonosulni Nóra és Dénes filmbéli vágyával, hogy szülővé váljanak?
Bálint: Átérzem azokat a nehézségeket, amelyekkel Dénes is küszködik. Engem is, és azt gondolom, mindenkit rengeteg külső elvárás nyomaszt nap mint nap: meg kell felelnünk a családi, munkahelyi, társadalmi igényeknek. A gyerekvállalás is egy ilyen téma, ahol egy szülő sok külső hatásnak, követelménynek és véleménynek van kitéve. Ez mind-mind frusztrációhoz vezethet.
Nándor: Sok férfi küzd azzal a kérdéssel, hogy mit is jelent ma férfinak lenni – többek között régi barátaink inspirálták a főhős karakterét. A főszereplőnk is sokszor csak azért hoz meg egy döntést, mert szerinte azt kell tennie egy adott szituációban egy férfinak, miközben egyáltalán nem biztos, hogy az lenne a helyes út.
Bodolai Balázs a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja, kevésbé ismert Magyarországon, miközben a film többi szereplője, még a pár perc erejéig megjelenő karakterek is, népszerűek itthon. Ez a döntés egy eszköz volt?
Nándor: Igen, fontos volt, hogy a néző ne kössön egyéb szerepeket a karakterhez. Ezáltal közelebb áll egy átlagemberhez, ami esetünkben azért is fontos, mert a forgatókönyv szándékosan nem könnyíti meg a nézői azonosulást.
Bálint: Ez a választás nagyon jól működött a Hámori Gabival kialakult kémia szintjén is, hiszen egymásnak is meglepetések voltak, nem tudták előre, hogyan reagál a másik egy-egy szituációban.
A film munkacíme Garázsmenet volt. Miért változtattatok?
Nándor: A visszajelzések alapján a Garázsmenetről egy teljesen más típusú film jutott eszébe mindenkinek. A garázsmenet egyébként metaforája az olyan típusú kapcsolatoknak, mint Dénesé és Nóráé: együtt vannak, de nem haladnak semerre sem. A Legjobb tudomásom szerint pedig azért találóbb, mert a megfogalmazásban benne van a felelősséghárítás is: megvéd, ha így kezdesz egy mondatot, és ha a nézők megnézik a filmet, remélhetőleg rájönnek, hogy mitől.
Észrevettem, hogy Balázst sokszor nem hallják a telefon másik végén. Rászólnak, hogy beszéljen hangosabban. Már kezdett zavarni, hogy miért ilyen gyenge.
Nándor: De jó, hogy ezt kiszúrtad! Ahogy halad a film, úgy fogy az ereje, felőrli a megfelelési kényszer. Pont azt szeretnénk üzenni ezzel, amit mondasz is. Ma mindenki elbeszél egymás mellett, nem figyelünk a másikra, csak magunkra. A filmünkben ezt úgy is érzékeltetjük, hogy még az epizódszereplők is csak magukkal törődnek, akkor is, amikor egy hozzátartozójuk bajban van, és segíteni kellene neki.
Bálint: Sok esetben elég lenne csak kommunikálni egy problémáról, mégis sokszor ezt a legnehezebb megtenni.
Bálint, te operatőr szakon végeztél, Nándi, te pedig forgatókönyvíróként. Szerintem ennél jobb párosítás nem is kell egy forgatáshoz.
Nándor: Klasszikus értelemben nem úgy dolgozunk, mint egy rendezőpáros, a forgatáson én vagyok a rendező, Bálint pedig az operatőr. Mégis a nulladik mérföldkőtől az utolsó mozzanatig együtt építjük fel a filmet.
Bálint: Az eddigi projektjeink során kiderült, hogy végig csapattársak tudunk lenni, és így könnyű közösen meghozni a fontos döntéseket. Az ízlésünk és a szándékunk is egy.
A cikk a 2021/1-es Marie Claire-ben is megjelent!
Fotó: Mayer Bernadette
Olvass tovább!
