Míg akár tíz évvel ezelőtt is előszeretettel tréfálkoztak azzal, ha valaki szabadidejében szívesen játszott számítógépes játékokkal, geeknek és nerdnek titulálva, ma már sokkal inkább mainstream a videójáték. (Elég csak arra gondolni, hogy például a Balenciaga is egy videójáték formájában mutatta be legújabb kollekcióját.)
Nem idén csöppentem a számítógépes játékok világába, sokszor kiérdemeltem és megkaptam én is a fent említett jelzőket, amelyeket büszkén vállalok. Annál is inkább, mert a videójáték igenis lehet jó, szép, megnyugtató és stresszoldó, sokkal inkább, mint például a doomscrollozás.
Hiszen hiába tudjuk, hogy kevesebb időt kellene a képernyő előtt tölteni, ám ez legfeljebb azt jelenti, hogy nem a laptop vagy számítógép kijelzőjét nézzük, hanem a telefonét. Amikor először játszottam az Osmos nevű játékkal – körülbelül tíz évvel ezelőtt –, még csak számítógépre létezett. Ám örömmel fedeztem fel nemrég, hogy ma már bármilyen telefonon játszható, így tökéletes alternatívát jelent az elalvás előtti végtelen hírfolyam-görgetésre is.
Az Osmos egy feladványos videójáték, amelyet egy kanadai játékfejlesztő cég, a Hemisphere Games talált ki és készített el. A játékban egy egysejtű energiaorganizmussal (mote) vagyunk, és az a lényege, hogy apróbb-nagyobb pöccintésekkel hajtsuk magunkat más, kisebb mote-ok felé, hogy magunkba olvasszuk azokat. Így egyre nagyobb és nagyobb energiagömböket tudunk bekebelezni, míg el nem érjük a célt, hogy mi legyünk a legnagyobbak.
Nem árt résen lenni azonban, mert vannak nálunk nagyobb mote-ok is a pályán, amelyek piros színűek, azok viszont minket tudnak beolvasztani, ha nekik ütközünk. De a pöccintések irányával tudunk navigálni, így elkerülhetjük ezt.
Az energiagömbök varázslata
Többfajta pálya van a játékban. Van, ahol mozog a többi mote is, míg más pályákon inaktív energiagömbök között úszkálhatunk, egyre nagyobbá válhatunk, míg egyetlen, gyorsan mozgó mote-ot nem leszünk képesek elkapni. De olyan pálya is van, ahol a speciális energiagömböknek mintha gravitációs ereje lenne, és befolyásolni tudják a többi mote pályáját, így meg kell találnunk azt az ívet, amelyen képesek vagyunk beolvasztani a többi kis gömböt magunkba. (Ez utóbbiak a legbonyolultabbak egyébként, sokat emlegettem gimnáziumi fizikatanáromat, és azt gyanítom, ha jobban figyeltem volna húsz évvel ezelőtt, gyorsabban megoldottam volna ezeket a feladványokat.)
Nem csak a lágyan lebegő, csodaszép energiabuborékok miatt a világ legmegnyugtatóbb játéka az Osmos: a zenéje is tökéletes, elalvás előttre való ambient, ami nem alaptalanul lett az év legjobb videójátékos aláfestő zenei albuma az Osmos első megjelenése után. Amiért pedig jár még egy piros pont a készítőknek az, hogy a számok közül több ingyenes le is tölthető.
Fotó: Wikimedia, Hemisphere Games
