Heti kultkedvenc: a magyar természetfilm, ami izgalmasabb, mint egy Marvel-mozi

2021. június 11. |

Egy fáradt nap után nem az az első gondolatunk, hogy jaj, de megnéznénk egy jó természetfilmet levezetésképpen, pláne nem egy olyat, ami egzotikus tájak helyett a hazai vizekről szól. Én mégis azt javaslom, hogy iktassuk be a Vad Víz – Aqua Hungarica természetfilmet az életünkbe minél hamarabb, mert miután ráhangolódunk a film ritmusára, ugyanakkora izgalommal fogunk drukkolni a megsebesült kis vidra túléléséért, mint ahogy Pókemberért vagy Thorért izgulnánk. Nem mellesleg pedig a hazai természeti környezetre, és a benne elfoglalt pozíciónkra sem tudunk majd ugyanúgy tekinteni, mint a film előtt.

Én is elcsigázva, egy fárasztó munkanap után huppantam le a kanapéra a barátommal, hogy megnézzük az Aqua Hungaricát, és egyben a vadiúj tévénket és a hangprojektort teszteljük. Spoiler: nem véletlen, hogy az elektronikai üzletekben tigrisek vicsorognak és kolibrik csapkodnak a képernyőkön, valami brutális élmény volt hatalmas tévén, megfelelő hanggal élvezni a filmet. Különösen azért, mert most, amikor még nem mindenki jár, járhat moziba, nagyon ki voltunk éhezve a moziélményre. Úgy zsizsgett a Kis-Balaton a nappalinkban, mintha csak egy stégen néznénk a naplementét – csak a szúnyogcsapkodás „hiányzott”; úgy repültek a képernyőn városligeti sirályok, hogy úgy éreztük, be kell húznunk a nyakunkat ahhoz, hogy elrepülhessenek a fejünk fölött.

A 9 hónap alatt, 27 helyszínen forgatott filmet rengeteg különleges filmes eszköz és technika használata (fényérzékeny éjszakai kamera, makro- és légifelvétel, timelapse) tette igazán lenyűgözővé. Gyakran volt az az érzésem a film nézése közben, hogy van egy párhuzamos univerzum, ami sokkal békésebb, nemesebb, színesebb, mint a miénk, és ahova csak ritkán, kitüntetett pillanatokban látunk be. Például az ehhez hasonló dokumentumfilmek által – annak ellenére, hogy közvetlenül mellette, sőt, mi is benne élünk. Ritkán gondolunk bele, hogy egy hegyi patakban is mennyire elképesztő diverzitás található meg, vagy hogy a Hévizi-tó egyedülállósága a benne élő fajokra is igaz. Nem tudjuk, mit csinálnak a folyóinknál élő vidrák esténként, hogy az erdőink aranysakálok hangjától hangos éjszakánként. És ami a legfájóbb: nem tudjuk, hogy a természeti környezet mennyire elképesztő mértékben sérült az utóbbi évtizedekben, hogy mennyire kiszorította, kipusztította az emberi faj a többi fajt, és hogy még ennek ellenére is mennyire diverz és összetett a természeti környezetünk.

Mindezek alfája és ómegája pedig a víz. Már általános iskolában is megtanuljuk, hogy a földi élet alapfeltétele ez: innen másztunk ki a szárazföldre, e mellett építjük a városainkat, ezzel hidratáljuk nap mint nap magunkat, és ez az, aminek a megváltozása, fogyása a globális felmelegedés kapcsán is az egyik legfenyegetőbb. A film bármennyire is viccesen hangzik, tényleg egy érzelmi hullámvasút, az egyik pillanatban még megmosolyogjuk a természet játékosságát, a következő pillanatban egy kis emlős életéért szorítunk, majd elhűlve figyeljük a harcsák szárazföldi életét, aztán néha – és éppen tökéletesen időzítve –, elhangzik egy-egy olyan adat, statisztika, ami megforgatja a tőrt a szívünkben.

Egy biztos: egy ilyen gyönyörűen fényképezett, összeszedett, sokféleképpen mély, szakmai tudást közérthetően átadó természetfilm után biztos, hogy máshogyan fogunk tekinteni a minket körülvevő élővilágra és a vizeinkre, éppen ezért fontos, hogy minél több emberhez eljusson a film. Ha nem tudjuk, hogy mit veszíthetünk a globális felmelegedéssel, akkor sokkal nehezebb változtatni is. 

Fotó: Pannonia Entertainment

Lemaradtál az előző heti Kultkedvencről? 

Heti kultkedvenc: Rizs

Heti kultkedvenc: Rizs

Ma Lampért Zsófia mesél egy épp aktuális olvasmányáról, és arról, miért lehet szeretni a távol-keleti írókat.

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra

Izgalmas táncelőadásokkal jön az UNDER500 Artus Stúdió

Izgalmas táncelőadásokkal jön az UNDER500

Kortárs művészettel töltik fel Budapest kirakatait Jurányi

Kortárs művészettel töltik fel Budapest kirakatait