„A Lábon kihordott szerelmek az élet igenlése, a játék igenlése, a szerelmek létjogosultsága – mesélte a dalról Pásztor Anna, és hozzátette, a dal a második karantén alatt íródott. – A szerelem kapaszkodó egy életen keresztül, főleg ezekben a kórságos időkben, amikor kell valami, ami gerincet ad nekünk, valami, amivel meg lehet tölteni az emberi létet. Amikor megyünk ebben a végtelen életben tovább, körülöttünk robbannak az aknák, vírusok visznek el világrészeket, átváltoznak a kontinensek, kataklizmák gyűlnek körülöttünk vészjóslóan, és bennünk mégis ott él belül a szerelem, és elképesztő humorral közli, hogy »Én még az utolsó dobbanásig menetelek, mert az a csókot még el kell érnem.«”
„A dalhoz elkészítettük a zenekar első olyan videóklipjét, amely tematikájában teljesen letisztult – mesélték. – Azt csináljuk, amit koncerten is csinálunk, és úgy szólunk, ahogy élőben is szólunk. Egy raktárban vettük föl, ahol a zenekar végre saját magát adja, mindenféle szerepjáték nélkül. Meglepő volt számomra is, hogy több mint tíz órán keresztül milyen lelkesedéssel és milyen elképesztő élvezettel pörögtünk még úgy is, hogy nem volt közönség. Ez jellemzi amúgy az elmúlt másfél évünket, hogy ha csak egy ember is figyel, akkor is csináljuk. Ha csak a macskánk vagy a kutyánk fülel be a szobába, akkor is próbálunk és játszunk. Úgyhogy a zene, úgy mint a szerelem az alagút végi fényből kinyúló kéz felénk.”
