Mivel a Netflix egy magáncég, szerintem nevetséges volt azt követelni tőlük, hogy töröljék le a 365 nap című filmet, melynek tartalma röviden: „úgy szeretlek, elrabollak, szexelünk és megszeretsz”. Ők sem tettek így, helyette berendelték a háromrészes könyvből készült – hát alkotásnak nem nevezném – mozi második részét is, amit áprilisban be is mutattak. Bár ne tették volna, mert úgy érzem, elpusztultak az agysejtjeim.
Anna Maria Sieklucka és Michele Morrone a 365 nap filmek főszereplői
A Szürke ötven árnyalata óta tudjuk, hogy óvatosan kell bánni az ilyen jellegű filmekkel, könyvekkel. Tisztázzuk az elején: a nem kölcsönös beleegyezésen alapuló BDSM (vagy akármilyen) szexuális kapcsolatok, nem egészségesek, nem normálisak, nem olyan, amit ünnepelni kell. A lengyel Blanka Lipinska 365 napra keresztelt könyvtrilógiája viszont még ettől is butább, felszínesebb és a legkevésbé sem olyan, amit követni kellene.
Belátom, bennem van a hiba, vagy az én ízlésemmel, ugyanis engem már a Szex és New York is halálosan idegesít. Nem bírom elviselni a nyafogást, az olyan problémán való nyígást, ami 2 perc alatt megoldható, és a felszínességet. Egy barátnőm mondta erre, hogy „Enci, csak nézd, és ne vedd komolyan!”. Ez a tanács a Szex és New York esetében még működik is, na de a fenti 365 nap első és második részénél csak azért nem kezdtem kaparni a falat, mert drága a festék.
Az első rész alapsztorija kettő, azaz kettő mondattal leírható. Ha lemaradtál volna róla, kérlek, hidd el, nem kell megnézned, elég ennyit tudnod:
Olasz, agresszív maffiózó pasi, valami látomás alapján beleszeret egy lengyel nőbe. Elkábítja, elrabolja, ad neki 365 napot, hogy beleszeressem. A lány pedig, mert mit neki fogva tartás, lelőtt gengszterek és úgy egyébként bármi erkölcsi határ, halálosan beleszeret Mr. Dzsigolóba, s a film hátralévő részében, megy a szex földön, vízen, levegőben.
Párbeszéd? Nulla. Színészi játék? Nulla. Történet? Nulla. Értelme a sztorinak? Ne is keresd. Ez az a film, amiben – és tényleg nem szeretnék senkit megsérteni –, még a ruhák és a szóhasználat is arról árulkodik, hogy egyszerű, mint a faék, a jó ízlést pedig bezárták egy páncélszekrénybe a készítők, és sajnos a második részben sem vették elő.
Oké, persze minek nézi meg, akit nem érdekel?! De, ettől még merjük már megírni, ha valami bűn rossz! Nekem nem az erotikus (?) műfajjal van a bajom, hanem azzal, hogy fiatal nők millió hiszik azt, hogy maffiózókba beleszeretni „menő”. Azt gondolják, hogy alapfokú angollal meg lehet váltani a világot, és tök oké mindenféle tudás (és stílus) nélkül beleülni egy divatszalon vezető székébe, mert a pasink megvette nekünk a céget. Azzal van a bajom, hogy ultragagyi drónfelvételeket nézhetek Szicíliáról, miközben főhőseink immár házasként esnek egymásnak asztalon, kádban, bálteremben. De két értelmes, TARTALMAS mondat nem zajlik le köztük. Kedves hölgyek, kérlek, maradjon hitetek abban, hogy egy párkapcsolat alapja nem(csak) a teraszon felállított, Putyin-méretű hosszú ebédlőasztalon folytatott hancúr, hanem a PÁRBESZÉD is.
Anna Maria Sieklucka a 365 nap című filmben
Persze ne várjunk sokat egy olyan filmtől/könyvtől, aminek a második mondata: „Nincs rajtam bugyi”, de minek elkészíteni egy 2 órást mozit, amiben történet nincs, csak a softporno-jeleneteket váltakoznak videóklipekkel? Oké, tudom. Ne vegyem komolyan, csak sodródjak. Engem viszont ez a fajta közhelyes, felszínes ostobaság már bánt. Bánt, mert sokan úgy nézik végig, hogy nem realizálják magukban: ez nem a valóság, nem ennek kéne lennie az alapnak, vagy erkölcsi iránytűnek, vagy nevezze mindenki úgy, ahogyan akarja. Nem a szabad szexre gondolok elsősorban. Tőlem aztán mindenki úgy éli meg a szexet, ahogy akarja. Hanem ezzel a sehová ki nem futó olcsósággal. A világgal, ahol nincsenek könyvek, gondolatok, kritika és bármi, ami érték.
Fotó: Netflix Media Center
Olvass tovább!
