A közgazdaságtan (is) teljesen elfeledkezett a nőkről – könyvajánló

2022. május 17. |

Rövid, szórakoztató olvasmány a cseppet sem feminista közgazdaságtanról abszolút feminista szempontból. Elolvastuk, és megint csak szembesültünk azzal, hogy semmi sincs ingyen az életben, pláne nem az, amit természetesnek veszünk.

A láthatatlan női kéz

2022-ben valószínűleg nem okoz nagy megrökönyödést, ha azt mondom, hogy nálunk otthon teljes munkamegosztás van, legyen szó főzésről, takarításról vagy bármilyen más házimunkáról – és ebben nem tűrök el semmilyen ellentmondást. Így hát nem is csoda, hogy a nemi, faji és társadalmi egyenlőség harcosaként első pillantásra megakadt a tekintetem Katrine Marçal svéd író és publicista első könyvén, amelyen nagy fehér betűkkel virít a Tényleg nincs ingyenebéd? Feminista közgazdaságtan, ahogyan eddig sosem merted elképzelni cím.

konyvajanlo-tenyleg-nincs-ingyenebed

Mindig is szerettem volna érteni a közgazdaságtanhoz, különösen, hogy a matematika olyannyira távol áll tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől, és mivel borzasztóan bosszant, hogy 2022-ben még mindig vannak olyan emberek, akik nem értik, miért kéne pénzzel honorálni a házimunkát, ez a könyv tökéletes választásnak tűnt. A ma általunk ismert világ ugyanis már rég összeomlott volna, ha ősanyáink (és sok nő most is) nem tették volna az ebédet az asztalra, nem mostak volna a férfiakra, esetleg mással foglalkoztak volna a gyereknevelés helyett. Én szerencsés vagyok, hogy egy olyan korba, családba és helyre születtem, ahol választhatok aközött, hogy háztartásbeliként otthon maradok vagy a karrieremet építve a saját utamat járom, esetleg egyszerre teljesedek ki a családalapításban és a hivatásomban.

Homo economicus

Katrine Marçal szerint a homo economicus, vagyis a racionális gazdasági ember elméletét kidolgozó közgazdászok teljesen elfeledkeztek a nőkről, vagyis a láthatatlan kézről, amikor felvázolták a világ működését. Az író a könyv gondolatmenetét Adam Smith történetére, a modern közgazdaságtan atyjának példájára alapozta, aki először tett említést a láthatatlan kéz elméletéről A nemzetek gazdagsága című művében. Smith elképzelése az volt, hogy a gazdasági ember saját érdekeit szem előtt tartva cselekszik, nincs szüksége senkire, döntései racionálisak és azokat nem homályosítják el a kapcsolatok vagy érzelmek.

Bár Katrine Marçal minden egyes felvetése elgondolkodtató, a svéd szerző egyértelműen feminista szándékai ellenére sem elég erőteljes a könyv hatása. A fejezetek közül hiányzott a koherencia, többször éreztem azt, hogy minden egyes fejezetben ugyanazt írja le, önismétlő zárással és felvetéssel. Kicsit átfogóbb, a téma több aspektusát érintő kötetre számítottam. Marçal ennek ellenére feltárja az elméletben rejlő hibákat, hogy megmutassa, az ember távolról sem független, racionális, önérdekű gazdasági szereplő: a valóságban érzelmek által vezérelve, törődéssel és igazságérzettel cselekszünk.

Az író rámutat arra is, hogy Adam Smith soha nem házasodott meg, az anyjával élt, aki mosott és főzött rá, ahogy a hentesnek, a péknek és a sörfőzőnek is volt felesége, aki szintén ételt tett az asztalra, elvégezte a házimunkát, mosott és nevelte a gyerekeket. A láthatatlan, fizetetlen munka kétharmada világszerte a nőkre hárul –  Adam Smith ezt nem vette figyelembe, és 250 évvel később még mindig nem tulajdonítunk neki elég nagy jelentőséget.

Pedig ez a jelenség megmagyarázza a férfiak és nők közötti egyenlőtlenséget, a fizetésbeli különbségeket, a nők világszerte rosszabb munkakörülményeit, azt, hogy miért jutnak nehezebben egészségügyi ellátáshoz és hitelhez, vagy nehezebb számukra vállalkozást indítani. A homo economicus figyelmen kívül hagyja a kapcsolatok, az együttműködés és a közösség fontosságát, miközben leértékeli az emberi test, a szeretet szerepét, és azt, hogy mindannyian függünk egymástól. Mi, emberek olyan gazdaságokat hozunk létre, amelyek a profitot az emberek fölé helyezik, a leggazdagabbak javát szolgálják, a szegényeknek pedig leginkább csak ártanak.

Fotó: Getty Images, Libri

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra