A Duffer testvérek vállaltan merítettek gyerekkoruk popkulturális kedvenceiből a Stranger Things-univerzum megalkotása során, és ez évadról évadra egyre jobban áll a sorozatnak. Miközben tökéletesen építik bele saját szerelemgyerekükbe, egyúttal tisztelegnek is az időszak kultikus alkotói előtt, úgy mint – teljesség igénye nélkül – Stephen King, Steven Spielberg vagy John Carpenter. Ugyanezt zenei fronton is megkapjuk: a ’80-as éveket többek között a The Police, Madonna vagy a New Order idézi meg, de a sorozat több számot is (újra) felfuttatott és slágerré tett. A negyedik évad első felvonása Kate Bush 1985-ös számát, a Running Up That Hill-t repítette a toplisták élére, ugyanennek az évadnak frissen kijött rekordhosszúságú részei miatt pedig a Metallica 36 éves Master of Puppets című számától lett hangos az internet az elmúlt napokban. Nyilván túlzás lenne azt állítani, hogy a Stranger Things tette ismertté a világ leghíresebb metálbandájának egyébként is egyik leghíresebb slágerét, de tény, hogy a sorozat által most egy olyan réteg is felkapta, amelyik egyébként nem jártas ebben a műfajban. Erre egyébként a Metallica tagjai is jó fej módon reagáltak, sőt a színész teljesítményét is elismerték – ugyanis valóban az Eddie-t alakító Joseph Quinn játszotta fel a számot a jelenethez.
A rengeteg kulturális kikacsintás, ami a négy évad során felhalmozódott, egyértelműen a széria sikerének egyik kulcsa. Amellett, hogy a műfaj és időszak legjobbjaitól „loptak”, mégis egy jellegzetes és saját univerzumot hoztak létre, azonnal felismerhető hangulattal, szerethető karakterekkel. Különösen jó érzékkel választanak mellékszereplőket is: a negyedik évadban a már említett Eddie és Argyle (Eduardo Franco) váltak óriási közönségkedvencekké. Ráadásul a gyerekcsapatként induló, majd egyre bravúrosabb színészi teljesítményt felmutató főszereplők, köztük Millie Bobby Brown, Gaten Matarazzo (aki négy évadnyi poénkodós jelenet után az évad utolsó részében felmutatta az első igazán drámai alakítását) vagy Joe Keery a szemünk előtt váltak egyre jobb és jobb színészekké.
Éppen ezért a Stranger Things másik erőssége a kidolgozott univerzum mellett a karakterekben rejlik, illetve abban, ahogyan a széria mozgatja őket, térben és időben a legizgalmasabb módon elrendezett csapatokba helyezve őket. Steve és Dustin ikonikus duója mellett most Eddie és Dustin szintén imádnivaló párosa viszi a prímet, de a Nancy és Steve között hébe-hóba újraéledő kémia is remekül működik. Az pedig, hogy sokféle csoportba/párosba verődve ingáznak a Tótágas (Upside Down) és a valódi Hawkins világai között a karakterek, azzal is jár, hogy a tér- és idősíkokkal is izgalmasan és kreatívan játszanak az alkotók.
Éppen ezért az sem zavaró, hogy a negyedik évad felépítése sorozathoz képest egészen rendhagyó. Már a szezon korábban debütált első hét része is hosszabb volt, mint az előző három évad epizódjai, de a negyedik évad utolsó két része már egyenesen egész estés filmhosszúsággal rendelkezik: a nyolcadik epizód majdnem másfél órát, a kilencedik pedig percre pontosan két és fél órát ölel fel. Ilyenkor könnyen belefutnak a készítők abba a hibába, hogy unalmassá vagy fölöslegesen túlnyújtottá válik a sztori, ám ez esetben erről nincs szó: minden jelenetnek megvan a helye és jelentősége. Ilyen évad után joggal várhatjuk a folytatást.
Szerző: Németh Míra gyakornok Fotó: IMDB
Olvass tovább!
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben is!
