Az indonéz sajtóban többen felvetették, hogy a film nem autentikus, hiszen nem az eredeti helyszínen készült. Erre maga az indonéz turisztikai miniszter védte meg a produkciót, mondván, forgatási helyszín ide vagy oda, mindenképpen támogatja Bali idegenforgalmát, ami a térség fő bevételi forrása.
Egy másik panasz azzal kapcsolatban érkezett, hogy a film egyik indonéz karaktere nem is igazi őslakos, Makime Bouttier ugyanis indonéz–francia származású. A feltevés szerint azért őt választották a szerepre, mert európai vonásokat is hordoz, így a nyugati közönség könnyebben tud vele azonosulni. Hasonló kifogás merült fel egyébként a Kőgazdag ázsiaiak című filmsikerrel szemben is, amelynek főszereplője, Henry Golding maláj–angol származású, tehát ő sem „autentikus” ázsiai.
Ezek mellett született egy tudományos igényű felvetés is: Intan Paramadith, aki az egyik sydney-i egyetemen tanít média- és filmszakon, azért berzenkedett, mert szerinte a Beugró a Paradicsomba tipikus gyarmatosító megközelítést alkalmaz. Akárcsak az Ízek, imák, szerelmek esetében – aminek szintén Julia Roberts a főszereplője –, a mostani filmnek is az a fő motívuma, hogy egy nyugati, megfáradt, fehér, középosztálybeli asszony egzotikus helyre utazik, és ettől megváltozik az élete. Az oktató szerint ezt a sémát azért alkalmazzák, mert az ilyen filmeket jórészt nyugati, megfáradt, fehér, középosztálybeli asszonyoknak szánják, akik így nagy örömmel viszontláthatják magukat a vásznon. Ezzel azonban a távoli helyeket egzotikus díszletté silányítják, az ott élők pedig pusztán statiszták a nagy fehér vendégek életében.
Ezekre a kérdésekre egy indonéz filmes, Rahung Nasution adott választ. Azt írta, a Beugró a Paradicsomba alkotóinak megadatott az a szabadság, hogy ott forgassanak olyan színészekkel, ahol és akikkel csak akarnak. Ha a produkció Baliról szóló dokumentumfilm lenne, amit Ausztráliában forgattak, akkor baj lenne, de hát romantikus vígjátékról van szó.
(Ticket to Paradise – hazai bemutató: 2022. október 6.)
