Baz Luhrmann életrajzi filmje szerint Elvis Presley álma az volt, hogy nagyszerű színész legyen. De hollywoodi ambícióit gyakran elfojtotta őt irányító menedzsere, Tom Parker ezredes (akit Tom Hanks alakít). A film egyik kulcsjelenetében közlik Elvisszel, hogy nem játszhat majd Barbra Streisanddal a Csillag születik 1976-os remake-jében (amit pedig nagyon szeretett volna). Bár ez az egyetlen példa, ami bekerült a filmbe, számos más alkotást is készíthetett volna Elvis, vagyis filmes karrierje egészen más lett volna, ha Parker kisebb befolyást gyakorol rá.
Az esőcsináló (1956)
Ugyanabban az évben, amikor Elvis megkapta első filmszerepét a Love Me Tenderben, felkérték, hogy vegyen részt a The Rainmaker drámában, amelyben egy szélhámos átver egy kisvárost, és beleszeret a pörgős Katharine Hepburnbe. Elvis meghallgatásra jelentkezett Hepburn bátyjának szerepére, de a film forgatókönyvírója, N. Richard Nash szerint csak „egy középiskolai darab” színvonalát hozta, így a szerepet végül Earl Holliman kapta.
Mániákus motorosok (1958)
Robert Mitchum látta Elvist színpadon, mielőtt híressé vált volna, és barátok lettek, amikor Elvis Hollywoodba került. Egy karácsonyi partin, miközben együtt zenéltek, Mitchum megpróbálta rávenni Elvist, hogy vegyen részt a Thunder Roadban, egy holdfényes üldözési thrillerben, amelyet ő készített. Parker azonban megvétózta az ötletet, mert nem musicalről volt szó, és nem akarta, hogy Elvis „olyan filmet csináljon, amiből nem tud albumot kihozni”. A szerepet végül Mitchum fia, James Mitchum kapta.
Macska a forró bádogtetőn (1958)
1958-ban Elvisnek felajánlották Brick Pollitt szerepét Tennessee Williams drámájának adaptációjában, amely egy alkoholista, egykori középiskolai sportolóról szól, aki megpróbál visszakerülni a fénykorba, és ellenállni a felesége, Maggie „a macska” (Elizabeth Taylor) vonzalmának. Parker visszautasította a szerepet Elvis nevében, és helyette Paul Newman játszotta el egyik leghíresebb szerepét.
A dacosok (1958)
1958-ra Elvis elkészítette első három filmjét: a Love Me Tendert, a Loving You-t és a Jailhouse Rockot. Filmes karrierje beindult, szívesen eljátszotta volna John „Joker” Jackson szerepét Sidney Poitier mellett A dacosok című filmben: egy fekete és egy fehér szökött elítéltről szól, akik összebilincselve menekülnek. Parker ismét megvétózta a szerepet, amely végül Tony Curtishez került – a színész és a film is Oscar-jelölt lett.
West Side Story (1961)
Régóta pletykálják, hogy Tony szerepére Elvis nevét fontolgatták, Parker azonban visszautasította a szerepet, mert szerinte nem tett volna jót egy film az utcai bandákról a rock’n’roll király imázsának.
Az ifjúság édes madara (1962)
Nyilvánvaló, hogy Elvisnek nem volt sok szerencséje a Tennessee Williams-adaptációk olyan szerepeivel kapcsolatban, amelyek végül Paul Newmanhez kerültek. Megkeresték, hogy játssza el Chance Wayne-t, egy sodródó személyiséget, akinek kapcsolata van egy kiöregedő filmsztárral. Parker állítólag ismét nemet mondott, mert nem akarta, hogy Elvis „elcseszett” karaktert játsszon.
Babák völgye (1967)
A Vanity Fair cikke szerint Jacqueline Susann író azt akarta, hogy Elvis játssza el Tony Polart a regénye adaptációjában, de a stúdió figyelmen kívül hagyta a kérését. Ez végül nem bizonyult rossz döntésnek: a kritikusok minden idők egyik legrosszabb filmjének nevezték.
Éjféli cowboy (1969)
A United Artists Elvist akarta Joe Buck, egy naiv texasi szerepére, aki New Yorkba próbál bejutni. Parker – szokásához híven – visszautasította a szerepet annak durva konnotációira hivatkozva anélkül, hogy Elvisszel konzultált volna. Elvis veszteségeire ez mutat rá a legjobban, mivel a film három Oscar-díjat, valamint a legjobb színész jelölését nyerte el (végül Jon Voight és Dustin Hoffman játszották).
Willy Wonka és a csokigyár (1971)
Elvis neve rövid ideig szóba került Roald Dahl Charlie and the Chocolate Factory című művének 1971-es zenés adaptációjának főszerepére, amely végül Gene Wilderhez került, aki itt vált ismertté.
A keresztapa (1972)
Elvis nagy rajongója volt Mario Puzo regényének, és el akarta játszani a tanácsadó Tom Hagen szerepét – ezt végül Robert Duvall kapta, az énekes hiába lobbizott érte.
Forrás: The Guardian, Fotó: Getty Images
