Az első rész után azt gondoltam, hogy nem készült ennél rosszabb – és ártalmasabb – film az elmúlt 50 évben. A második részt követően azt kívántam, hogy hollók vájják ki a szememet, mert nincs ember, aki képes ezt a fajta felszínességet és mérgező párkapcsolatot elviselni, amit a 365 nap kínál. A harmadik rész után pedig feladtam. Ha ez kell a nézőnek, hát legyen, de én nem szeretnék lakatot tenni a számra. (Spoiler következik.)
Egy végtelenített videóklip és szex
„Úgy hiányzik. Mindig egymásra támaszkodtunk legyen szó bármiről” – szól az első mondat a filmben. A főszereplő hölgy barátnője panaszkodik, mivel távol van tőle az olasz, C kategóriás maffiózó szerelme, Domenico. Én mondjuk nem tudom, mire gondolt az író, ennél a mondatnál, mert ez a két karakter semmi egyebet nem tett az előző két részben, mint hancúrozott és bulizott. Bár ebben lehet, hogy egymásra támaszkodtak… Ami a képi világot illeti, a drónos, helikopteres, folyamatosan körbeforgó, videóklipekre emlékeztető részletekbe gyorsan beleszédül a néző.
5 perc 45 másodperc. Ennyit kell várni az első szexjelenetig, kis becsapással… A harmadik rész nem sokban tér el, az előző kettőktől, abban a tekintetben, hogy azt próbálja meg sugallani, a tartalmas nap: fodrászból, shoppingból és bulikából áll. Az egész filmet körüllengi az érzés, hogy egy végtelenített montázst látunk, tele betétdalokkal, amelyek aztán majd fél évig tanyázhatnak a zenei toplistákon. Videóklip az erotikus spagettievésről, a diszkóban ugrálásról és persze a szexről is.
Narcisztikus férfiak szenvedélyes csókja
De beszéljünk kicsit a sztoriról. Ezt a szerencsétlen főszereplő női karaktert, mindig sikerül egy birtoklásmániás elmebetegek rajongójaként bemutatni, aki még ahhoz is képes lenne visszamenni, aki asszisztált a hasba lövéséhez. Azért szeretném hinni, hogy ettől minden nő képes tisztább fejjel gondolkodni, nem úgy, mint a főhősnő Laura. Hogy őszinte legyek, ez az egész harmadik rész egy nagy, logikátlan, tartalmi káosz, amiben a nő a két zsarnok férfi között őrlődik és egy szenvedélyes, „szerelmi” ágyjelenetet egy megöllek, ha megcsaltál vita követ. S mit csinál egy házaspár, ha romokban a házasságuk? Megpróbálják megoldani, párterápiára mennek vagy csendben elválnak, de nem ebben a remek alkotásban!
Itt apu kokaint szívva üzletül a superior lakosztály elsötétített medencés lakosztályában, míg anyu szintén a munkába temetkezik és képzettség nélkül igazgatja flancos divatmárkáját a félbolond alkoholista barátnőjével.
Innen pedig nyilván egyenes út vezet a plüss tréningruhás szomorkodáshoz, és a kölcsönös megcsaláshoz.
Laura az álmában látja meg a megoldást, amikor egy édeshármasról fantáziál, amelyben a férfiak nemcsak őt szeretik, de egymást is. Mondjuk két ekkora narcisztikus macsó soha nem fér meg egy csárdában, így felocsúdik az álmában, és rájön, hogy döntenie kell…A korábban BDSM-jelenetben is bővelkedő moziból végül egy never ending lelkizés válik az utolsó 20 percben, tele közhelypufogtatással.
„Ne fordíts nekem hátat!”
Nem szeretem azokat a mondatok, amik úgy kezdődnek, hogy „nőként azt gondolom”, de vannak helyzetek, amik igenis megkívánják. Szóval, nőként azt gondolom, hogy elképesztően mérgező minden olyan tömegfilm, ami a testi-lelki kizsákmányolást, az elnyomást, a birtoklást, a manipulációt és az érzelmi zsarolást próbálja meg „normálisnak” beállítani. Egy egészséges párkapcsolat nem úgy működik, hogy a maffiózókirály urad neked szegezi a kérdést: „Mióta mersz elmenni otthonról engedély nélkül?!” Persze, ha innen nézzük, akkor azért a Micsoda nő! is rejtett különös, felszisszenésre okot adó jeleneteket a kedves love story mögött. Azonban ott a párbeszédek mellett a nő valódi akaratot, célt, ambíciót és végül egészséges önértékelést kapott, függetlenítve magát a férfitól, aki „megvásárolta”…
Fotó: Netflix/Media Center
