- Yusra és Sara Mardini a szíriai polgárháborúból menekültek. Hősiességük történetét a Netflix dolgozta fel a The Swimmers című életrajzi filmjében
- A 17 és 20 éves lányok három órán át úsztak az Égei-tengerben éjszaka, hogy a rozoga gumicsónakot partra húzzák Görögországban, és megmentsék a többi menekült életét.
- Yusra Mardini mindig is az olimpiára készült úszóként, megmenekülése óta részt vett 2016-ban a riói és 2020-ban a tokiói olimpián is a menekült csapat tagjaként.
A filmproducerek már 2016-ban sorban álltak, hogy övék legyen a két szíriai profi úszólány, Yusra és Sara Mardini élettörténete, ám a testvérpár számos ajánlatot visszautasított. Nem csoda, hogy filmre akarták vinni a két nővér magával ragadó történetét a túlélésről és hősiességről, ám azután, hogy elmenekültek a polgárháború sújtotta Szíriából egy évvel korábban, még nem álltak készen, hogy az egész világ megismerje őket a televízión keresztül.
Útjuk során Yusra és Sara Mardini repülővel érkeztek Törökországba Szíriából, és abban reménykedtek, hogy Görögországba csónakon átjuthatnak, majd onnan továbbmehetnek Németországba. Az Égei-tenger hideg hullámaival kellett megküzdeniük, amikor leállt a toldozott-foltozott gumicsónak, amivel az embercsempész útjára bocsátotta a 18 menekültet. A Mardini nővérek gondolkodás nélkül ugrottak a vízbe, megragadták a csónak köteleit két másik utassal együtt, és elkezdődött életük úszása, hogy biztonságba vontassák az embereket. A 45 perces hajóút három és fél órás úszássá változott a hideg vízben, amit a két lány bírt csak végig, a másik két segítőt rövid időn belül vissza kellett húzni a csónakba. „Azért mondtam nemet a filmajánlatokra, mert az olimpiára akartam fókuszálni. 9 éves korom óta erről álmodtam, minden egyes pillanatát ki akartam élvezni” – emlékezett vissza a ma már 24 éves Yusra, aki a világ első menekül olimpia csapatának tagjaként a 2016-os Riói Olimpiai Játékokon vehetett részt. „Voltak olyan producerek, akik azt mondták, hogy Rio után már senkit sem fog érdekelni a történetem, és én azt válaszoltam, nem baj, én azért vagyok itt, hogy ússzak” – tette hozzá Yusra.
A producer – mint mára kiderült – tévedett. A Sally El Hosaini által rendezett, Mardini testévekről készült dokumentumfilm, a The Swimmers (Az úszók) a Netflix által elkészült végül.
Mi történik a The Swimmers-ben?
A film a 17 éves Yusra és a 20 éves Sara (Nathalie és Manal Issa alakítja a két nővért tökéletesen) életét követi, akik a tinédzserek mindennapjait élik Damaszkusz külvárosában, Darayában, mielőtt elszabadul a szíriai polgárháború pokla. Ami békés demokráciapárti tüntetésként indult 2011-ben Bassár el-Aszad elnök ellen, totális háborúvá változott, amikor a kormányerők a tüntetők ellen fordultak. A nővérek a háború előtt úszásórákra jártak, apjuk edzette őket, versenyeztek, buliztak a barátaikkal, családjukkal töltötték az időt, Yusrának pedig a film szerint volt egy kis papagája, Lulu (a valóságban egy macskája volt).
Yusra és Sara Mardini az átlagos tinédzserek életét élte Damaszkuszban a szíriai polgárháború kitörése előtt
Ahogy egyre jobban bekúszik az életükbe a háború, Sara meggyőzi a családját, hogy Yusra és ő unokatestvérükkel, Nizarral (Ahmed Malek játssza) elmeneküljön Németországban, ahova már több barátjuk megérkezett, és innen családegyesítést kérhetnek, mivel Yusra még nem nagykorú.
Útjuk során felvillantják a menekültek életét megkeserítő társadalmi előítéleteket a nem befogadó európai emberek részéről, a korrupt embercsempészeket, ám a három fiatal végül megérkezik Berlinbe, ahol valódi menekültek lesznek. Itt a magabiztos Yusra elmegy a helyi úszóklubba, bemutatja úszástudását, és Sven, az edző a szárnyai alá veszi. Ő készíti fel a lányt a 2016-os riói olimpiára is, ahol a világ első menekült csapatában úszóként szerepelt.
„Először a testvéremmel néztem meg a filmet, és sírtunk, nevettünk, majd újra sírtunk közben – mondta Yusra. – Csodálatos munkát végeztek. A két lány, aki minket játszott, valóban testvérek, Libanonból származnak, így teljesen jól értik a történések hátterét.”
„A film emlékeztetett minket arra, milyen erős a kapcsolatunk és mennyire közel állunk egymáshoz” – mondta a ma 27 éves Sara, hozzátéve, hogy ő és Yusra külön utat választott Németországba érkezésük után. Yusra folytatta profi sportolói karrierjét és az ENSZ valaha volt legfiatalabb jószolgálati nagykövete lett, aki a menekültekkel kapcsolatos munkát segíti a szervezetnél 2017 óta. Sara visszatért Görögországba 2016 augusztusában, és a menekültek életmentésében segít.
Milyen volt valójában Yusra és Sara útja Szíriából Németországba?
25 nap alatt ért el Sara és Yusra Szíriából Németországba, az út elejét valóban repülővel tették meg Törökországba, ahonnan csónakkal értek át Görögországba. „Innen gyalogoltunk, buszoztunk, néha taxiztunk. Ami éppen adódott” – mondta Yusra.
Kétségtelenül az út (és a film) legmegrázóbb része, amikor három órán át úsznak éjszaka az Égei-tengerben, hogy kivontassák a hajót a görög partokon, miután a parti őrség azt választolta a menekülteknek, hogy nem az ő dolguk kimenteni őket. „Féltem, hogy meghalok, de tudtam, hogy valakinek ezt meg kell tenni, hogy a csónak könnyebb legyen” – emlékezett vissza Sara a vízbe ugrás előtti pillanatra. Yusra is úgy emlékszik, hogy nem gondolkodott, amikor stabilizálni próbálták a rozoga csónakot, mert csak a túlélés lebegett a szeme előtt, semmi más.
A nővérek számos alkalommal találkoztak menekültellenes előítéletekkel, diszkriminációval Európában. „Az emberek úgy kezeltek, mintha valamilyen fertőző betegségünk lenne, mintha nem is lennénk emberek” – mondta Sara.
Sara és Yusra Mardini 25 nap alatt ért el Szíriából Németországba
Az egyetlen örömteli dolog, ami a menekültléttel járt, hogy egy sokszínű közösséghez tartozhatnak, akik vigyáznak egymásra. Sara elmondása szerint az a 30 ember, akikkel együtt várakoztak Törökországban, hogy átkeljenek a tengeren, egy nagy családdá forrt össze, felváltva aludtak, hogy vigyázzanak egymásra.
Mit üzen Sara és Yusra a történetével az embereknek?
Yusra gyakran tapasztalja, hogy az embereket sokkolja, mikor kiderül, hogy ő is menekült. Egyszerűen nem illik bele abba a képbe, ami az emberek fejében él a menekültekről. Yusra szeretné, ha végre leszámolhatnánk azzal, amit a világ gondol a menekült identitásról. Azt is reméli, hogy a film megérteti végre az emberekkel, hogy a menekültek nem azért hagyják el az otthonukat, országukat, mert a befogadó ország bőkezűségén szeretnének élősködni. „Ez nem luxusélet, iszonyatos mennyiségű papírmunka. Sokan lesznek depressziósok, sokakat nem fogad el a befogadó ország társadalma. Mindent ott kell hagynunk, amit ismerünk.” Yusra szeretné, ha a film után az emberek emlékeznének arra, milyen sokat jelent a legapróbb gesztus is az elkeseredett embereknek.
Sara emellett azt is reméli, hogy az emberek szembesülnek vele, mennyivel nehezebb az egyedülálló férfi menekülteknek, mint amilyen az unokatestvére, Nizar is. „Tízszer olyan kemény, mint a nőknek és gyerekeknek – mondta. – Ők az utolsók, akikről bárki gondoskodik, megkérdezi hogy van. A média pedig gyakran bűnözőként állítja be őket.” Sara ugyanakkor abban is bízik, hogy az emberek már nem csak Yusra nővéreként gondolnak majd rá, mint a riói olimpia után, ahol húga megnyerte a 100 méteres pillangó elődöntőjét 1 perc 9,21 másodperces idővel 2016-ban.
Hol élnek ma a Mardini nővérek és mi lesz velük?
Egész gyermekkorukban olyan közel álltak egymáshoz, hogy olyanok voltak, mint az ikrek. Ma azonban már külön utakon járnak, sőt, külön kontinensen élnek. Yusra a 2020-as tokiói olimpián is részt vett. A szíriai csapatba is kvalifikációt szerzett, de ő inkább a menekült csapat tagjaként állt rajthoz. Jelenleg filmkészítést tanul Kaliforniában. Továbbra is az ENSZ jószolgálati nagykövete, menekülttáborokat látogat és felszólal különböző eseményeken, hogy felhívja a figyelmet a menekültekre. „Ha kell, milliószor is elmondom a történetemet, míg azt nem látom, hogy bekövetkezett a változás” – mondta Yusra.
Sara és Yusra Mardini 2016-ban Berlinben
Sara továbbra is imád úszni, ám csak hobbiból. Az elmúlt éveket Leszbosz szigetén töltötte Görögországban, ahol a menekülteket segítő szervezetek munkájában vett részt. Emiatt a görög hatóságok kétszer is letartóztatták 2018-ban. A vád embercsempészet volt Sara és a másik két szociális munkás ellen, emellett kémkedéssel és pénzmosással is megvádolták őket. Sara 107 napot töltött börtönben, mielőtt felmentették. Sara elmondta, hogy semmi mást nem kapott, csak az ügyének angolra fordított dokumentumait, amivel csak nemrég tudott fellebbezni a bíróságon, hogy megállapítsák ártatlanságát.
Amíg a két társával arra várnak, hogy kitűzzék a januári tárgyalás dátumát, Sara visszatért Berlinbe, hogy a mentális egészségére koncentráljon és végre rendesen megtanuljon németül. „Még fejlődnöm kell, mert tanulni akarok” – mondta. A Mardini család többi tagja is átkelt a tengeren Európába 2016-ban, most mindannyian Berlinben élnek. Sara és Yusra azóta sem járt Szíriában, de remélik, hogy egy nap majd együtt megtehetik. „Új kezdet lesz” – mondta Sara.
Forrás: Time, Wikipedia, Forbes Fotó: Netflix, Getty Images
