Bekötik a fejét: Pop-up kendőkiállítás a Néprajzi Múzeumban

2023. január 15.
A kendő eltakaró, védelmező funkciója mellett az évszázadok során a nők identitásának, társadalmi helyzetének és jogainak egyfajta szimbólumává vált. Egy ruhadarab, amelynek viselése lehet a közösséghez való tartozás önként vállalt elfogadása vagy hangsúlyozása, de lehet kötelezően előírt szabály is. A Néprajzi Múzeum pop-up kiállítása a magyar mellett a zsidó és a muszlim kultúra fejkendő viselésének hagyományaiba avatja be az érdeklődőt. A multimédiás kamaratárlat a BLUTUSZ Pop-up néprajz sorozat első kiállítása, melyben a múzeum saját eszközeivel, újszerű megközelítésekkel reagál társadalmi és kulturális aktualitásokra.

A Néprajzi Múzeum kamaratárlata a frissen startolt BLUTUSZ Pop-up néprajz sorozat része. A pop-up kiállítás „gyors” műfaja lehetővé teszi, hogy az intézmény múzeumi eszközökkel, gyűjteményi tárgyakon, dokumentumokan és fotókon keresztül reagáljon társadalmi, kulturális aktualitásokra. A cél, hogy egy-egy eseményt, aktuális témát kontextusba helyezzenek, többszempontú rátekintést adjanak, értelmezési és feldolgozási útvonalakat kínáljanak – ezúttal egy olyan ruhadarab bemutatásával, ami Iránban vagy Afganisztánban a szabadság jelképe lett.

A kiállítás részlete.

A kiállítás részlete.

A kendőt már a mezopotámiai civilizációk is használták, majd a zsidó, keresztény és iszlám vallásban egyaránt a viselet integráns része lett. Egy ruhadarab, amely jelképezi a személyes identitást és a közösségben elfoglalt helyet, vagy ezek megváltozását. Egy ruhadarab, amely a különböző kultúrákban sokszor meglepően hasonló jelentésű: kifejezhet egy adott kulturális, vallási közösséghez való tartozást, lehet életkorjelző, egyéni vagy társadalmi státuszt azonosító szerepe.

A Bekötik a fejét tárlat a Kárpát-medence mellett a zsidó és a muszlim kultúra fejkendő viselési szokásait mutatja be, túlmutatva a hagyományos interpretációs eszközökön. Szélesíti a téma megközelítési módjait, és különböző műfajú gondolatirányokat nyit irodalmi, képzőművészeti, zenei és mozgóképes kapcsolódásokkal. A Néprajzi Múzeum tárgyi és fotóarchívumi anyagai mellett többek között megjelenik benne Weöres Sándor verse, valamint Oberfrank Luca videóinstallációja is.

A kiállítás részlete.

A kiállítás részlete.

A múzeum MÉTA terében létrehozott multimédiás elemekben bővelkedő kamaratárlat konkrét társadalmi interakcióra is épít a közösségi média felületeken.


Paróka, kendő, főkötő (zsidó kultúra)

A zsidó kultúrában a női fej befedésének eredetéről, okáról többféle elképzelés él. A talmudi előírásból az olvasható ki, hogy a szép, hosszú női haj egyfajta meztelenséget jelent, felkeltheti a férfiak érdeklődését, ezért a férjezett nő haját férjén kívül más nem láthatja. A hajadon lányokra az előírás nem vonatkozik. Az asszimiláció útjára lépő zsidó nők is előszeretettel jártak fedetlen fővel, a zsinagógára, ünnepi és rituális alkalmakra korlátozva a haj eltakarását.

A fej befedésének mikéntje az évszázadok alatt és a különféle zsidó vallási irányzatokhoz való kötődéstől függően változott. Magyarországon az ortodox, hagyományos elveket követő nők általában egészen rövidre vágták a hajukat, kopasz fejüket sállal, a 19. századtól kezdve pedig parókával, kendővel fedték be. A parókára kendőt, főkötőt és kalapot is tehettek.

A kendő viselése otthon megszokott volt, a parókára nagyon vigyáztak, hogy ne kopjon, ezért azt otthon elsősorban szombaton és ünnepkor hordták. A kendőt elöl vagy hátul, a tarkónál kötötték meg. Otthon általában sötét, zsinagógában, szombaton és ünnepek alkalmával fehér fejkendőt hordtak.

A főkötő, mint ahogyan a kendő viselése is, nem csak Magyarországon és nem csupán zsidó asszonyokra volt jellemző. A nők az utcán, ünnepi alkalmakkor (ilyennek számított a műtermi fényképkészítés is) főkötőt vettek fel. A zsidó asszonyok körében a főkötő (a neológ irányzat és a divat változása miatt) a 19. század végén már nem volt általános, de az ortodox nők még a 20. század elején is gyakran hordták.

A zsidó asszonyok fejfedői – a férfiak által viselt kipától eltérően – nem speciálisan zsidó ruhadarabok, hanem a zsidó női öltözet egészéhez hasonlóan korábbi korok általános divatját őrzik.

F30915 Zsidó asszony selyemvirággal, gyöngyökkel díszített főkötőben, alatta paróka. Eger, Heves vm., Magyarország. 1910-es évek. Kiss József fényképészműterem

F30915 Zsidó asszony selyemvirággal, gyöngyökkel díszített főkötőben, alatta paróka. Eger, Heves vm., Magyarország. 1910-es évek. Kiss József fényképészműterem

Párta, koszorú, kendő (magyar kultúra)

A női fejviselet jelző/jelölő funkciója a Kárpát-medencében (és máshol is) a paraszti kultúrában is nagyon erős. Mutatja viselője életkorát, társadalmi státuszát, etnikai hovatartozását. Bár földrajzilag, történetileg számos változata ismert, és a fejfedő formája, anyaga is sokat változott, jelként való értelmezhetősége, szimbolikus szerepe korokon és határokon ível át.

A párta a lányok fejét övező pánt, a szüzesség jelképe. Számos formai változata és viselési módja ismert. Már a honfoglalás idején is a női fejviselet része volt, paraszti divatja a 18. századtól ismert. A menyasszonyi koszorú az esküvői szertartás kelléke, ami a lakodalom során ünnepélyes körülmények között kerül le a menyasszony fejéről.

A fejkendő a női fej befedésére szolgáló, változatos méretű, általában négyzet alakú textília, amelyet átlósan összehajtva – sokszor a főkötő fölött – a tarkón hátra- vagy elöl megkötve viseltek. A főkötők és a fejrevaló kendők jelrendszert alkottak, színükkel, díszítettségükkel utalva viselőjük korára, családi állapotára, a viselés alkalmára.

Kalotaszegen például a kendők amellett, hogy információkat közölnek viselőjük életkoráról, társadalmi státuszáról, annak a közösségnek is számos jellemzőjére utalnak, amelyben a kendő tulajdonosa él. A fehér és sárga kendőket a lányok és fiatalasszonyok, a zöldet első gyermekük konfirmálását követően az anyák, a feketét az idősebbek hordják.

D34700 Kislány félünnepi kendőben, Inaktelke, Kolozs (Cluj) megye, Románia. Winter Erzsébet felvétele

D34700 Kislány félünnepi kendőben, Inaktelke, Kolozs (Cluj) megye, Románia. Winter Erzsébet felvétele

Hidzsáb, csador, burka (muszlim kultúra)

A muszlim vallásúak számára a Korán valójában nem tartalmaz részletes előírásokat a ruházatot illetően, de mindkét nemnél előírja a meztelenség elfedését.

A női kendő- vagy fátyolhasználat eredete az iszlám előtti időkre nyúlik vissza, és kulturálisan meghatározott: függ a textil jellegétől, a területenként változó öltözködési stílustól és a kifejezni kívánt kulturális jelektől. Utalhat a viselő életkorára, családi állapotára, szűkebb etnikai és vallási csoportjára. A fejkendők a legtöbb országban mára egyre inkább kiszínesednek, és egyre többet láttatnak viselőjük hajából.

A hidzsáb jelentése: takaró. Így nevezik a nők haját eltakaró fátylat, amit a nők és lányok nyilvános helyeken kamaszkoruktól kezdve hordanak. Az elnevezés tágabban a megfelelő öltözködést, viselkedést, valamint a férfiak és nők közti kommunikációs irányelvek összességét jelöli.

A csador viselője teljes magasságára szabott, félkör alakú, ujjkivágás nélküli könnyű fekete vagy színes anyagdarab, amelynek nyitott elejét a derék köré tekerve zárják össze. Régen az arcot hosszú, négyszög alakú fehér fátyollal fedték be, mely a szemeket még szabadon hagyta. Mára a fátyol a legtöbb helyen eltűnőben van. Saját otthonukban a nők leveszik a csadort, és könnyebb anyagokból készült, hűvösebb ruhákat hordanak.

A burka az egész testet és az arcot is elfedi, leggyakrabban kék vagy fekete, otthonukon kívül általában a hétköznapi ruhák fölött viselik a nők.

F339835 Csapatit készítő pathan muszlim asszony Zarawadi, India. Kása Béla felvétele

F339835 Csapatit készítő pathan muszlim asszony Zarawadi, India. Kása Béla felvétele