Fotó: Profimedia – Red Dot
Viszonylag könnyű megfogalmazni azt az életcélt, hogy mindenki szeretne boldog lenni. A boldogságra pedig szeretünk úgy tekinteni, mint valami egyszerűen megfogható, erős pozitív érzésre, amit mindenki magabiztosan le tud írni, aki nem érezte magát pocsékul egész élete során. Lani Sihota és kutatócsoportja úgy gondolja, ez az egész kicsit komplexebb ennél.
Az American Psychology-ban publikált friss kutatás elképzelése szerint a pozitív érzés kilenc különböző komponensből tevődik össze, és egyébként az agy jutalmazó dopaminerg rendszerére vezethető vissza.
Sihotáék modelljének alapját egy kísérlet adta, amiben egyetmistákat kérdeztek egy ellentmondásos témáról gyengébb vagy erősebb érvekkel megtámogatva az egyes álláspontokat. A klasszikus nézet szerint a pozitív hangulatban lévő személyek számára nem igazán fontos az érvek ereje, csupán az érvek száma, és ez is történt azokkal a személyekkel, akik „lelkes”, „eltökélt” vagy „lenyűgözött” állapotban voltak. Viszont épp ellenkezőleg, az érvek minőségére koncentráltak azok, akik „gondoskodó szeretetet” vagy „csodálatot” éreztek.
A kutatók neurológiai támogatással egy „boldogságfát” rajzoltak le, aminek kilenc ága kilenc érzést jelöl, ezekhez pedig különböző neurotranszmitterek tartoznak. A szexuális vágyért például tesztoszteron felel, a büszkeségért szerotonin, a gondoskodó szeretetért az anya-gyerek kötődésben is fontos szerepet játszó oxitocin.
Ez az egész például azért lehet fontos (annak ellenére, hogy a modell még nincs megfelelően bizonyítva) mert általában inkább a negatív érzések száműzésére szoktunk koncentrálni a boldogság elérésének érdekében, holott érdemes lehet látni, hogy a boldogság egy több komponensből álló, komplex érzés.
