2018. január 10. | marieclaire.hu

A lélek útvesztőiben Szepesi Andrea coach oldalán

Új rovatunk indul, amelyben Szepesi Andrea coach és tanácsadó segít nekünk, hogy még inkább eligazodjunk a lélek útvesztőiben. Lesz szó szuperanyaságról, női szerepekről, pánikbetegségről, és mindarról, ami minket, nőket általában foglalkoztat a lelkünkkel kapcsolatban.

Hány éve dolgozol coachként?

2012-ben vágtam bele a négy éves Szisztémás-stratégiás terápiás nemzetközi képzésbe. A képzés angolul folyt Budapesten és Bécsben. Tízen voltunk a csoportban: osztrákok és magyarok. Az előadó pszichoterapeutáink és kiképző trénereink többsége is nemzetközi volt: amerikaiak, osztrákok, franciák, olaszok, magyarok. A képzés minden percét nagyon élveztem, hála a nemzetközi, ám mégis családias közegnek és az oktatás magas színvonalának. E négy év során, az elméleti tudás mellett sok gyakorlati tapasztalatot szereztem, rengeteget tanultam, változtam… Életre szóló élmény volt! 2016-ban fejeztem be képzést, vagyis már második éve foglalkozom coachinggal, tanácsadással. Imádom csinálni, ezzel valóra vált az álmom, hogy másokon segítsek. Úgy érzem, végre a helyemen vagyok.

Milyen kihívásokkal kellett szembe nézned kezdőként?

Ez egy nehéz szakma, már csak azért is, mert ma Magyarországon a coachingnak még nincsen kialakult hagyománya, azaz business/üzleti/vállalati vonalon kívül kevesen fordulnak magánéleti problémáikkal coachhoz. Sokan azt sem tudják, mi fán terem? Pedig rengeteg problémát meg lehetne előzni és orvosolni, ha valaki eljut a probléma belátásig, és még időben segítséget kér egy hozzáértő szakembertől. Legyen szó akár egy konkrét probléma megoldásáról vagy egy cél eléréséről. A lényeg, hogy ne várjuk meg feltétlenül azt, hogy a probléma elárassza életünket, megmérgezze a hétköznapjainkat, vagy hogy krízishelyzetbe kerüljünk. Albert Einstein mondta, hogy “Egy problémát nem lehet ugyanazzal a gondolkodásmóddal megoldani, amivel azt létrehoztuk.” Ezért van gyakran szükség egy kívülálló, szakértő bevonására, segítségére.

Nincsenek reménytelen esetek, leküzdhetetlen problémák, csak tudni és merni kell segítséget kérni!

Ha visszaemlékszel, gyerekként mi szerettél volna lenni?

Kozmetikus, fodrász vagy tanító néni. De később rájöttem, hogy ezek közül semelyikben sem fogok tudni kiteljesedni. Csak jóval később kezdtem kapiskálni, hogy milyen irányba is szeretnék elindulni. 11 évet éltem Párizsban (7 éves koromtól 18 éves koromig), ott nevelkedtem és tanultam az érettségiig. Amikor hazatértünk, a Külkereskedelmi Főiskola nemzetközi kommunikáció szakára jelentkeztem. Akkor már – a francián kívül – felsőfokon beszéltem angolul, középfokon németül, alapfokon spanyolul. Reklám, marketing szakirányt választottam, és 1997-ben szereztem meg a diplomámat.

Kommunikációs vonalon dolgoztál. Miért váltottál?

Összességében több mint 10 évet töltöttem a marketing, kommunikáció területen. Tetszett a pörgés, a munka kreativitása, sokszínűsége és változatossága, az új szakmai kihívások, az ügyfelekkel, kliensekkel, alvállalkozókkal, beszállítókkal folytatott napi kommunikáció. Amikor megszülettek a gyerekeim és GYED-re, GYES-re mentem velük, valahogy átrendeződtek a prioritások, és már nem hiányzott annyira az a nagy pörgés, több időt szerettem volna szentelni a munka mellett a családomnak. Nem volt könnyű kitalálnom, hogyan tovább, csak azt tudtam mi az, amit biztosan nem szeretnék. De kiinduló pontnak és kapaszkodónak már ez is jó volt! Mindig éreztem magamban érdeklődést, és affinitást a pszichológia iránt. A környezetemben számos barátom, rokonom, munkatársam és ismerősöm fordult rendszeresen hozzám a problémájával, és bennem mindig „megértő hallgatóra talált”. Sok esetben – akkor még különösebb szakképzettség nélkül – ráéreztem arra, mi lehet számukra a legmegfelelőbb kiút az adott helyzetből és általában sikerült átsegítenem őket a nehezén.

2008-ban találkoztam először a rövid szisztémás terápiás technikával. E módszer segítségével sikerült hamar és végérvényesen felülkerekednem egy addig leküzdhetetlennek tűnő problémámon. Így a saját bőrömön is megtapasztaltam ennek a terápiás módszernek a hihetetlen hatékonyságát, eredményességét. Ekkor döntöttem úgy, hogy szeretnék ezzel a módszerrel hivatásszerűen foglalkozni és segíteni másokon. 2012-ben kínálkozott egy páratlan lehetőség, hogy belevágjak a 4 éves nemzetközi képzésbe. Mellette tudtam részmunkaidőben és távmunkában dolgozni, a gyerekekkel és a családommal foglalkozni. Nem volt könnyű időszak de megérte!

Mit adott mindez hozzá a személyiségedhez a francia kultúra?

Francia iskolába jártam egy multikulturális közegbe. Az iskolában nemcsak francia barátaim lettek, hanem kínaiak, észak és dél afrikaiak, latin amerikaiak… Sosem éreztem magam kívülállónak, épp ellenkezőleg, rögtön befogadtak. Sokan voltak úgy, mint én, azaz az iskolába mindenki franciául beszélt és igazodott a francia kultúrához, szokásokhoz, mentalitáshoz ugyanakkor az otthon küszöbét átlépve mindenki saját országának kultúráját, hagyományait, tradícióit élte, vallását követte és nyelvét beszélte. Rendkívüli hatással volt rám és nagyon gazdagító élmény volt megismerni, átélni és megosztani a barátaim és családjaik hétköznapjait, világát. A hangsúly mindig egymás elfogadásán, megértésén volt, egymás tiszteletben tartásán vallástól, kultúrától, nemzetiségtől függetlenül. Franciaországi multikulturális és nemzetközi tapasztalatom komoly befolyással volt és van most is az életemre, mert elfogadóvá, nyitottá, kíváncsivá, toleránssá és empatikussá tett az emberi kapcsolatok/problémák iránt. Ezt a személyes tapasztalatot igyekszem beépíteni és integrálni most is, nap mint nap a klienseimmel folytatott munkámba. Hiszem, hogy a jó tanácsadónak a szakmai képzettségen és hozzáértésen túl rendkívül fontosak az eddig átélt tapasztalatok, mert az tesz minket hitelessé, ha átéltünk hasonló helyzeteket, vagy legalább is bele tudjuk magunkat képzelni a másik helyzetébe és képesek vagyunk testre szabott és célzott megoldást kínálni a problémáira.

Milyen főbb területekkel foglalkozol a munkád során?

Rendszeresen folytatok coachingot és tanácsadást a budapesti Francia Iskolában, ahol tinédzserekkel és a szüleikkel dolgozom, legyen szó akár motiváció hiányról, magatartásbéli vagy viselkedési problémákról, rejtett erőforrásaik és készségeik mozgósításáról. Hetente fél napot töltök önkéntesként a Máltai Szeretetszolgálat által üzemeltetett Átmeneti Családok Otthonában, például szupervíziót tartok a családgondozóknak. A magánpraxisomban leginkább stressz, pánik és szorongással fordulnak hozzám. Miért? Ma Magyarországon kb. 4 emberből 1 szorong vagy pánikbeteg. A megoldásközpontú coaching és a szisztémás stratégiás módszer, amellyel dolgozom egyik nagy előnye, hogy gyors, hatékony, gyakorlatias és tartós eredményeket hoz. De persze egyéb magánéleti problémákkal is fordulnak hozzám.

Mit jelent számodra segíteni valakin?

Mindent! Lételemem a segíteni akarás, a segítségnyújtás. Ez az, ami ösztönösen mindig megvolt bennem, csak időre volt szükségem, hogy rájöjjek, ezzel szeretnék hivatásszerűen foglalkozni. Most, hogy már megvan hozzá a megfelelő képesítésem és gyakorlatom, nap mint nap azon dolgozom, hogy előmozdítsam a klienseimnél a kívánt változást. Nincs számomra motiválóbb/ösztönzőbb annál, mint előmozdítani a kliensem jólétét, fejlődését és sikerét, amely mindkettőnk közös sikere lesz. Szívügyemnek tekintem, hogy a találkozások élettel teliek, konstruktívak, ösztönző hatásúak legyenek, és hogy konkrét változással járjanak.

Milyen típusú írásaiddal találkozhatnak az olvasók a marieclaire.hu-n?

Lesz szó párkapcsolati, gyereknevelési, karrierválasztási témákról, de a stressz, pánik, szorongással kapcsolatos témák is sorra kerülhetnek. Tulajdonképpen a hétköznapok bármilyen területéről származó problémákról, vagy elérhetetlennek tűnő céljairól. Írásaimban szeretek új szemszögből rávilágítani egy-egy kérdésre. Anyaként, feleségként, dolgozó nőként könnyedén tudok azonosulni a Marie Claire olvasóival, magam is gyakran szembesülök azzal, hogy mennyire nehéz megtalálni a harmóniát és fenntartani az egyensúlyt család, munka, magánélet között.

Infó: www.szepesiandrea.hu

Szólj hozzá te is!

Még több Lélek