A témánk örökzöld, kacagtató kabarétréfák és filmek alapja, de ha velünk történik meg, hogy a párunk szülei túlságosan ránk telepszenek, akkor már nem csapkodjuk annyira a térdünket a nevetéstől. A szerencsésebbek jó viszonyban vannak a szülőkkel, segítenek egymásnak, kellő mértékben vannak jelen egymás életében, tiszteletben tartva a határokat. Másoknál viszont kész rémálommá válhat a kapcsolat, ha a szülők túlértékelik a szerepüket, és mindent irányítani szeretnének.
A helyzet akkor fajulhat el a legjobban, ha a fiatal pár nem fog össze, elszabadulnak az indulatok és mindenki a másikat okolja ahelyett, hogy türelemmel, közösen próbálnák megoldani a problémát. Lényeges, hogy a párunk miként reagál a szülei által generált feszültségekre. Hajlandó-e értünk kiállni, felvállalni a konfliktust és velünk összhangban megoldási alternatívákat keresni, vagy fülét-farkát behúzva visszavonul és ignorálja a problémát.
Mit tehetünk?
Igaz, vannak olyan esetek is, amikor úgy tűnhet, hogy már az összefogás sem segít. Paul Watzlawick alábbi esetleírása, a Változás című könyvéből, tökéletesen illusztrálja, hogy mit tehet egy fiatal pár, akire rátelepedtek a fiú szülei, teljes mértékben ignorálva annak függetlenségi törekvéseit.
Az említett esetben a szülők már kezdettől fogva nem örültek a fiúk partner választásának. Az esküvőt követően folyamatosan beleavatkoztak a fiatalok életébe. Ők választották ki az ifjú házasok otthonát, fizették ki a foglalót, bár a fiatalok inkább egy kisebb és olcsóbb házat szerettek volna venni. A drága lakberendezési tárgyakat, bútorokat is a szülők szerezték be, még a kertben lévő bokrok ügyében is ők döntöttek. A szülők 800 km-re laktak és bár évente csak 4 alkalommal látogatták meg a fiatal párt, de ezek a vizitek három hétig tartottak. Ez maga volt a rémálom, mert ilyenkor a szülők átvették a ház irányítását. A lányt kitiltották a konyhából, az anya készítette el az összes ételt, mindent lemosott, leporolt a házban és átrendezte a bútorokat. Mindeközben az apa lenyírta a füvet a kertben, metszett, gyomlált, kitakarította mindkét autót és bárhová mentek együtt, a fiatal pár tiltakozása ellenére, minden kiadást ők fedeztek.
Mindent megpróbáltak, hogy megértessék a fiú szüleivel, hogy már elég nagyok ahhoz, hogy egyedül boldoguljanak, de mindhiába. A fiú közben attól is tartott, hogy egy esetleges keményebb fellépéssel csak megbántaná a szüleit, akik hálátlannak gondolnák őt. Ez benne mély bűntudatot keltett, míg nejéből tehetetlen dühöt váltott ki.
Végül összefogtak és egy terapeuta segítségét kérték. A megfogalmazott cél az volt, hogy a fiú szülei ne kezeljék őket úgy, mintha gyerekek volnának. A szakember tanácsa a következő volt: mivel az újabb háromhetes látogatás már a küszöbön állt és korábban a fiatal pár mindent megtett, hogy megakadályozzák a szülőket a takarításban, főzésben, szerelésben, kiadások fizetésében, ezúttal arra kérte őket, hogy mindezt ne tegyék. Épp ellenkezőleg! Hagyják felgyülemleni a szennyest, szüntessék be a takarítást, hanyagoljanak el mindent a ház körül, beleértve a kertet is! A hűtőben ne legyen jóformán semmilyen élelmiszer, az autó legyen piszkos és még benzin is alig legyen a tartályban! Ha bármilyen elromlott szerkezet, hiba van a házban (csöpögő csap, kiégett villanykörte), hagyják csak úgy, ahogy van! Ne akarják megakadályozni a szülőket abban sem, hogy mindent kifizessenek, legyen az bolti, éttermi számla, tankolás, színház vagy mozijegy, sőt várjanak nyugodtan, míg a szülők előveszik a pénztárcájukat! A feleség hagyja felgyülemleni a koszos edényeket a mosogatóban és várja el, hogy anyósa elmosogasson! A férj olvasson újságot és nyugodtan nézze a tv-t, míg az apja kitakarítja az autót vagy lenyírja a kertben a füvet. Időnként dugja ki a fejét az ablakon és kérdezze meg derűsen, hogy: „Szia apa, hogy mennek a dolgok?” Mindent, amit a szülők tesznek értük, tekintsenek természetesnek és csak érintőlegesen köszönjék meg nekik. Összességében mindentől eltiltotta őket, ami a függetlenségükhöz való joguk elismertetésére irányult.
Hogy mi lett a kísérlet végeredménye? A szülők lerövidítették a látogatásukat. Az apuka az elutazásuk előtt félrehívta fiát és barátságosan, de egyértelműen közölte vele, hogy ő és a felesége túlságosan el vannak kényeztetve, és itt a legfőbb ideje, hogy felnőtt módjára viselkedjenek és kevésbé függjenek tőlük.
Frappáns megoldás
Ezt a terápiás intervenciót azért tartom zseniálisnak, mert gyors és frappáns megoldást találtak a problémára anélkül, hogy a szülőket is bevonták volna egy hosszú távú kezelésbe. A fiatal pár sikertelen megoldási kísérleteiből kiindulva, a tanácsadó azok ellenkezőjét javasolta nekik. Hagyták a szülőket tetszelegni a mindenről gondoskodó szülői szerepükben és nem kérdőjelezték meg a jó szándékukat. Indirekt módon vezették rá őket arra, ami kérlelés árán nem ment. Így a szülők hagyták végre a gyermeküket felnőni, egyedül boldogulni és függetlenné válni. A dolog szépsége, hogy ez a beavatkozás nem csupán gyors és hatékony volt, de még a szülőkkel való jó viszony sem sérült.
Úgy gondolom, a szülőkről való leválás fontos és szükséges lépés ahhoz, hogy egészséges és stabil párkapcsolatot tudjunk kialakítani. Roppant káros és mérgező hatású lehet, netán még váláshoz is vezethet, ha bármelyik fél szülője gátolja ezt a természetes folyamatot és nem hagyja a fiatalokat felnőni és a függetlenség útjára lépni. A probléma kezelésében kulcsfontosságú, hogy a fiatal pár mennyire képes – egymás hibáztatása helyett- egymást támogatva fellázadni a szülői elnyomás ellen és közösen konstruktív megoldást keresni egy olyan helyzetre, amelytől végső soron mindenki szenved.
Infó: www.szepesiandrea.hu
Interjúnkat Andreával ITT olvashatod el!
Fotó: Tim Mossholder on Unsplash
