Az, hogy mikor keressük fel a körzeti orvost, vagy mikor kérjünk beutalót a belgyógyászatra vagy más szakrendelésre, többnyire egyértelmű szokott lenni. Az már nem annyira kézenfekvő, hogy mikor kellene kikérni egy terapeuta véleményét. Ha sikerülne átlátni az előítéletek erdején, egyértelmű lenne, hogy a „dilidokik”, ugyanolyan szakemberek, mint a többi orvos. Persze ehhez el kell fogadni, hogy a lélek panaszait ugyanolyan komolyan kell venni, mint például egy vesegörcsöt.
Egyre többen szánják rá magukat, hogy életvezetési problémáikkal szakemberhez forduljanak, de még így is rengeteg tabu veszi körül a terápiákat és a konzultációkat. Sokan félnek a megbélyegzéstől, az előítéletektől, attól, hogy dilisnek titulálják majd őket, ha megtudják, hogy terápiára járnak. Mások szégyellik egy idegennel megbeszélni a problémáikat, vagy attól félnek, sokba fognak kerülni a találkozók, amelyek ráadásul beláthatatlan ideig elhúzódnak majd. A jó hír az, hogy ma már sokféle terápiás módszer és tanácsadási forma létezik. Van lehetőség hosszabb távú, mélyterápiára, de léteznek rövidebb, célzottabb, megoldásközpontúbb módszerek is, amelyek nem igényelnek annyi időt és anyagi ráfordítást.
Az én véleményem, hogy bárki, akinek olyan problémája van, amely annyira zavarja, hogy megkeseríti a hétköznapjait, és megakadályozza a „jó működést”, a szokásos, napi feladatok elvégzését, annak érdemes felkeresnie egy jó szakembert. Lehet, hogy azért nem tudjuk egyedül megoldani a problémát, mert folyton csak a saját szemszögünkből szemléljük, holott egy objektív, gyakorlott tanácsadó egy másik, eddig nem ismert megvilágításba helyezheti a problémát. Ezzel hatékony eszközöket adhat a kezünkbe, hogy új stratégiával birkózzunk meg a nehéz helyzettel.
Íme néhány példa, amely szemlélteti, mikor érdemes elgondolkodnunk azon, hogy segítséget kérjünk:
- Ha már teljesen lefárasztottad a környezetedet a folytonos zsörtölődéseddel, panaszkodásoddal, mert mindenkit csak a problémáiddal traktálsz. Ha már a legjobb barátaidnak is elegük van a hangulatingadozásaidból és a negatív hozzáállásodból, akkor sanszos, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy korábban. Irány a szakember!
- Ha bármennyire is igyekszel, de képtelen vagy egyedül megoldani egy problémát, amely folyamatosan nyomaszt, és úgy érzed, csak körbe-körbe forogsz, akár egy egér a mókuskerékben. Ezekben a helyzetekben sokszor ugyanazokat a sikertelen megoldási forgatókönyveket ismételjük újra és újra. Például amikor a pároddal mindig ugyanazon vesztek össze, vagy mindig „rossz pasikat fogsz ki”, akik kihasználnak és megaláznak.
- Ha egyedül és elszigetelve érzed magad a problémáddal, amelyet szégyellsz, cikinek tartasz, és nem mered senkinek sem elmondani.
- Ha úgy érzed, hogy a problémád – bár kezdetben nem tűnt annyira jelentősnek -, már akkorára duzzadt, hogy szép lassan tovább terjed életed többi területére is. Már nem te irányítasz, beszűkül a mozgástered, tehetetlennek érzed magad, mert ez a megoldatlan konfliktus vette át az irányítást az életedben.
- Krízis vagy traumatikus esemény nyomaszt, amelyen képtelen vagy egyedül túljutni vagy feldolgozni a történteket (szeretteink elvesztése miatti gyász, betegség, bántalmazás, baleset, válás, munkahely elvesztése, folyamatosnak tűnő kudarcok sorozata)
- Ha úgy érzed, megöregedtél és kiégtél. Fogalmad sincs, hogyan tovább a magán vagy a szakmai életedben. Kellene valaki, aki segít tisztábban látni, hogy 20 év után pályát kell-e váltanod? Itthon maradj vagy külföldön folytasd az életed?
- Ha nem bízol magadban és a képességeidben, nulla az önbizalmad, folyton tétovázol, és nem tudsz önálló döntéseket hozni. Nem mersz kilépni a komfort zónádból. Nem akarsz ismerkedni, csajozni, pasizni, de az otthonod magányában csak keseregsz, és arról álmodsz, hogy mi lenne, ha…, de jó lenne, ha….
- Meg akarsz bizonyosodni róla, hogy minden tőled telhetőt megteszel-e egy cél elérése vagy egy probléma megoldása érdekében? Kell a motiváció, támogatás, mert nem biztos, hogy egyedül képes leszel rá.
- Csupán megelőzés jelleggel. Például: hogyan akadályozzam meg, hogy megcsaljon a párom?
Még két fontos dolog, ami segíthet a döntésben azoknak, akik tétováznak:
- A segítő – legyen szó pszichológusról, terapeutáról, tanácsadóról vagy coach-ról nem azért van, hogy bíráljon minket és ítélkezzen felettünk, hanem azért, hogy empatikusan meghallgasson és hatékonyan támogasson minket céljaink mielőbbi elérésében vagy problémáink leküzdésében.
- Nincs mit veszíteni! Az első konzultáció még nem jelent hosszú távú elköteleződést. Mindenki szabadon eldöntheti szimpátia, bizalom és egyéb (pl.: anyagi, módszer specifikus) megfontolások alapján, hogy bele akar-e vágni a közös munkába egy szakértővel vagy sem.
Az első lépés mindig a problémabelátás, ha ez megvan, akkor már csak tudni és merni kell segítséget kérni!
Infó: www.szepesiandrea.hu
Interjúnkat Andreával ITT olvashatod el!
Fotó: Oscar Keys Unsplash.com
